Praeilliricum flóravidék

A Dél-Dunántúli flóravidék éghajlata és ennek megfelelően növényzete is duplán átmeneti jellegű: észak–déli irányban a Pannonicum flóratartománytól (annak Bakonyicum flóravidékétől) az Illiricum flóratartomány (a szlavóniai flóravidék) felé, keletről nyugatnak pedig a Pannonicum flóratartomány alföldi része (Eupannonicum flóravidék) és a tartomány többi részénél erőteljesebb alpi hatásokat mutató Praenoricum flóravidék között.

Földrajzi helyzete

Többé-kevésbé azonos a földrajzi értelemben vett Dél-Dunántúllal: a Zalai-dombvidék keleti részétől a Somogyi-dombságon át a Tolnai-dombságig, tehát gyakorlatilag a Dunáig terjed. A Somogyi-dombság délnek, a Dráváig terjeszkedő nyúlványát, a Zákány-őrtilosi-dombságot a legtöbb kutató afféle szigetként az Illiricum flóratartomány szlavóniai flóravidéke részének tekinti.

Éghajlata

Éghajlata erősen szubmediterrán jellegű, amit jól jelez a viszonylag enyhe tél és a kétcsúcsú csapadékmaximum.

Flórajárásai

A flóravidéket négy flórajárásra tagoljuk:

Mecsek (és Villányi-hegység) (Sopianicum flórajárás);
Külső-Somogy (Kaposense flórajárás);
Belső-Somogy (Somogyicum flórajárás);
Zalai-dombvidék (Saladiense flórajárás).

Növényzete

Amint ezt helyzete és éghajlata indokolja, növényzetében sok a nyugat-balkáni flóraelem, és ezek mellett megjelennek az atlanti flóraelemek is. Északra, illetve kelet felé a mediterrán, szubmediterrán és balkáni elemek csökkenésével nő a pannóniai, xeroterm elemek szerepe. A Mecsekben és a Villányi-hegységben kelet-balkáni hatások is érvényesülnek, olyannyira, hogy számos kutató szigetként a Velencei-hegységet is az Illiricum flóratartományhoz sorolja.

Tipikus illír lágyszárúak (szubmediterrán és balkáni elemek):

szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus),
lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum),
pirítógyökér (Tamus communis),
kispárlófű (Aremonia agrimonioides)
bánáti bazsarózsa (Paeonia officinalis),
tarka lednek (Lathyrus venetus)
zalai bükköny (Vicia oroboides)
kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum),
illatos hunyor (Helleborus odorus),
olasz müge (Asperula taurina),
majom kosbor (Orchis simia),
díszes vesepáfrány (Polystichum setiferum),
keleti zergevirág (Doronicum orientale),
borostás sás (Carex strigosa) stb.

Jellemző növénytársulásai és növényei

A flóravidék jellemző társulásai a kiterjedt cseres-tölgyesek mellett a kedvező éghajlati hatásoknak köszönhetően az illír gyertyános-tölgyesek és a szubmontán bükkösök (Aremonio-Fagion), a síkságokon pedig a liget- és láperdők. Az illír bükkösök és gyertyános-tölgyesek a flóravidék délnyugati részén a sík vidéken is nőnek. A szárazabb dombvidéken cseres-kocsánytalan tölgyeseket találunk elegyes ezüst hárssal. Külső-Somogy és Tolna löszdombjait egykor lösz- és karszttölgyesek borították. Belső-Somogy völgyeiben gyakoriak az égerlápok.

Jellegzetes fás növényei:

ezüst hárs (Tilia tomentosa),
jerikói lonc (Lonicera caprifolium),
szelídgesztenye (Castanea sativa).

Források