Rubídium-klorid
| rubídium-klorid | |||
 -rubídium-klorid (NaCl struktúra) | |||
 -rubídium-klorid (CsCl struktúra) | |||
| Más nevek | rubídium(I) klorid | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 7791-11-9 | ||
| PubChem | 62683 | ||
| ChemSpider | 56434 | ||
| RTECS szám | VL8575000 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | FGDZQCVHDSGLHJ-UHFFFAOYSA-M | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | RbCl | ||
| Moláris tömeg | 120.921 g/mol | ||
| Megjelenés | fehér kristályok higroszkópos | ||
| Sűrűség | 2.80 g/cm³ (25 °C) 2.088 g/mL (750 °C) | ||
| Olvadáspont | 718 °C | ||
| Forráspont | 1390 °C | ||
| Oldhatóság (vízben) | 77 g/100mL (0 °C) 91 g/100 mL (20 °C) 130 g/100 mL (100 °C) | ||
| Oldhatóság (metanol) | 1.41 g/100 mL | ||
| Törésmutató (nD) | 1.5322 | ||
| Termokémia | |||
| Std. képződési entalpia ΔfH |
−435.14 kJ/mol | ||
| Standard moláris entrópia S |
95.9 J K−1 mol−1 | ||
| Hőkapacitás, C | 52.4 J K−1 mol−1 | ||
| Veszélyek | |||
| MSDS | Fischer Scientific | ||
| EU Index | nincs listázva | ||
| NFPA 704 |  0
1
0
| ||
| Lobbanáspont | nem gyúlékony | ||
| LD50 | 4440 mg/kg (patkány) | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Azonos kation | rubídium-fluorid rubídium-bromid rubídium-jodid | ||
| Azonos anion | lítium-klorid nátrium-klorid kálium-klorid cézium-klorid | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A rubídium-klorid egy kémiai vegyület, képlete RbCl. Az RbCl egy alkálifém-halogenid rendkívül sok különböző módon hasznosítják az elektrokémián át a molekuláris biológiáig. A kereskedelemben por alakban kapható.
Tulajdonságai
[szerkesztés]
| A rubídium-klorid oldhatósága különböző alkoholokban[2] (g/l 25 °C-on) | |
| Metanol | 14,1 |
| Etanol | 0,78 |
| 1-propanol | 0,15 |
| 1-pentanol | 0,025 |
A rubídium-klorid higroszkópos vegyület. Olvadáspontja 718 °C. Vízben való oldhatósága csökken a hőmérséklet növekedésével.[1] Oldhatósága acetonban 0,0021 g/kg 18 °C. 37 °C-on 0,0024 g/kg.[2]
Standart entalpia ΔfH0298 = −430,86 kJ·mol−1,[3] szabad szabványos entalpiája ΔG0298 = −405,3 kJ·mol−1.[3]
Szerkezete
[szerkesztés]Gázfázisban az RbCl-ben az ionok közti távolság 2.7868 Å. Szilárdan a kötéstávolság 3.285 Å.[4] A szilárd RbCl-ben az ionok koordinációs száma nagyobb, mint gázként.[5]
A nyomástól és a hőmérséklettől függően a rubídium-kloridnak három különböző kristályszerkezete van.[6]
Nátrium-klorid (oktaéderes 6:6)
[szerkesztés]A NaCl kristályrács a leggyakoribb.[7] Rácsenergiája 3,2 kJ / mol. Ionok koordinációs száma 6. Köbös kristályszerkezetű.[5] Benne a rubídium kationok és a klorid anionok kocka alakú kristályrácsot alkotnak.
Törésmutatója nD = 1.4936. Kristályrácsának méretei a = 658,1 pm.[8]
Cézium-klorid (köbös 8:8)
[szerkesztés]Magas hőmérsékleten és nyomáson a rubídium-kloridnak (a NaCl és a KCl-hez hasonlóan) cézium-klorid kristályrácsa lesz. A kloridionok egy kockát alkotnak a kloridionokat veszik körül a rubídium kationok.[9] Ez a rubídium-kloridnak a legsűrűbb módosulata. A kockának nyolc csúcsa van, az ionok koordinációs száma is nyolc. Ez az RbCl-nek a legmagasabb koordinációs számú módosulata. Mivel az ionok sugara ennél a módosulatnál a legnagyobb, emiatt ebben a módosulatban a legnagyobb az ionok közti távolság.[7]
Szfalerit (tetraéderes 4:4)
[szerkesztés]A szfalerit módosulat rendkívül ritka, emiatt kevéssé ismert. Rácsenergiája az előrejelzések szerint körülbelül 40.0 kJ/mol.[5]
Szintézise
[szerkesztés]Leggyakrabban rubídium-hidroxid és sósav reakciójával állítják elő:[10]
- RbOH(aq) + HCl(aq) → RbCl(aq) + H2O(l)
A rubídium-klorid higroszkópos vegyület ezért nem szabad hogy érintkezzen a légköri nedvességgel. Emiatt általában exikkátorokban tárolják kisebb mennyiségben és kereskedelmi forgalomban ilyen formában kapható.
Felhasználása
[szerkesztés]- Kiváló non-invazív biomarker, mert jól oldódik vízben, könnyen bekerül az élőlények testébe ott miután ionokra esett a Rb+ ion helyettesíti a kálium ionokat.[11][12] Mivel a rubídium a kálium alatt van a periódusos rendszerben. Radioaktív izotópjával ellenőrizni lehet a szívizom vérellátását.
- Ha a sejteket hipotóniás oldatba teszik és az oldathoz rubídium-kloridot adnak, akkor a fehérjék negatív töltésű DNS-hez kötődhetnek.[13]
- A rubídium-kloridot használják antidepresszánsként, dózistartomány 180-720 mg.[14][15][16] Növeli a dopamin és noadrenalin szintjét illetve stimuláló hatású. Emiatt anargiás illetve apatikus depressziósok használják.[14]
- Használják még fájdalomcsillapítóként és nyugtatóként.[17]
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidium chloride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidiumchlorid című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- ↑ a b R. Abegg, F. Auerbach, I. Koppel: "Handbuch der anorganischen Chemie", Verlag S. Hirzel, 1908, 2. Band, 1. Teil, S. 426ff. Volltext
- ↑ a b Aterton Seidell: "Solubilities Of Organic Compounds Vol - I", S. 1429. Volltext
- ↑ a b R. E. Dickerson, H. B. Gray, H.-W. Sichting, M. Y. Darensbourg: "Prinzipien der Chemie", Verlag Walter de Gruyter 1988, ISBN 9783110099690, S. 976. (korlátozott előnézet a Google Könyvekben)
- ↑ Lide, D. R.; Cahill, P.; Gold, L. P. (1963). „Microwave Spectrum of Lithium Chloride”. Journal of Chemical Physics 40 (1), 156–159. o. DOI:10.1063/1.1724853.
- ↑ a b c Pyper, N. C.; Kirkland, A. I.; Harding, J. H. (2006). „Cohesion and polymorphism in solid rubidium chloride”. Journal of Physics: Condensed Matter 18 (2), 683–702. o. [2020. június 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1088/0953-8984/18/2/023. (Hozzáférés: 2013. szeptember 24.)
- ↑ Kopecky, M.; Fábry, J.; Kub, J.; Busetto, E.; Lausi, A. (2005). „X-ray diffuse scattering holography of a centrosymmetric sample”. Applied Physics Letters 87 (23), 231914. o.
- ↑ a b Shriver, D. F.; Atkins, P. W.; Cooper, H. L.. Chapter 2, Inorganic Chemistry. Freeman (1990)
- ↑ Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 978-3-5406-0035-0, S. 686 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
- ↑ Wells, A. F.. Structural Inorganic Chemistry. Oxford University Press, 410, 444. o. (1984)
- ↑ Winter, M.: Compounds of Rubidium. WebElements, 2006
- ↑ Hallonquist, J.; Lindegger, M.; Mrosovsky, N. (1994). „Rubidium chloride fuses split circadian activity rhythms in hamsters housed in bright constant light”. Chronobiology International 11 (2), 65–71. o. DOI:10.3109/07420529409055892. PMID 8033243.
- ↑ Hougardy, E.; Pernet, P.; Warnau, M.; Delisle, J.; Grégoire, J.-C. (2003). „Marking bark beetle parasitoids within the host plant with rubidium for dispersal studies”. Entomologia Experimentalis et Applicata 108 (2), 107. o. DOI:10.1046/j.1570-7458.2003.00073.x.
- ↑ RbCl Transformation Protocol. New England Biolabs, 2006. [2006. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 24.)
- ↑ a b Baumel, S.. Dealing with depression naturally: complementary and alternative therapies for restoring emotional health. Los Angeles: Keats Pub, 101. o. (2000). ISBN 0-658-00291-0
- ↑ Budavari, S.. The Merck index: an encyclopedia of chemicals, drugs, and biologicals. Rahway, NJ, U.S.A.: Merck (1996). ISBN 0-911910-12-3
- ↑ Lake, J. A.. Textbook of Integrative Mental Health Care. New York: Thieme Medical Publishers, 165. o. (2006). ISBN 1-58890-299-4
- ↑ H. Erdmann: Lehrbuch der anorganischen Chemie, S. 300, 1900, Verlag F. Vieweg und Sohn