Sergio Porrini

Sergio Porrini
Személyes adatok
Születési dátum	1968. november 8. (56 éves)
Születési hely	Milánó, Olaszország
Állampolgárság	olasz
Magasság	180 cm
Testtömeg	73 kg
Poszt	hátvéd
Klubadatok
Jelenlegi klubja	AS Pizzighettone
Felnőtt klubok1
Időszak Klub Mérk. (Gól) 1986–1989 Milan 0 (0) 1989–1993 Atalanta 100 (3) 1993–1997 Juventus 87 (1) 1997–2001 Glasgow Rangers 80 (6) 2001–2003 Alessandria 43 (0) 2003–2004 Padova 43 (0) 2004– Pizzighettone 101 (0)
Válogatottság
1993 Olaszország 2 (0)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sergio Porrini (Milánó, 1968. november 8. –) olasz válogatott labdarúgó, védő.

A kezdet: AC Milan és Atalanta

Az AC Milan utánpótlásbázisán kezdte pályafutását, itt társa volt többek között Gianluca Pessotto is, akivel a Juventusban is később együtt focizott. A Milan felnőttcsapatában nem kapott szerepet, ezért 1989-ben az Atalanta együtteséhez igazolt. Az első évet még csupán kölcsönben töltötte itt. Első gólját már ebben az idényben megszerezte, 1990.február 4-én a Sampdoria elleni hazai 2-2-es döntetlen során ő érte el az Atalanta második találatát. Bergamói évei alatt Porrinivel végig stabil középcsapatként szerepelt az Atalanta, számára a legkiemelkedőbb idény az 1992-1993-as volt, amikor már Marcello Lippi irányította őket. Ebben a szezonban Porrini két gólt szerzett, egyet a Foggia, egyet a Roma ellen, az Atalanta pedig 7. lett a bajnokságban.

Bemutatkozás a válogatottban

Porrininek annyira jól ment a játék, hogy Arrigo Sacchi szövetségi kapitány behívta őt a Portugália elleni világbajnoki selejtezőre készülő olasz válogatott keretébe. Ekkor még nem, de az 1993. március 24-én Palermóban rendezett, Málta elleni 6-1-es győzelemmel végződött selejtezőn szerepet kapott (ez volt az olasz csapat 500. találkozója). Április 24-én Észtország ellen még pályára küldték Triesztben, de ez volt az utolsó válogatott mérkőzése (Olaszország-Észtország 2-0).

A Juventusban töltött évek

Porrini teljesítménye természetesen több nagy klub figyelmét is felkeltette: 1993 tavaszán a Milan és a Juventus harcolt érte, végül utóbbinak sikerült megvásárolnia 11 milliárd líráért. Porrini így nyilatkozott a leigazolását követően: „11 milliárd lírát fizettek ki értem, ez mindenképpen a bizalom jele. Most rajtam a sor, hogy ezt a bizalmat egy kifogástalan idénnyel viszonozzam. Nyugodt vagyok, azt hiszem már bizonyítottam az elmúlt négy esztendőben.” 1993. augusztus 1-jén a Neuchatel Xamax elleni 7-2-es győzelemmel végződött barátságos mérkőzésen mutatkozott be a Juventusban, az első tétmérkőzését pedig augusztus 29-én a Cremonese ellen vívhatta új csapatában. Ezen a találkozón – bár a Juventus 1-0-ra győzött – Porrini gyengén focizott, egyes újságírók meg is kérdőjelezték leigazolásának szükségességét. Giovanni Trapattoni edző mindenesetre bízott benne, ennek jele, hogy Porrini az idény során 39 mérkőzésen lépett pályára, ebből 35-ször kezdőként, és ezzel a Juventus egyik legtöbbet foglalkoztatott labdarúgója volt.

Bajnoki cím és kupagyőzelem

Porrini első idényében semmit nem nyert a Juventusszal, azonban a második év elhozta a sikereket: az ekkor már Marcello Lippi által irányított csapat 9 év után megszerezte az olasz bajnoki címet és elhódította az Olasz Kupát is, sőt, az Uefa Kupa döntőjébe is eljutott a torinói klub. A menetelésben fontos szerepe volt Porrininek is, aki az idény során összesen négy gólt szerzett, kettőt a hazai, kettőt pedig a nemzetközi kupában. A Parmával vívott Olasz Kupa-döntőt úgy nyerte meg összesítésben 3-0-ra a Juventus, hogy ebből a három gólból kettőt Porrini ért el. Fontos és emlékezetes volt az a fejese, amely a dortmundi Westfalenstadionban a Juventus számára meghozta a vezetést a Dortmund elleni Uefa Kupa-elődöntőben (Dortmund-Juventus 1-2). Porrini 35 mérkőzésen kapott szerepet, kezdőként 28-szor lépett pályára.

Olasz Szuperkupa és Bajnokok Ligája-győzelem

A scudetto megnyerése után a Juventus első számú célja a Bajnokok Ligája lett, amelyet végig magabiztosan játszva meg is nyertek, emellett elhódították a Szuperkupát is, a Parmát legyőzve. Porrini egyik döntőben sem játszott (a Parma ellen nem is nevezték), viszont abban, hogy a Juventus a BL-döntőjébe eljutott, neki is fontos szerepe volt. A Real Madrid elleni negyeddöntő első mérkőzését a Real 1-0-ra nyerte Madridban, az 1996. március 20-án megrendezett visszavágón 1-0-s hazai vezetésnél az 52. percben Porrini nyeste be a Real Madrid védelme mögé a labdát, amelyet Padovano egyedül kilépve a kapuba lőtt: ez a gólpassz eredményezte a továbbjutást érő találatot.

Az utolsó torinói év

Porrini számára az 1996-1997-es idény volt az utolsó a Juventus mezében, egyúttal ekkor játszotta a legtöbb mérkőzést (40-et) és ekkor nyújtotta a legjobb teljesítményt is. Két góljának egyikét a Verona elleni 3-2-re megnyert torinói mérkőzésen, a másikat a Paris SG elleni Európai Szuperkupa-döntő párizsi odavágóján szerezte, mindkettőt igen szép, csatárokat idéző mozdulatok révén. A Juventus amellett, hogy megnyerte története 24. bajnoki címét, fantasztikus játékkal eljutott a Bajnokok Ligája döntőjébe. A müncheni fináléban a Dortmund ellen Porrini kezdőként lépett pályára: mivel az első félidőt követően 2-0-s vereségre állt a csapat, Marcello Lippi mindenképpen be akart cserélni egy csatárt, ezért a szünetben Porrini helyére Alessandro Del Piero állt be. Bár Del Piero gólt szerzett, a Juventus mégis vereséget szenvedett (Dortmund-Juventus 3-1). Porrini a La Gazzetta dello Sport újságtól mindössze 5-ös osztályzatot kapott. Utolsó találkozóját a Juventus mezében 1997. június 1-jén játszotta: az ekkor már bajnok Juventus a Laziót fogadta, a vége 2-2-es döntetlen lett. Porrini búcsúja jól sikerült, a La Gazzetta dello Sport 6,5-ösre értékelte a teljesítményét. Pár nappal később, 1997. június 6-án Porrini 8 milliárd líra ellenérték fejében a skót Glasgow Rangershez igazolt.

A Juventust követő időszak

Skóciában mindent megnyert a Rangers csapatával, amit csak lehetett, a nemzetközi kupákban azonban sikertelen maradt klubjával. Porrinit kedvelték a szurkolók, jó teljesítményt nyújtott, azonban sorozatos sérülései miatt már nem tudta ugyanazon a színvonalon folytatni a játékot. Visszatért Olaszországba, a harmadosztályú Alessandriába. A klub gyengélkedett, kiesett a negyedosztályba (majd meg is szűnt és újjáalakult), Porrini pedig a Padova csapatába igazolt. Egy esztendő után innen is távozott, 2004-től a Pizzighettone labdarúgója volt, majd 2009 nyarán visszavonult. A klubot azonban nem hagyta el, az utánpótláscsapat edzőjeként kezdett el dolgozni, majd 2010 augusztusától az US Pegrocrema utánpótlásának felkészítését irányítja.

Sikerei, díjai

Juventus

• Bajnokok Ligája-győztes: 1996
• Európai Szuperkupa-győztes: 1997
• Interkontinentális kupagyőztes: 1997
• Olasz bajnok: 1994, 1997
• Olasz kupagyőztes: 1995
• Olasz szuperkupa-győztes: 1995

Glasgow Rangers

• Skót bajnok: 1999, 2000
• Skót kupagyőztes: 1999, 2000
• Skót Ligakupa-győztes: 1998