Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2019-53-1
Apáczai Csere János, 1656-tól többnyire Apáczai Cseri János (Apáca, 1625. [június 10.?] – Kolozsvár, 1659. december 31.) erdélyi magyar pedagógus, filozófus, kálvinista teológus, a magyar nevelésügy és az anyanyelvi tudományos ismeretterjesztés előfutára, az erdélyi puritánus mozgalom kiemelkedő alakja, az első magyar enciklopédista, a karteziánus ismeretelmélet korai magyar követőinek egyike.
A Barcaság kálvinista szülötte, szegény sorsú szabados szülők gyermeke volt. Felsőbb tanulmányait Kolozsvárott és Gyulafehérvárott, majd 1648-tól öt éven át hollandiai egyetemeken folytatta (Franeker, Leiden, Utrecht). 1651 áprilisában a harderwijki egyetemen avatták teológiai doktorrá. 1653-as hazatérését követően a gyulafehérvári kollégium osztálytanára lett. Haladó pedagógiai eszméivel konzervatív feletteseit és II. Rákóczi György fejedelmet is magára haragította, így 1655 végén abba kellett hagynia a tanítást. 1656 nyarától a kolozsvári református iskola igazgatójaként folytathatta az oktatást. Iskolateremtő szellemisége 1657-től új anyaintézményében kibontakozhatott, törekvése támogatókra talált. Apáczai 1659 végén, harmincnégy esztendős korában tüdőbajban meghalt.
Erdélyi mesterei, Porcsalmi és Bisterfeld a puritánus műveltségeszményt és haladásszemléletet adták át a fiatal Apáczainak. Hollandiai tanulmányai során ez ötvöződött Voetius enciklopédikus törekvéseivel, valamint a materialisztikus és racionalista baconi és descartes-i filozófia tanaival, a karteziánus módszerrel. E felvilágosult szellemi áramlatok kibékíthetetlen konfliktusban álltak Erdély elmaradt műveltségi viszonyaival. A konzervatív körökkel vívott harcban Apáczai alulmaradt, a skolasztikus és dogmatikus oktatást nem tudta felváltani korszerű elveken alapuló iskolarendszerrel. Pedagógiai eszméi – természettudományos és anyanyelvi oktatás, tudományegyetem alapítására vonatkozó tervezete – alapján azonban méltán tarható a magyar neveléstudomány apostolának. További érdeme a karteziánus filozófia ismeretelméleti és természettudományos alapjainak meggyökereztetése magyar földön. Bár részben dogmatikus teológiai gondolkodása és bizonytalansága a matematika területén nem engedte, hogy az új tanok biztos kezű mestere legyen, de a korszerű tudományosság előfutáraként ő írt először magyarul többek között a heliocentrikus világképről, a vérkeringésről és a mágneses elhajlásról.
Külhoni tartózkodása során, Ramus összefoglalásából kiindulva írta meg Magyar logicatska (1654) címen logikai traktátumat, valamint – főként Descartes, Regius, Ramus, Amesius, Fennerus, Scribonius, Althusius és Alstedius munkáiból merítve – az első magyar nyelvű tudás- és ismerettárat, a Magyar encyclopaediát (1653–1655). Iskolai tankönyvnek szánt műve szerkezetében és tartalmában nagyrészt a descartes-i természetfilozófia szellemében fogant mű. Apáczai korát megelőző nyelvújítási erőfeszítéseinek köszönhetünk többek között olyan tudományos műszavakat, mint a számláló, a középpont, a hegyes- és tompaszög vagy a súrlódás.