Sarlósfecske-alakúak
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Tüzestorkú kolibri (Archilochus colubris)
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Sarlósfecske-alakúak témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Sarlósfecske-alakúak témájú médiaállományokat és Sarlósfecske-alakúak témájú kategóriát. |
A sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) a madarak osztályának egy rendje.
Ezek a madarak nevükben fecskék, de nem mutatnak közeli rokonságot az igazi fecskékkel. Már nevük, az Apodiformes, azaz 'lábnélküli-alakúak' is utal repülési képességeikre.
Rendszerezés
[szerkesztés]A rendbe az alábbi 3 család tartozik:
- erdei sarlósfecskefélék (Hemiprocnidae) – Oberholser, 1906 - 4 faj
- sarlósfecskefélék (Apodidae) – Olphe-Galliard, 1887 - 94 faj
- kolibrifélék (Trochilidae) – Vigors, 1825 - 331 faj
Korábbi rendszerezők többnyire ide sorolták a kuvikfecskefélék (Aegothelidae) családját is, melyet a jelenleg elfogadott rendszertanok külön rendbe, a kuvikfecskealakúak (Aegotheliformes) rendjébe sorolnak.
Rendszerezési kérdések
[szerkesztés]Az Apodiformes rend régóta komoly taxonómiai problémákat vet fel. Ennek legfőbb oka a két nagyon is eltérő életmód, amit ezek az apró madárkák folytatnak. Az Apodidae (Sarlósfecskefélék) és Hemiprocnidae (Erdei sarlósfecskefélék) családok repülő rovarokkal táplálkoznak és igen gyors röptű madarak, ezzel szemben a Trochilidae (Kolibrifélék) családjába tartozó fajok repülését a hihetetlen gyors szárnycsapások teszik különlegessé, és az így szerzett lebegés képessége. A Trochilidae család tagjai nem rovarokat, hanem nektárt fogyasztanak.
Lévén a rendelkezésre álló, kihasználatlan élettereket minden egyes esetben betölti egy arra leginkább rátermett élőlénycsoport, ezért mind a két életmódra találhatóak példák más, az Apodiformes rendbe nem tartozó madarak között is. Így a sarlósfecskefélék könnyelműen kapcsolatba hozhatóak a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozó fecskefajokkal, akárcsak a kolibrifélék más, hasonló táplálkozású fajokkal. Azonban súlyos hibát követünk el, ha pusztán szokásaik és életmódjuk alapján kategorizáljuk őket.
A legfontosabb anatómiai egyezések a rövid és vaskos felkarcsont (humerus) és az ehhez kapcsolódó hosszú szárny. A humerus jellege miatt igen jelentős erőt képes a szárnyakra kifejteni, ezzel nagyban megnövelve az egyed repülési képességeit. A szárny tollazata idomul ehhez a jelenséghez, a hosszú elsőrendű evezőkel és rövid másodrendű evezőkkel. A mellcsont (sternum) szintén nagyméretű, hogy a szárnyat mozgató repülő izmoknak megfelelő tapadási felületet biztosítson (madárhatározó.hu).
Egyéb csonttani példák is igazolják a rokonságukat.
A rend pontos elhelyezése több kutatás tárgyát képezte. A lappantyúalakúakon (Caprimulgiformes) végzett első, csonttani jellegeken alapuló filogenetikai analízis rámutatott, hogy egy polifiletikus csoportról van szó. Az eredmények alátámasztják a lappantyúféléket (Caprimulgidae), az álmosmadárféléket (Nyctibiidae), a kuvikfecskeféléket (Aegothelidae) és a sarlósfecske-alakúakat tömörítő klád monofiletikus mivoltát (Mayr 2002).
Több filogenetikai tanulmány egybehangzó megállapításai alapján létrejött a kuvikfecskeféléket és a sarlósfecske-alakúakat magába foglaló új klád, mely a Daedalornithes nevet kapta (Sangster 2005).
Érdekességek
[szerkesztés]- A kolibrifélék szűkös időkben, vagy éjjel pihenéskor képesek lelassítani az életfolyamataikat, lecsökkenteni testhőmérsékletüket, és egyfajta hibernációs állapotba, tétlenségi periódusba kerülni, ahogy a sarlósfecske (Apus apus) élelemhiány esetén (McKechnie et al 2002).
- Az Apodiformes a madarak osztályának második legnépesebb rendje a verébalakúak (Passeriformes) után.
- A kolibrifélék felszállás közben kisebb erőkifejtésre képesek a gyönge lábaikkal, így arányaiban több erőt fejtenek ki szárnyaikkal a lábaikhoz képest, mint általában a madarak. Miközben ellökik magukat, csapnak párat a szárnyaikkal, eltérően más fajoktól (Tobalske et al 2004).
Források
[szerkesztés]- madárhatározó.hu
- ITIS szerinti rendszer besorolás
- A MME Monitoring Központ adatlapja, a Magyarországon előforduló 3 faj
- Mayr, Gerald (2002): Osteological evidence for paraphyly of the avian order Caprimulgiformes (nightjars and allies). Journal für Ornithologie 143: 82–97. PDF teljes szöveg
- Sangster, George: A name for the clade formed by owlet-nightjars, swifts and hummingbirds (Aves) Zootaxa 799:1-6 (2005) Magnolia Press PDF teljes szövege
- McKechnie, Andrew E.; Lovegrove Barry G.: Avian facultative hypothermic responses: a review The Condor Volume 104, Issue 4 (November 2002) Article: pp. 705–724 [1]
- Tobalske, B. W.; Altshuler, D. L.; Powers D. R.: Take-off mechanics in hummingbirds (Trochilidae) Journal of Experimental Biology 207, 1345-1352 (2004) PDF teljes szövege
