Somogyicum flórajárás

A Somogyicum a Praeilliricum flóravidék (Dél-Dunántúl) középső flórajárása. Északi, természetes határa a Balaton, a déli pedig a Drávamenti-síkság déli pereme; a sík nagyobbik része Horvátország területe. Keleten a flóravidék Kaposense és Sopianicum flórajárásával, nyugaton (Zalakaros környékén) a Saladiense flórajárással határos.

Tájegységei

a Belső-Somogyi-dombság,
a Zselic,
a Marcali-hát,
a Drávamenti-síkság Gyékényestől Barcsig,
a berkek (fonyódi Nagy-Berek, darányi Nagyberek, Baláta-tó), valamint
a Kis-Balaton.

Természeti viszonyai

Felszíne erősen tagolt, földtani felépítése változatos.

A két láp és a Dráva ártere síkság, a közöttük elterülő dombvidéket a jégkorszakban kialakult szélbarázdákat követő, észak-déli futású völgyek tagolják.

A Belső-Somogyi-dombság felszínét savanyú homok borítja. Ezt a homoktáblát az ugyancsak észak-déli csapású, de lösszel borított dombsor, a Marcali-hát osztja két részre. A Zselic dombjait is lösz fedi.

A Dráva, a Kapos és a Koppány, valamint mellékvizeik árterei fiatal, kavicsos és homokos folyóvízi hordalékkal borított öntésterületek.

Éghajlata

Éghajlata a Kaposense flórajárásénál kevésbé kontinentális, a Sopianicum flórajárásénál kevésbé szubmediterrán, a Saladiense flórajárásénál kevésbé szubatlanti.

Jellemző növénytársulásai és növényei

Zselic

A viszonylag sok csapadék miatt a Zselic nagy része a szubmontán bükkös övbe tartozik, ezért a bükkösök nagy területet borítanak. Jellemző erdőtársulása az ezüst hársas–bükkös (Vicio oroboidi–Fagetum).

A gyertyános-tölgyesek és a bükkösök növényzetében egyaránt sok a szubmediterrán elem:

kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum),
zalai bükköny (Vicia oroboides),
tarka lednek (Lathyrus venetus),
aremónia (Aremonia agrimonioides),
ezüst hárs (Tilia tomentosa),
szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus),
lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum),
díszes vesepáfrány (Polystichum setiferum),
pirítógyökér (Tamus communis).

Belső-Somogy

Belső-Somogy homokvidékének jellemző erdőtípusa a ciklámenes gyertyános-tölgyes (Fraxino pannonicae–Carpinetum). Bükkösök csak a tájegység nyugati részén, többnyire csak töredékes állományokban nőnek. Kisebb kocsányos–cseres tölgyesek (Asphodelo-Quercetum cerris) a szárazabb dombhátakon fordulnak elő. Kivételesen ritka erdőtársulása a homoki bükkös (Leucojo verni-Fagetum). A dombok között folyó patakokat égerligetek és tölgy–kőris–szil ligetek kísérik, a pangó vizes mélyedésekben fűz- és égerlápok foltjait találjuk.

A legszárazabb homokhátakon eredetileg savanyú homokpuszta-gyepek nőttek, jellemzően a magyar csenkeszes–ezüstperjés (Festuco dominii-Corynephoretum). Ezeket a telepített fenyvesek jórészt kiszorították.

A cseres-tölgyesekben és a homoki bükkösökben nő:
- királyné gyertyája (genyőte, Asphodelus albus);

a homoki gyertyános-tölgyesekben és bükkösökben:
- szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus),
- pirítógyökér (Tamus communis),
- ezüst hárs (Tilia tomentosa),
- keleti zergevirág (Doronicum orientale) – Bélavárnál,
- erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens);

a mészkerülő homoki gyepeken:
- ezüstperje (Corynephorus canescens),
- kék csillag (Jasione montana).

A berkek

A Baláta-tó

tőzegmohás ingólápjának (Sphagno-Alnetum) jellemző növényei:
- tőzegeper (Comarum palustre),
- vidrafű (Menyanthes trifoliata),
- aldrovanda (Aldrovanda vesiculosa)
- szíves levelű hídőr (Caldesia parnassifolia);

az átmeneti lápokban egyebek között:
- lápi békabuzogány (Caldesia parnassifolia),
- vidrafű (Menyanthes trifoliata) és
- aldrovanda (Aldrovanda vesiculosa) nő.

A fonyódi Nagy-Berek jellemző növénytársulása a télisásos (telelősásos, Cladietum marisci). Ennek jellemző növényei:

- téli sás (telelősás, Cladium mariscus)
- vízi hídőr (Alismasa plantago-aquatica)

A valamennyi berekre jellemző társulások közül

az égerligetekben nő:
- borostás sás (Carex strigosa);

a fűz- és égerlápokban:
- tőzegeper (Comarum palustre),
- lápi csalán (Urtica kioviensis),
- királyharaszt (Osmunda regalis) – Daránynál;

az átmeneti lápokban:
- lápi gázló (Hydrocotile vulgaris),
- tóalma (Ludwigia palustris),
- aldrovanda (Aldrovanda vesiculosa) Böhönyénél;

Marcali-hát

Erdei növényzete az ugyancsak lösszel borított Zselicére emlékeztet, de lényegesen kevesebb benne a szubmediterrán elem.

Drávamenti-síkság somogyi része

A Dráva árterét fiatal hordalék (kavics, homok) borítja. Flórája a Baranyához tartozó Dráva-sík növényzetére emlékeztet, bár egyes szubmontán elemek itt valamivel gyakoribbak.

A csigolya bokorfüzesekben nő:
- csermelyciprus (Myricaria germanica) – Zákánynál,
- parti fűz (Salix elaeagnos) – Zákánynál;

a mandulalevelű bokorfüzesekben:
- hegyi csipkeharaszt (Selaginella helvetica) – Zákánynál;

a fekete nyárligetekben:
- parti fűz (Salix elaeagnos) – Zákánynál;

az égerligetekben:
- kockás liliom (Fritillaria meleagris) – Gyékényesnél,
- tavaszi tőzike (Leucojum vernum) – Gyékényesnél,
- hamvas éger (Alnus incana) – Bélavárnál;

a tölgy–kőris–szil ligetekben:
- borostás sás (Carex strigosa);

a gyertyános-tölgyesekben:
- bókoló gyűrűvirág (Carpesium cernuum) – Babócsa mellett,
- fürtös gyűrűvirág (Carpesium abrotanoides);

a fűz- és égerlápokban:
- vidrafű (Menyanthes trifoliata) – Csurgónál,
- nádi boglárka (Ranunculus lingua) – Csurgónál.

Források