Somogyi Imre (író)

Somogyi Imre
Született	1902. május 26. Abony
Elhunyt	1947. augusztus 5. (45 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	író, szobrász, mezőgazdász
Tisztsége	az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (1945. június 24. – 1945. november 4.) magyarországi parlamenti képviselő (1945. november 4. – 1947. augusztus 5.)
Kitüntetései	Kossuth-díj (1948)
A Wikimédia Commons tartalmaz Somogyi Imre témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Somogyi Imre (Abony, 1902. május 26. – Budapest, 1947. augusztus 5.) író, szobrász, népnevelő, kertész, mezőgazdasági szakíró, országgyűlési képviselő. Gyakran használt mellékneve: „Kertmagyarország apostola”: Legismertebb műve Kertmagyarország felé című könyve, amelynek címe fogalommá vált. Posztumusz Kossuth-díjas (1948).

Élete

Szegényparaszt családban született, ismereteit jórészt önképzéssel, fizikai munka mellett szerezte. 1926-ban templomfestőként dolgozott, később díszletfestést, kő- és gipszszobrok készítését tanulta, 1929-től két évig a Képzőművészeti Főiskolán tanult.

Ezután irányt váltott: a bolgárkertészetet tanulmányozta, majd az 1930-as évek közepén Györffy István munkatársaként néprajzi gyűjtéseket végzett az országban. A 30-as években népművelőként is járta az országot, új mezőgazdasági módszerekre oktatott. Tolna és Baranya megyében spontán termelőszövetkezeteket szervezett, a következő évtizedben Paraszt Népfőiskolák egyik szervezője volt és népi kollégiumot is szervezett. Saját találmánya a hasura, a korai fagy okozta károk ellen használt gyékény.

1939-ben a Nemzeti Parasztpárt alapítója lett, tagja volt a párt vezetőségének is. A német megszállás után részt vett az ellenállási mozgalomban, ennek is köszönhette, hogy 1945 után a szovjet megszállási övezetben alakult Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja lett.

A háború után több vezetői posztot kapott: a kertészeti osztályt vezette Budapest közellátási kormánybiztosságán, a Földművelésügyi Minisztérium Mezőgazdasági és Újjászervezési Csoportját, és alelnöke volt a Földművesek Országos Gazdasági Szövetségének.

A budapesti Hősök terén vetkőztető szovjet katonáknak ellenállt, rálőttek és az elszenvedett sérülésbe halt bele.

Kertmagyarország

Kertmagyarország gondolata, amelyet az 1940-es években sokat emlegettek, a minőségi földművelés magyarországi megteremtését sürgette, amely a szegényparasztok számára a társadalmi felemelkedés útja lehetett. Eközben kiállt a feledésbe merülő magyar állat- és növényfajták és mezőgazdasági módszerek visszahonosítása mellett. A könyv megemlíti a szürkemarhát a komondort, a magyar parasztlót, vagy az eltékozolt örökséget, a kihalt szalontai vörös disznót is, illetve a szintén kihalt Körös-Tisza-vidéki mocsári sertésfajtát, a sulyomi disznót.

Főbb művei

• Kertmagyarország felé (Budapest, 1942)
• Tökkel sütött kenyér (Budapest, 1945)
• Gyümölcsfeldolgozás cukor nélkül (Budapest, 1945)

Források

• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában