Sinosauropteryx
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: kora kréta, 124,6–122 Ma | ||||||||||||||||||||
 A Sinosauropteryx rekonstrukciója
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
| Fosszilis | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Fajok | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Sinosauropteryx témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Sinosauropteryx témájú kategóriát. |
A Sinosauropteryx (jelentése 'kínai gyíkszárny',[1] a kínai csunghua lungniao (中华龙鸟, ) szavakból) az elsőként ismertté vált madarak közé nem tartozó dinoszaurusznem, melynek fosszíliáján tollak lenyomataira bukkantak, és amelynek színezetét is meghatározták. A Compsognathus közeli rokonaként Kínában élt a kora kréta korban. Ez a Liaoning tartománybeli híres Jehol-bióta elsőként felfedezett, nem avialae dinoszauruszneme. A rendkívül jó állapotban megőrződött fosszíliák megmutatták, hogy Sinosauropteryxet alul pelyhes, igen egyszerű felépítésű tollak borították – azonban egy másik értelmezés, ami ezeket a részeket kollagénrostok lenyomataiként azonosította, vitát váltott ki. Ezek a szálak egyszerű, kétágú struktúrák, melyek nagyjából hasonlítanak a ma élő kiwi másodlagos kezdetleges tollaira.
Az egyetlen elnevezett faj, a típusfaj a S. prima (jelentése 'első') neve arra utal, hogy ez az elsőként felfedezett tollas, nem avialae dinoszaurusz.[1] A S. primához három példányt soroltak be. Lehetséges, hogy egy nagyobb fosszilizálódott csontváz a Sinosauropteryx egy még ismeretlen fajához tartozik.
Anatómia
[szerkesztés]
A Sinosauropteryx prima a legkisebb ismert, madarak közé nem tartozó theropoda, melynek típusfaja (egy majdnem felnőtt példány) csak 68 centiméteres hosszúságot ért el, beleértve az igen hosszú farkat is.[2] A legnagyobb ismert példány 98 centiméter hosszú lehetett.[3] A Sinosauropteryxet több tulajdonsága, köztük a combcsontjánál hosszabb koponyája és nagyon rövid, a lábak hosszának csak 30%-át elérő vaskos mellső lábai is megkülönböztetik az egyéb kis termetű dinoszauruszoktól. A Sinosauropteryx közeli rokonánál, a Compsognathusnál aránylag rövidebb lábakkal rendelkezett.
Emellett a Sinosauropteryx számos jellemzője egyedinek számít a (két lábon járó, főként húsevő) theropoda dinoszauruszok között. A S. prima farka 64 csigolyából állt, ami a testhez viszonyítva a leghosszabb az ismert theropodák között. A viszonylag rövid mellső végtagok három karmos ujjban végződtek. Az ujjak nagyon meghosszabbodtak a kis karokhoz mérten, második ujja a rajta levő karommal együtt hosszabb volt, mint a teljes alkar (orsócsont).
Három példányt kapcsoltak a Sinosauropteryx prima fajhoz: a holotípust a GMV 2123 (NIGP 127586) katalógusszámú leletet, valamint az NIGP 127587 és a D 2141 katalógusszámú példányokat. Egy negyedik, nagyobb egyed S. primához kapcsolását később tévesnek találták.[4][5] Az összes fosszíliát a Jihszien ()-formációhoz tartozó Csiensangou ()- és Tavangcsangce ()-padokban, a kínai Liaoning tartományban, Pejpiao () és Lingjüan () térségében találták meg. Ezek a fosszilis padok 124,6–122 millió évvel ezelőtt, a kora kréta korban, a késő barremi–kora apti alkorszakok idején keletkeztek.[6]
Osztályozás
[szerkesztés]
A Sinosauropteryxhez csak egyetlen elnevezett faj, a S. prima tartozik. A GMV 2124 (NGMC 2124) katalógusszámú lelet feltehetően egy második fajt képvisel, melyet Csi Suan () és Csi Csiang () 1997-ben a S. prima nagyobb példányaként írt le.[7] Azonban, a Gerinces Őslénytani Társaság (Society of Vertebrate Paleontology) egy 2002-es prezentációjában, Nick Longrich bemutatta, hogy ez a példány több anatómiai szempont alapján, például aránylag nagy méretét, hosszabb sípcsontját és rövidebb farkát tekintve is eltér a többitől. Longrich szerint a GMV 2124 példány egy compsognathida coelurosaurus, míg a Sinosauropteryx egy jóval fejletlenebb coelurosaurus vagy egy még kezdetlegesebb carnosaurus lehet.[8] 2007-ben, Alan D. Gishlick és Jacques A. Gauthier szintén megállapították, hogy a példány valószínűleg egy új taxont képvisel, és átmenetileg Sinosauropteryx? sp. néven sorolták be, bár kijelentették, hogy feltehetően egy új nemhez tartozik.[5] Ugyanebben az évben Ji Shuan, Ji Quiang, kollégáikkal együtt megváltoztatták a véleményüket és szintén egyetértettek azzal, hogy a GMV 2124 valószínűleg egy új nem tagja.[4]
A Sinosauropteryx, amely tollszerű struktúrái miatt vált fontossá, nem állt közeli rokonságban az előző „első madárral”, az Archaeopteryxszel.[2] Több dinoszaurusz csoport, például a deinonychosaurusok, az oviraptorosaurusok és a therizinosauroideák is közelebbi rokonságban voltak az Archaeopteryxszel, mint a Sinosauropteryx. Ez azt jelzi, hogy a tollak talán több theropoda dinoszauruszra is jellemzőek voltak, nem csak az egyértelműen madárszerűekre, így lehetséges, hogy a Sinosauropteryx távoli rokonságába tartozó állatok, például az Ornitholestes, a Coelurus és a Compsognathus is rendelkeztek tollakkal, azonban a tollak megjelenéséhez való közelségüket, valamint azt, hogy a Juravenator és a Tyrannosaurus pikkelyeinek jelenléte milyen összefüggésben áll a tollak elterjedésével a kezdetleges coelurosaurusok között, rendkívül nehéz pontosan megbecsülni.
A Sinosauropteryxet a legtöbb őslénykutató nem tekinti madárnak, mivel filogenetikailag távol áll a rendszerint az Archaeopteryx és a modern madarak csoportjaként definiált Aves kládtól. A Sinosauropteryxet felfedező és leíró tudósok azonban egy jellegzetesség vagy apomorfia alapú Aves osztály definíciót alkalmaztak, ami szerint minden tollakkal rendelkező állat madárnak számít. Kijelentették, hogy a Sinosauropteryx rostos piheszőrei igazi, szárból és zászlóból álló tollakat reprezentálnak, ezért az állat igazi madárnak tekinthető.[7] A nemet a Sauriurae alosztályon belül az új, Sinosauropterygiformes nevű rendben létrehozott Sinosauropterygidae családban helyezték el.[1]
Ősbiológia
[szerkesztés]Táplálkozás
[szerkesztés]Az NIGP 127587 katalógusszámú példány a gyomra táján egy (teljes, koponyával is rendelkező) gyík maradványaival együtt őrződött meg, ami azt jelzi, hogy a kis, gyors mozgású állatok a Sinosauropteryx prima étrendjének részét képezték. Korábban több ilyen gyíkot is felfedeztek azokban a kőzetekben, amelyekben a Sinosauropteryxet is megtalálták, de még nem készült róluk leírás.[2]
Egy másik lehetséges Sinosauropteryx példány, a GMV 2124 katalógusszámú (Sinosauropteryx? sp.) lelet a gyomránál három emlős állcsonttal együtt került elő. Jørn H. Hurum, Lo Csö-hszi () és Zofia Kielan-Jaworowska ezek közül kettőt a Zhangheotherium, a harmadikat pedig a Sinobaatar részeként azonosította, ami azt bizonyítja, hogy ez a két emlős a Sinosauropteryx zsákmányai közé tartozott. Érdekes módon a Zhangheotherium olyan állatként ismert, amely a modern kacsacsőrű emlőshöz hasonlóan egy rejtett méregtüskével rendelkezett, ami azt jelzi, hogy a Sinosauropteryx feltehetően mérgező állatokkal táplálkozott.[9]
Szaporodás
[szerkesztés]A teljes gyomortartalommal és ahhoz tartozóan egy gyíkkal együtt megőrződött S. prima példány (az NIGP 127587 katalógusszámú lelet) hasi részén kisméretű tojások is megőrződtek. Két tojás közvetlenül a szeméremcsont nyúlványa felett helyezkedett el, több másik pedig az alatta levő lemezen. Nem valószínű, hogy az állat elfogyasztotta a tojásokat, mivel a testüreg olyan részén voltak, ahol a héjuk már nem lett volna érintetlen. Valószínűbb, hogy ezek az állat saját, lerakásra váró tojásai voltak.
A tojások 36 milliméter hosszúak és 26 milliméter szélesek. A példány teljes testhossza elérte az 1,07 métert.[2]
Tollak
[szerkesztés]A Sinosauropteryx összes példánya testtakaró struktúrákkal (a bőrből kiemelkedő szálakkal) együtt őrződött meg, melyeket a legtöbb őslénykutató nagyon kezdetleges tollakként értelmez. E rövid, pehelyszerű szálak lenyomatai a koponya hátsó fele mentén, a karokon, a nyakon, a háton és a farok felső és alsó részén láthatók. További tollas foltokat azonosítottak a test oldalain, a kínai őslénykutatók, Csen Pej-csi (), Tung Cse-ming () és Cseng Suo-nan () pedig kijelentették, hogy a tollak sűrűsége a háton és a foltok ritkasága a test más részein azt jelzi, hogy az élő állatot teljes tolltakaró fedhette, melynek hasi részei eltűnhettek a bomlás következtében.[2]
A szálak a csontoktól résnyire őrződtek meg, ami több szerző szerint is nagyjából megfelel az izomszövet és a bőr várható mennyiségének, amivel az élő állat rendelkezhetett. A tollak a koponyánál és a faroknál, ahol az izomzat kevés volt vagy hiányzott, a csonthoz közelebb rögzültek, a rés pedig növekszik a hátcsigolyák felé, ahol nagyobb mennyiségű izomzat lehetett, ami azt jelzi, hogy a szálak a bőrön kívül és nem alatta helyezkedtek el.[2]
A szálak véletlenszerű és gyakran hullámzó sorokban való megőrződése arra utal, hogy e képződmények puhák és hajlékonyak voltak. A mikroszkópos vizsgálatok megmutatták, hogy az egyes szálak a szélüknél sötétek, belül pedig világosak voltak, ami azt jelzi, hogy a modern tollakhoz hasonlóan a belsejük üreget tartalmazott. A hasonló méretű modern emlősök szőréhez viszonyítva az egyes példányoknál talált szálak elég durvák, emellett pedig jóval hosszabbak és vastagabbak is.[2]
A szálak hossza változott a test egyes részein. A legrövidebbek, melyek közvetlenül a szemek előtt helyezkedtek el, 13 milliméteresre nőttek meg. A test mentén lefelé haladva a szálak hossza gyorsan növekedett, amíg a lapockák felett el nem érték a 35 milliméteres hosszúságot. A hosszuk egységes maradt a hát mentén a csípőig, ahol ismét növekedni kezdtek, míg a farok közepén el nem érték a 40 millimétert. A farok alsó részén levő szálak voltak a legrövidebbek, a hosszuk pedig jóval gyorsabban növekedett, mint a felső részen levőké. A 25. farokcsigolyánál az alsó szálak csak 35 milliméteres hosszúságot értek el. A mellső láb leghosszabb tollai 1 milliméteresek voltak.[2]
Bár a tollazat túl sűrű ahhoz, hogy lehetővé tegye egyetlen toll vizsgálatát, több tanulmány megállapítása szerint kétféle száltípus (vékony és vastag) keveredik egymással, a vastag szálak merevebbnek tűnnek a vékonyaknál. melyek egymással párhuzamosan, a közeli vastagabb szálaktól elfordulva állnak, ami arra utal, hogy a modern madarakéhoz hasonló, de azoknál jóval kezdetlegesebb tollak egy központi szárból és az azokból kinövő vékonyabb ágakból álltak.[10] A szálak általánosságban leginkább egyes modern madarak vastag szárból és hosszú, vékony szálakból álló aljtollazatára emlékeztetnek. Ugyanezek a struktúrák több más Yixian-formációból előkerült fosszíliánál, például a Confuciusornisénál is megfigyelhetők.[2]
Színezet
[szerkesztés]
A Sinosauropteryx fosszíliáin a faroknál világos és sötét sávok láthatók, melyek azt jelezhetik, hogyan nézett ki az élő állat. Ezt a csíkozást Csen () és kollégái kezdetben a példányt megőrző kőzetlemezek közötti repedés következményeként értelmezték.[2] Nick Longrich egyik 2002-es, a Gerinces Őslénytani Társaság (Society of Vertebrate Paleontology) által részben megjelentetett előadásában azonban kijelentette, hogy ezek a példányok valójában az eredeti színezet maradványaival együtt őrződtek meg. Azt állította, hogy a farok sötét sávos részeinek eloszlása túlságosan egyenlő ahhoz, hogy mindez a kőzetlemezek véletlenszerű elkülönülésének eredménye legyen, és hogy az elszíneződést inkább a tollak fosszilizálódott pigmentjei okozták. Emellett szintén a mintázatra utalhat, hogy a sötét tollak a lelet konzerválódásától vagy lebomlásától függetlenül csak a test felső részén helyezkednek el, azt jelezve, hogy a Sinosauropteryx prima a hátán sötétebb, a hasán világosabb színezettel, a farkán pedig álcázásra szolgáló sávokkal rendelkezett.[8]
Longrich következtetését elsőként a Nature című folyóirat 2010 januárjában online megjelent egyik cikke támogatta. Csang Fu-cseng () és kollégái több dinoszaurusz és korai madár esetében is megvizsgálták a fosszilizálódott tollakat, és bizonyítékot találtak arra, hogy azok a modern madarak tollainak színezetét biztosító melanoszóma sejteket őrzitek meg. A melanoszómák felépítésének és elterjedésének vizsgálatával Csang () és kollégái képesek voltak igazolni a Sinosauropteryx farkán levő világos és sötét színű sávok jelenlétét. Emellett a csapat összehasonlítást is végzett a modern madarak melanoszóma típusaival, az általános színtartomány meghatározása érdekében. A vörös színű pigmentet létrehozó és tároló gömbölyű phaeomelanoszómák jelenlétéből arra következtettek, hogy a Sinosauropteryx sötétebb tollai gesztenyebarna vagy vörösesbarna színűek voltak.[11]
Vita
[szerkesztés]
A Sinosauropteryx fosszíliák szálszerű lenyomatait egyes kutatók nem kezdetleges tollakként, hanem kollagénrostok maradványaiként értelmezték. Mivel egyértelműen a testen kívül helyezkednek el, a kutatók kijelentették, hogy a szálak a modern vízi életmódot folytató gyíkokra emlékeztető módon egy tarajt alkottak az állat hátán és a farka alsó részén.[12] Ez megcáfolja azt az állítást, hogy a Sinosauropteryx a legbazálisabb ismert theropodanem, amely tollakkal rendelkezett, és megkérdőjelezi a tollak eredetével kapcsolatos jelenlegi elméletet is. Megkérdőjelezi azt az elképzelést, hogy az első tollak nem a repülés, hanem a hőszigetelés érdekében fejlődtek ki, és hogy először azoknál az aránylag bazális dinoszauruszoknál jelentek meg, amelyekből később a modern madarak kifejlődtek.[13]
A legtöbb kutató nem ért egyet a lenyomatok kollagénrostokként vagy más strukturált szálakként való azonosításával. Az a tudóscsoport, amely beszámolt a struktúrákban talált pigmentációs sejtekről, kijelentette, hogy ezek jelenléte azt igazolja, hogy a struktúrák tollak voltak, nem kollagénrostok, ez utóbbiak ugyanis nem tartalmaznak pigmentet.[11][14]
A felfedezés története
[szerkesztés]
Az első, később Sinosauropteryx prima néven ismertté vált fosszilizálódott példányt 1996 augusztusában Li Jü-min () fedezte fel. A gazdálkodásból élő és emellett fosszíliagyűjtéssel is foglalkozó Jü-min () gyakran kutatott Liaoning tartományban olyan fosszíliák után, amelyeket magánszemélyeknek és múzeumoknak kínált fel eladásra. Jümin () felismerte a két lemezre tagoldódó példány egyedi minőségét, a két lemezt pedig eladta két különböző kínai múzeumnak: a pekingi Nemzeti Geológiai Múzeumnak és a Nanjingi Geológiai és Őslénytani Intézetnek. A pekingi múzeum igazgatója Csi Csiang () felismerte a lelet fontosságát, ahogyan a látogatóba érkező kanadai őslénykutató Phil Currie és a képzőművész Michael Skrepnick is, akiket akkor tájékoztattak a fosszíliáról, amikor visszatértek az 1996 októberének első hetében a területre vezetett expedíciójukról és megvizsgálták a pekingi múzeum gyűjteményét. Currie azonnal felismerte a fosszília jelentőségét. Ahogy a The New York Times idézi: „Mikor megláttam ezt a vulkáni hamuval kevert hordalékkő lemezt, amibe az élőlény beágyazódott, teljesen ledöbbentem.”[15]
A kínai hatóságok kezdetben meggátolták, hogy fényképeket jelentessenek meg a példányról. Currie azonban egy fényképet vitt magával a Gerinces Őslénytani Társaság 1996-os találkozójára, a New York-i Amerikai Természetrajzi Múzeumba (American Museum of Natural History), ahol az őslénykutatók tömegei gyűltek össze és vitatták meg az új felfedezést. A hír állítólag „sokként hatott” John Ostromra, aki az 1970-es években azon elmélet úttörője volt, ami szerint a madarak a dinoszauruszokból fejlődtek ki.[15] Ostrom később csatlakozott egy Pekingben összegyűlt nemzetközi kutatócsoporthoz, amely megvizsgálta a fosszíliát (a csoport tagjai közé tartozott a tollszakértő Alan Brush, a fosszilis madarak szakértője Larry Martin, és a korai madár, az Archaeopteryx szakértője Peter Wellnhofer is).
A pekingi tudóscsoport három napos mikroszkópos vizsgálatnak vetette alá a Sinosauropteryx példányt, a vele együtt megőrződött szálak mibenlétével kapcsolatos viták pedig szinte azonnal megkezdődtek. A (Philadelphiai Természettudományi Akadémián (Philadelphia Academy of Natural Science), 1997. április 24-én tartott sajtókonferencián bejelentett) kutatási eredményeik nem voltak meggyőzőek; a csoport egyetértett abban, hogy a Sinosauropteryx példánnyal együtt megőrződött struktúrák nem modern tollak voltak, de a pontos mibenlétük tisztázásához további vizsgálatokat tartottak szükségesnek.[16] Az amerikai ornitológus, Alan Feduccia, aki korábban nem vizsgálta meg a példányt, az Audubon Magazine-ban azt írta, hogy a Sinosauropteryx (melyet ekkor a Compsognathus prima néven a Compsognathus szinonimájaként tartott számon) a hátán egy sor merevítőt viselt, és hogy az őslénykutatók a sóvárgásuknak engedtek, amikor a struktúrákat tollaknak minősítették.[17] A csoport tagjainak későbbi publikációi nem értettek egyet a struktúrák mibenlétét illetően, de a tudósok többsége inkább a tollakkal való kapcsolatuk mellett érvelt, mint amellett, hogy a test belsejéhez vagy a bőrhöz tartozó struktúrák voltak.[10]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Ji, Q., Ji, S. (1996). „On discovery of the earliest bird fossil in China and the origin of birds”. Chinese Geology 10 (233), 30–33. o.
- ↑ a b c d e f g h i j Chen, P., Dong, Z. and Zhen, S. (1998). „An exceptionally well-preserved theropod dinosaur from the Yixian Formation of China” (PDF). Nature 391 (8), 147–152. o. DOI:10.1038/34356. (Hozzáférés: 2010. november 24.)
- ↑ Therrien, F., Henderson, D.M. (2007). „My theropod is bigger than yours...or not: estimating body size from skull length in theropods”. Journal of Vertebrate Paleontology 27 (1), 108–115. o. DOI:[108:MTIBTY2.0.CO;2 10.1671/0272-4634(2007)27[108:MTIBTY]2.0.CO;2].
- ↑ a b Ji, S., Gao, C., Liu, J., Meng, Q., and Ji, Q. (2007). „New material of Sinosauropteryx (Theropoda: Compsognathidae) from western Liaoning, China”. Acta Geologica Sinica (English Edition) 81 (2), 177–182. o.
- ↑ a b Gishlick, A.D., Gauthier, J.A. (2007). „On the manual morphology of Compsognathus longipes and its bearing on the diagnosis of Compsognathidae”. Zoological Journal of the Linnean Society 149, 569–581. o.
- ↑ Zhou, Z (2006). „Evolutionary radiation of the Jehol Biota: chronological and ecological perspectives.”. Geological Journal (41), 377–393. o.
- ↑ a b Ji, Q., Ji, S. (1997). „Advances in Sinosauropteryx Research”. Chinese Geology 7, 30–32. o.
- ↑ a b Longrich, N. (2002). „Systematics of Sinosauropteryx”. Journal of Vertebrate Paleontology 22 (3), 80A. o.
- ↑ Hurum, Jørn H., Luo, Zhe-Xi & Kielan-Jaworowska, Zofia (2006). „Were mammals originally venomous?” (PDF). Acta Palaeontologica Polonica 51 (1), 1–11. o. (Hozzáférés: 2010. november 24.)
- ↑ a b Currie, P.J., Chen, P.-j. (2001). „Anatomy of Sinosauropteryx prima from Liaoning, northeastern China”. Canadian Journal of Earth Sciences 38 (1), 705-727. o.
- ↑ a b Zhang, F., Kearns, S.L., Orr, P.J., Benton, M.J., Zhou, Z., Johnson, D., Xu, X. and Wang, X. (2010. február 25.). „Fossilized melanosomes and the colour of Cretaceous dinosaurs and birds” (PDF). Nature 463, 1075-1078. o. (Hozzáférés: 2010. november 24.)
- ↑ Lingham-Soliar, T., Feduccia, A.; and Wang, X. (2007). „http://rspb.royalsocietypublishing.org/content/274/1620/1823.full A new Chinese specimen indicates that ‘protofeathers’ in the Early Cretaceous theropod dinosaur Sinosauropteryx are degraded collagen fibres” (PDF). Proceedings of the Royal Society B] 274 (1620), 1823–1829. o. DOI:10.1098/rspb.2007.0352. PMID 17521978. PMC 2270928. (Hozzáférés: 2010. november 24.)
- ↑ Katharine Sanderson. „Bald dino casts doubt on feather theory”, 2007. május 23. (Hozzáférés: 2010. november 24.)
- ↑ Sloan, Chris: Dinosaur True Colors Revealed for First Time. National Geographic Magazine, 2010. január 27. (Hozzáférés: 2010. november 24.)
- ↑ a b Browne, M.W.. „Feathery Fossil Hints Dinosaur-Bird Link”, Section 1 page 1 of the New York edition, The New York Times, 1996. október 19.
- ↑ Stieg, B.. „Debate rages over birds' relation to dinosaurs”, Knight-Ridder Newspapers, 2007. április 23.
- ↑ Morell, V.. „The origin of birds: the dinosaur debate”, Audubon Magazine
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Sinosauropteryx című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]Magyar nyelven
[szerkesztés]- Először sikerült megállapítani egy dinoszaurusz színét. hvg.hu. (Hozzáférés: 2010. november 24.)
Angol nyelven
[szerkesztés]- Sinosauropteryx. The Dinosaur Encyclopaedia. [2009. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 24.)
