Kuvikfecskealakúak

Kuvikfecskealakúak
szalagos kuvikfecske (Aegotheles bennettii)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Csoport: Magzatburkosok (Amniota) Osztály: Madarak (Aves) Csoport: Carinatae Alosztály: Neornithes Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae) Öregrend: Neoaves Csoport: Passerea Csoport: Otidae Csoport: Cypselomorphae Rend: Kuvikfecskealakúak (Aegotheliformes) Család: Kuvikfecskefélék (Aegothelidae) Bonaparte, 1853 Nem: Aegotheles (Vigors & Horsfield, 1827)
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kuvikfecskealakúak témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kuvikfecskealakúak témájú kategóriát.

Az ausztrál kuvikfecske (Aegotheles cristatus) a legjobban ismert faj a családból

A kuvikfecskealakúak (Aegotheliformes) a madarak (Aves) osztályának egyik rendje, melybe csak egyetlen egy család, a kuvikfecskefélék (Aegothelidae) tartozik.

Korábban a családot a sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe sorolták, más rendszerezők a lappantyúalakúakkal (Caprimulgiformes) és a bagolyalakúakkal (Strigiformes) is megpróbálták rokonítani őket.

Rendszerezés

A család az alábbi nemet és fajokat foglalja magában:

• Aegotheles (Vigors & Horsfield, 1827) – 11 faj.
  • új-kaledón kuvikfecske (Aegotheles savesi)
  • pápua kuvikfecske (Aegotheles insignis vagy Euaegotheles insignis)
  • síksági kuvikfecske (Aegotheles tatei vagy Euaegotheles tatei)
  • foltos kuvikfecske (Aegotheles wallacii)
  • Aegotheles salvadorii
  • erdei kuvikfecske (Aegotheles archboldi)
  • hegyi kuvikfecske (Aegotheles albertisii)
  • kontyos kuvikfecske (Aegotheles crinifrons vagy Euaegotheles crinifrons)
  • ausztrál kuvikfecske (Aegotheles cristatus)
  • szalagos kuvikfecske (Aegotheles bennettii)
  • Aegotheles affinis

Megjelenésük

A közeli rokon bagolyfecskefélék (Podagridae) családjához hasonlóan éjszakai életmódú fajok, de azoktól kisebbek. Fejük viszonylag nagy, szemük előrenéző. Csőrük viszonylag kicsi, a csőr tövénél hosszú bajuszsertékkel. Szárnyuk lekerekített, farkuk aránylag hosszú, csűdjük és lábujjaik a fecskékhez hasonlóan gyengék.

Elterjedésük

A család legtöbb faja Új-Guinea szigetén él. A szalagos kuvikfecske (Aegotheles bennettii) és a síksági kuvikfecske (Aegotheles tatei) az alacsony fekvésű erdőkben él a szigeten, míg a pápua kuvikfecske (Aegotheles insignis) és a hegyi kuvikfecske (Aegotheles albertisii) a hegyvidéki erdőkben fordul elő. Az ausztrál kuvikfecske (Aegotheles cristatus) a legnagyobb elterjedésű faj, Új-Guinea déli része mellett Ausztrália legnagyobb részén és Tasmania szigetén is honos. Ez a többi fajtól eltérően nem csak erdőkben, hanem nyíltabb, bokros vidékeken is megtelepszik. A kontyos kuvikfecske (Aegotheles crinifrons) csak a Maluku-szigetek egyikén, Halmahera szigetén fordul elő. A ritka új-kaledón kuvikfecske (Aegotheles savesi) kizárólag Új-Kaledónia hegyvidéki erdeiben honos. Ez a faj csupán egy 1880-ban gyűjtött példányról volt ismert, és már hosszú ideje kihaltnak vélték, amikor 1998-ban egy megfigyelés alapján újra felfedezték.

Franciaországi, eocénkori maradványok (nagyjából 38 millió évvel ezelőttről) bizonyítják, hogy a kuvikfecskék korábban jóval nagyobb elterjedési területtel rendelkeztek. Új-Zéland területén talált, néhány ezeréves fosszilis leletek egy ez idő tájt élt röpképtelen vagy nagyon gyengén repülő fajra (Megaegotheles novaezealandiae) utalnak.

Életmódjuk

Életmódjukra vonatkozó információk jórészt csak a valamivel jobban ismert ausztrál kuvikfecske vonatkozásában vannak a tudománynak. A kuvikfecskék valamely faágon való leshelyükről rövid rárepüléssel, légykapószerűen vadásznak az éjszaka repülő rovarokra. Az ausztrál kuvikfecske tápláléka elég széles spektrumú. Különösen kedveli a bogarakat, a szárnyas hangyákat, a szöcskéket, sáskákat, de fogyaszt pókokat és Ikerszelvényeseket is.

Források

• Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2011. március 12.)
• Integrated Taxonomic Information System besorolása szerint a bagolyalakúak közé tartozik. (Hozzáférés: 2011. február 5.)
• Biolib szerinti rendszerbe sorolásuk
• Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar nevek