Ugrás a tartalomhoz

SMS Árpád

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
SMS Árpád
1:50 arányú modell a bécsi Hadtörténeti Múzeumban
1:50 arányú modell a bécsi Hadtörténeti Múzeumban
HajótípusCsatahajó
ÜzemeltetőAz Osztrák-Magyar haditengerészet zászlaja Császári és Királyi Haditengerészet
HajóosztályHabsburg-osztály
Pályafutása
ÉpítőStabilimento Tecnico Triestino (Trieszt)
Építés kezdete1899. június 10.
Vízre bocsátás1901. szeptember 11.
Szolgálatba állítás1903. június 15.
Szolgálat vége1920. január 1.
SorsaOlaszországhoz kerül, majd szétbontották.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás8360 t
Hossz114,2 m
Szélesség19,8 m
Merülés7,46 m
Hajtómű16 Belleville kazán, 2 álló, négyhengeres, háromszoros expanziós gőzgép; 2 csavar 4876 mm átmérő; 11 900 LE, max.: 13 340 LE; 800 tonna szén
Sebesség19,5 csomó (36,2 km/h)
Hatótávolság3600 mérföld (6000 km) 10 csomós (19 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet
  • 3 db 24 cm-es L/40 Skoda ágyú
  • 12 db 15 cm-es L/40 Krupp ágyú
  • 10 db 6,6 cm-es L/45 Skoda ágyú
  • 6 db 4,7 cm-es L/44 Skoda ágyú
  • 2 db 45 cm-es torpedóvető cső
Páncélzat
  • Övpáncél: 220 mm
  • Fedélzet: 40 mm
  • Lövegtornyok: 280 mm
  • Parancsnoki torony: 200 mm

  • Legénység638 fő
    SablonWikidataSegítség

    Az SMS Árpád az Osztrák–Magyar Monarchia egyik Habsburg-osztályú pre-dreadnought csatahajója (Schlachtschiff) volt. A hajó a magyar honfoglaló vezérről, Árpádról kapta nevét. Az első világháborút követően a hajó Nagy-Britanniába került, ahonnan továbbadták Olaszországnak.

    Története

    [szerkesztés]

    A hajót 1899. június 10-én kezdték építeni a trieszti Stabilimento Tecnico hajógyárban. Vízrebocsátására 1901. szeptember 11-én, befejezésére pedig 1903-ban került sor.

    Az első világháború alatt SMS Árpád az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének negyedik csatahajó-hadosztályában szolgált, így 1915. május 24-én részt vett az egyik legfontosabb olasz kikötő, Ancona ágyúzásában is. Mivel az Otrantói-szorost az antant-hatalmak tartották kezükben, az osztrák-magyar flotta gyakorlatilag be volt zárva az Adriai-tengerre. Mindamellett a hajók jelenléte komoly antant-haderőt kötött le.

    1917. december 19-én a cortelazzói (Jesolo) nehézüteget lőtte, ismét egy kötelék tagjaként. 1918 februárjában kivonták a csapatszolgálatból, majd iskolahajóként szolgált, legénységét tengeralattjárós és légi szolgálatra osztották be. A háború után az angolok kapták meg, de továbbadták az olaszoknak, akik 1921-ben szétbontották.

    Források

    [szerkesztés]
    • Hadihajók - típuskönyv: Dr. Bak József – Dr. Csonkaréti Károly – Lévay Gábor–Sárhidai Gyula: Hadihajók. Típuskönyv. Budapest: Zrínyi. 1984. ISBN 963 326 326 3  

    Külső hivatkozások

    [szerkesztés]