Fregattmadárfélék

Fregattmadárfélék
	Evolúciós időszak: Kora eocén - jelen
	Szalagos fregattmadár (Fregata minor)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Ardeae;
Csoport:	Aequornithes;
Rend:	Szulaalakúak (Suliformes); Sharpe, 1891
Család:	Fregattmadárfélék (Fregatidae); Degland & Gerbe, 1867
Nem:	Fregata; Lacépède, 1799
Elterjedés
	Elterjedési területük
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Fregattmadárfélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Fregattmadárfélék témájú médiaállományokat és Fregattmadárfélék témájú kategóriát.

A fregattmadárfélék (Fregatidae) a madarak (Aves) osztályába és a szulaalakúak (Suliformes) rendjébe tartozó család.

Rendszertani besorolásuk

2014-ben Jarvis és társai alaktani- és DNS-vizsgálatok végeztek a mai madarak körében; felfedezésüket a „Whole-genome analyses resolve early branches in the tree of life of modern birds” (A genom teljes vizsgálata meghatározza a modern madarak családfájának a korai ágait) című írásban adták ki.^[1] Ennek a nagymértékű kutatásnak a következtében, az Ornitológusok Nemzetközi Kongresszusánnak (International Ornithological Congress) jóváhagyásával^[2]^[3] ezt a madárcsalátot kivették a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjéből és áthelyezték az újonnan létrehozott szulaalakúak rendbe.^[4]

Előfordulásuk

A partokon ugyanúgy megtalálhatóak mint a nyílt vizeken. Telepek a szaporodási időszakban inkább kis óceáni szigeteken találhatóak, nagy ritkán partokon is. Leginkább trópusi vizeken vannak, nagy ritkán mérsékelt övieken.

Megjelenésük

Testhosszuk 71–144 centiméter, szárnyfesztávolságuk 175–244 centiméter. Csontozatuk lyukacsos, levegővel telített, így csak 5%–a a teljes testtömegének. Testtömegük 600–1600 gramm. Testük karcsú, nyakuk rövid, fejük rövid és lekerekített. Farkuk villa alakú, de ez általában nem látható, mivel a 12 faroktoll összefonódott. Repülés közben a farkuk számít a kormánylapátnak. Lábuk nagyon kicsi, emiatt szinte lehetetlen hogy ússzanak vagy járjanak. Tollazatuk nagyon kis mértékben olajos, ami szinte egyáltalán nem alkalmas vízálló tollazatnak. Csőrük karcsú és erős, hossza akár 15 centiméter és éles kampóban végződik. A tojók 25%–kal nagyobbak és nehezebbek mint a hímek, de sokkal világosabb színűek. A hímeknek egy nagy méretű torokzacskójuk van, amely élénk piros. A kifejlett hímek tollazata szinte teljesen fekete.

Életmódjuk

A fregattmadarak legtöbb idejüket a vízen töltik. Leszállnak pihenni a hajók árbócaira. Háromféleképpen jutnak élelemhez: vadászattal a tengeri állatok után, madárfészkek fosztogatásával és a táplálék lopással. Vadászat útján a víz tetején lévő állatokkal táplálkoznak: halakkal, medúzákkal, rákokkal és fiatal tengeri teknősökkel is. Ritkán az is megtörténik, hogy teljesen a víz alá buknak.

Szaporodásuk

Telepekben költenek. A telepek 7–30 páros csoportokból állnak. A hímek csoportokban udvarolnak piros torokzacskójuk felfújásával és közben remegően mozgatják a fejüket és csőrüket le fel mozgatják miközben hozzá ütik a torokzacskójukhoz. A tojókat a piros szín vonzza oda, és ez után választják ki párjukat. Fészküket fára építik, ezek hiányában bokrokra és a növényzet nélküli partokon a földre. Néha kölcsönösen ellopják egymás fészkeit. Fészekaljuk 1-2 fehér tojásból áll. A fiókákat mindkét szülő felváltva eteti.

Ellenségeik

Az embertől eltekintve csak néhány természetes ellensége van. Nagyon ritkán megesik hogy tengeri ragadozók ragadják el. Különösen veszélyben vannak a fiatal madarak, amelyek gyakran meghalnak az éhségben, néha az idősebb rokonok ölik meg őket.

Rendszerezés

A családba az alábbi 1 élő nem és 5 faj tartozik:

Fregata Lacépède, 1799 – 5 faj
- fehérhasú fregattmadár (Fregata andrewsi) Mathews, 1914
- indiai fregattmadár (Fregata ariel) (Gray, 1845)
- ascension-szigeti fregattmadár (Fregata aquila) (Linnaeus, 1758)
- pompás fregattmadár (Fregata magnificens) Mathews, 1914
- szalagos fregattmadár (Fregata minor) (Gmelin, 1789)

Az Ascension-szigeten pleisztocén és holocén kori F. aquila maradványokra bukkantak.^[5] A Szent Ilona-szigeten^[6] és a Csendes-óceán egyes szigetein fosszilis F. minor és F. ariel csontokat találtak.^[7]^[8]

A riboszomális RNS- és mitokondriális DNS-vizsgálatok szerint az öt recens fajnak 1,5 millió éve egy közös őse volt. Ez a kutatás azt mutatja, hogy először a közös ősből a F. minor és a F. andrewsi közös őse, valamint a F. magnificens és a F. aquila közös őse váltak le, míg a F. ariel az ősfregattmadárnak egy új, harmadik elágazása.^[9]^[10]

A fenti recens madárnem és fajok mellé, egy eocén kori fosszilis nem is tartozik, az úgynevezett Limnofregata, melynek három faja van és két észak-amerikai lelőhelyről került elő.^[11] A mai tengeri fajoktól eltérően, ezek az eocén kori fajok az édesvizek közelében éltak; csőrük rövidebb és kevésbé kampós, míg lábaik hosszabbak voltak; az orrnyílásaik is - a mai madarakéhoz képest - hosszabbak voltak.^[12]

Jegyzetek

↑ "Whole-genome analyses resolve early branches in the tree of life of modern birds", Erich D. Jarvis, et al., Science 12 December 2014: Vol. 346 no. 6215 pp. 1320-1331, DOI: 10.1126/science.1253451.
↑ R. Terry Chesser, Richard C. Banks, F. Keith Barker, Carla Cicero, Jon L. Dunn, Andrew W. Kratter, Irby J. Lovette, Pamela C. Rasmussen, J. V. Remsen Jr., James D. Rising, Douglas F. Stotz and Kevin Winker (2010. július 1.). „Fifty-First Supplement to the American Ornithologists' Union Check-List of North American Birds”. The Auk 127 (3), 726–44. o. DOI:10.1525/auk.2010.127.4.966. (Hozzáférés: 2015. február 12.)
↑ Taxonomy Version 2. IOC World Bird List: Version 3.1, 2011. (Hozzáférés: 2012. július 15.)
↑ A Phylogenomic Study of Birds Reveals Their Evolutionary History. Shannon J. Hackett, et al" Science 320, 1763 (2008)
↑ Ashmole, NP (1963). „Sub-fossil bird remains on Ascension Island”. Ibis 103, 382–389. o. DOI:10.1111/j.1474-919X.1963.tb06761.x.
↑ Olson, Storrs L. (1975). „Paleornithology of St. Helena Island, South Atlantic Ocean”. Smithsonian Contributions to Paleobiology 23, 1–49. o. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 12.)
↑ James, Helen F. (1987). „A late Pleistocene avifauna from the island of Oahu, Hawaiian Islands”. Documents des laboratories de Géologie, Lyon 99, 221–30. o.
↑ Steadman, David W.. Extinction and biogeography of tropical Pacific birds. Chicago: University of Chicago Press (2006). ISBN 978-022677142-7
↑ Mathews, GM (1914). „On the species and subspecies of the genus Fregata”. Australian Avian Record 2 (6), 117-121. o.
↑ (2004) „Phylogenies of the frigatebirds (Fregatidae) and tropicbirds (Phaethonidae), two divergent groups of the traditional order Pelecaniformes, inferred from mitochondrial DNA sequences”. Molecular Phylogenetics and Evolution 31 (1), 31–38. o. DOI:10.1016/j.ympev.2003.07.007.
↑ Stidham, Thomas A. (2014). „A new species of Limnofregata (Pelecaniformes: Fregatidae) from the Early Eocene Wasatch Formation of Wyoming: implications for palaeoecology and palaeobiology”. Palaeontology, 1-11. o. DOI:10.1111/pala.12134.
↑ Mayr, Gerald. Paleogene Fossil Birds. New York, New York: Springer Science & Business Media, 63-64. o. (2009. december 8.). ISBN 9783540896289

Források

ITIS szerinti rendszerbesorolás
Novum állatvilág enciklopédia IV.: Madarak I. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2006. ISBN 963-9334-93-6 – magyar nevek
Harrison, Peter. Seabirds: An Identification Guide. Christopher Helm (1988). ISBN 0-7470-1410-8

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Fregattvögel című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Frigatebird című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Képek az interneten a nemhez tartozó fajokról
Frigatebird videos, photos and sounds Archiválva 2016. július 10-i dátummal a Wayback Machine-ben on the Internet Bird Collection
Chisholm, Hugh, ed. (1911). "Frigate-bird". Encyclopædia Britannica (11th ed.). Cambridge University Press.

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Jarvis-1] "Whole-genome analyses resolve early branches in the tree of life of modern birds", Erich D. Jarvis, et al., Science 12 December 2014: Vol. 346 no. 6215 pp. 1320-1331, DOI: 10.1126/science.1253451.

[2] R. Terry Chesser, Richard C. Banks, F. Keith Barker, Carla Cicero, Jon L. Dunn, Andrew W. Kratter, Irby J. Lovette, Pamela C. Rasmussen, J. V. Remsen Jr., James D. Rising, Douglas F. Stotz and Kevin Winker (2010. július 1.). „Fifty-First Supplement to the American Ornithologists' Union Check-List of North American Birds”. The Auk 127 (3), 726–44. o. DOI:10.1525/auk.2010.127.4.966. (Hozzáférés: 2015. február 12.)

[3] Taxonomy Version 2. IOC World Bird List: Version 3.1, 2011. (Hozzáférés: 2012. július 15.)

[4] A Phylogenomic Study of Birds Reveals Their Evolutionary History. Shannon J. Hackett, et al" Science 320, 1763 (2008)

[5] Ashmole, NP (1963). „Sub-fossil bird remains on Ascension Island”. Ibis 103, 382–389. o. DOI:10.1111/j.1474-919X.1963.tb06761.x.

[6] Olson, Storrs L. (1975). „Paleornithology of St. Helena Island, South Atlantic Ocean”. Smithsonian Contributions to Paleobiology 23, 1–49. o. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 12.)

[7] James, Helen F. (1987). „A late Pleistocene avifauna from the island of Oahu, Hawaiian Islands”. Documents des laboratories de Géologie, Lyon 99, 221–30. o.

[8] Steadman, David W.. Extinction and biogeography of tropical Pacific birds. Chicago: University of Chicago Press (2006). ISBN 978-022677142-7

[9] Mathews, GM (1914). „On the species and subspecies of the genus Fregata”. Australian Avian Record 2 (6), 117-121. o.

[kennedy04-10] (2004) „Phylogenies of the frigatebirds (Fregatidae) and tropicbirds (Phaethonidae), two divergent groups of the traditional order Pelecaniformes, inferred from mitochondrial DNA sequences”. Molecular Phylogenetics and Evolution 31 (1), 31–38. o. DOI:10.1016/j.ympev.2003.07.007.

[stidham-11] Stidham, Thomas A. (2014). „A new species of Limnofregata (Pelecaniformes: Fregatidae) from the Early Eocene Wasatch Formation of Wyoming: implications for palaeoecology and palaeobiology”. Palaeontology, 1-11. o. DOI:10.1111/pala.12134.

[mayr-12] Mayr, Gerald. Paleogene Fossil Birds. New York, New York: Springer Science & Business Media, 63-64. o. (2009. december 8.). ISBN 9783540896289

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]