A Sibley–Ahlquist-féle rendszerezés vagy Sibley–Ahlquist-féle madárrendszertan a madarak egy gyökeresen új rendszerezése, amit Charles Sibley és Jon Edward Ahlquist írt le. Elsősorban az 1970-es évek végén és az 1980-as évek során végzett DNS–DNS-hibridizációs kutatásokra épül.[1] A DNS–DNS-hibridizáció olyan molekuláris biológiai technika, ami karakterek helyett távolsági adatokat képes szolgáltatni, amikből numerikus taxonómiai faépítő algoritmusok segítségével lehet előállítani az élőlények leszármazási viszonyait.
A DNS–DNS-hibridizáció során két faj DNS-ének hasonlóságát az alapján becsülik meg, hogy a két különböző fajú DNS egy-egy szálából mesterségesen összeállított (heteroduplex) DNS nukleotidjai között mennyivel kevesebb a hidrogénkötések száma, mint az ugyanabból a fajból származó (homoduplex) DNS-szálak esetében.
A módszer eredményeit az észak-amerikai ornitológusok azonnal széles körben elfogadták, és az Amerikai Madártani Szövetség (American Ornithologists' Union) is magáévá tette egyes következtetéseit. A világ más részein az elfogadás kevésbé volt automatikus: csak egynek tekintették a fontosabb madárrendszertanok közül.
A modern madarak bazális divergenciái a Sibley–Ahlquist-rendszerezésben
Az osztályozás kladisztikainak tűnik, mivel számos köztes taxonszintet bevezet: a családfa törzse az Aves osztály, ami alosztályokra ágazik, amik alosztályágakra (infraclasses), részalosztályokra (parvclasses), öregrendekre, rendekre, alrendekre, alrendágakra (infraorders), részalrendekre (parvorders), öregcsaládokra, családokra, alcsaládokra, nemzetségekre, öregnemekre, végül nemekre és fajokra bomlanak szét. A valóságban a Sibley–Ahlquist-féle osztályozás csak a numerikus taxonómiai kutatások magasan strukturált eredményéből áll; kladisztikai módszereket nem használtak fel elkészítésében. Bár a taxonómiai szintekre való finom felbontás pontosságot sugall, a „részal-” (parv-) szintek utólag feleslegesnek tűnnek.
Az így kialakuló rendszer sokban eltér a Clements-féle rendszertan[2] hagyományos rendszerezésétől. Az újabb keletű, DNS-szekvenciák kladisztikai és maximum likelihood módszert használó elemzésén alapuló filogenetikai vizsgálatok egyes DNS–DNS-hibridizációs eredményeket megerősítettek – ilyen a futómadár-szabásúakmonofiletikussága és a többi madárhoz való testvércsoporti kapcsolódása, valamint a lúd- és tyúkalakúak szoros rokonságának felismerése és összevonása a Galloanserae (eleinte: Galloanseri) kládban és a többi madárhoz (Neoaves) való testvércsoporti kapcsolódása. Az újabb kutatások azonban határozottan elutasítják a Sibley–Ahlquist-féle madárrendszertan számos megállapítását, többek között a rengeteg családot egyesítő Ciconiiformes rend létrehozását, a guvatfürjfélék(Turnicidae) a Neoaves alapi részére való helyezését, valamint a Corvida és a Passerae monofiletikusságát.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Sibley-Ahlquist taxonomy of birds című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Clarke, J.A.; Tambussi, C.P.; Noriega, J.I.; Erickson, G.M. & Ketcham, R.A. (2005): Definitive fossil evidence for the extant avian radiation in the Cretaceous. Nature433: 305-308. DOI:10.1038/nature03150 PDF fulltextSupporting information
Sibley's Classification of Birds, by Eric Salzman, Birding, December 1993. The Web version lacks the illustrations, which show parts of the family tree, and includes only a partial bibliography, but adds a sequence down to the tribe level with detail on intermediate taxa (especially for the passerines).
