Gisbertus Voetius
| Gisbertus Voetius | |
 | |
| Nicolaes Maes festménye | |
| Született | 1589. március 3.[1][2][3][4][5] Heusden |
| Elhunyt | 1676. november 1. (87 évesen)[2][3][4][5] Utrecht[3] |
| Álneve | Theophilus Cosmopolita |
| Állampolgársága | Egyesült Tartományok |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gisbertus Voetius témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gisbertus Voetius vagy eredeti holland nevén Gijsbert Voet (Heusden, 1589. március 3. – Leiden, 1676. november 1.) holland kálvinista teológus, lelkész, a 17. századi ortodox kálvinizmus hollandiai vezéralakja.
Életútja
[szerkesztés]1604-től végzett teológiai tanulmányokat a leideni egyetemen, majd 1611-ben Vlijmenben kezdte meg lelkipásztori szolgálatát. 1617-ben visszatért szülővárosába, Heusdenbe, ahol a helyi egyházközség lelkésze lett. 1619-ben a legfiatalabb küldöttként vett részt az arminiánusok ellen állást foglaló dordrechti zsinaton. 1634-ben kinevezték az utrechti egyetem teológiai és orientalisztikai professzorává, három évvel később pedig az utrechti gyülekezet lelkipásztora lett. A kálvinizmus ortodox szárnyának markáns képviselője, Franciscus Gomarus híve és az arminiánusok ellensége volt.[6][7]
Rektorsága idején több magyar diák járt az utrechti egyetemre, akiknek Voetius nyájas pártfogója volt, számukra még segélyalapot is létesített. Nevezetesebb magyar tanítványai közé tartozott Tofeus Mihály és Apáczai Csere János.[8]
Munkássága
[szerkesztés]Az ortodox kálvinizmus emblematikus alakja volt („az utrechti pápa”), harcolt a teológiai dogmatizmuson lazítani kívánó arminiánusokkal és coccejanistákkal, valamint a Hugo Grotius vezette humanista gondolkodókkal egyaránt. Továbbgondolta az ókálvinizmus arisztoteliánus és skolasztikus filozófiáját, amely voetianizmusként lett ismert. Bölcselete középpontjában a Szentírás állt, azt hirdette, hogy minden igazság a Biblia fegyelmezett filológiai elemzésével megtalálható. Állam és egyház kapcsolatrendszerét tekintve az egyházi önállóság híve volt, amit háromkötetes Politica ecclesiastica (’Egyházigazgatás’) című munkájában fejtett ki.[9]
1642 márciusában már az utrechti egyetem rektoraként meggyőzte a tanintézet szenátusát arról, hogy az akkor terjedő karteziánus filozófia tanait száműzzék az egyetem falai közül, Descartes Utrechtben oktató tanítványát, Henricus Regiust pedig orvostudományi előadások tartására kötelezzék.[10]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Gisbertus Voetius
- ↑ a b c Catalogus Professorum Academiae Rheno-Traiectinae. (Hozzáférés: 2019. február 5.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
- ↑ Voetius, Gysbertus. In Encyclopædia Britannica XXVIII. 11th ed. Cambridge: Cambridge University Press. 1911. 170. o.
- ↑ Magyar nagylexikon XVIII. (Unh–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 568. o. ISBN 963-9257-19-2
- ↑ Bán Imre: Apáczai Csere János. Bibliogr. V. Molnár László, kísérő tanulmány Bitskey István. Budapest: Akadémiai. 1958. 102., 106., 123. o. = Irodalomtörténeti Könyvtár, 2.
- ↑ Magyar nagylexikon XVIII. (Unh–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 567–568. o. ISBN 963-9257-19-2
- ↑ Bán Imre: Apáczai Csere János. Bibliogr. V. Molnár László, kísérő tanulmány Bitskey István. Budapest: Akadémiai. 1958. 118., 124–125. o. = Irodalomtörténeti Könyvtár, 2.
