Proteorhodophytina
 | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||
| ||||||||
| Kládok | ||||||||
| Hivatkozások | ||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Proteorhodophytina témájú rendszertani információt. |
A Proteorhodophytina a vörösmoszatok (Rhodophyta) egyik altörzse, testvércsoportja az Eurhodophytina.
Történet
[szerkesztés]Korábban parafiletikusnak gondolták, és egyszerűen „bazális vörösmoszatoknak” nevezték: 4 osztályát egymás után elágazó bazális kládoknak tekintették. 2017-ben Muñoz-Gómez et al. ptDNS-elemzéssel igazolták, hogy a korábban bazálisnak tekintett vörösmoszatok egy kládot alkotnak, a Proteorhodophytinát, mely az Eurhodophytina testvércsoportja. Emellett igazolták, hogy a vörös szekunder plasztiszok a mezofil vörösmoszatok, így a Rhodellophyceae kialakulása előtt jelentek meg.[1] Moreira et al. ugyanez évben megerősítették magi gének elemzésével.[2] Adl et al. 2019-es rendszertanában az Eurhodophytina és a Cyanidiophyceae mellett szerepel.[3]
Pietluch et al. 2024-ben kimutatták molekuláris óra által, hogy a Proteorhodophytina az Eurhodophytinától mintegy 1,2 milliárd évvel ezelőtt alakult ki, a Cryptophyta és a Haptophytina plasztiszai őseinek kialakulása után és a két klád és a Cryptista, illetve a Haptista többi kládja elkülönülése körül. Ez cáfolja a Chromalveolata-hipotézist – mely szerint 1 vörösmoszat-endoszimbiózis történt a „Chromalveolata” közös ősében – és a sorozatosendoszimbiózis-hipotézist – mely szerint egy másodlagos vörösmoszat-endoszimbiózis történt a Cryptophytában, melyet későbbi plasztisztranszferek követtek más, Cavalier-Smith által korábban a Chromalveolatába sorolt ágakba. Ehelyett két elkülönülő vörösmoszat-endoszimbiózist feltételeztek – egyet a sárgásmoszatokban, egyet a Cryptophytában, ahonnan végül 2 további endoszimbiózis történt, egyikük a Cryptophyta és a Haptophytina, másikuk a fotoszintetikussá vált sárgásmoszatok és az Alveolata nem csillós fajai közt.[4]
Etimológia
[szerkesztés]A Proteorhodophytina név a tengerek görög istene, Próteusz nevéből származik, utalva a klád jelentős („próteuszi”) feno- és genotípusbeli diverzitására.[1]
Genetika
[szerkesztés]Magi DNS
[szerkesztés]Kevés magi genom ismert a Proteorhodophytinából.[5] A Rhodosorus marinus magi genomja szekvenálása alapján annak legtöbb mitokondriális riboszómaalegység-génje a magba került át. Ennek szerkezete álkromoszómás.[6] A Chroothece mobilisban endoszimbionta géntranszferrel a mitokondriumból vagy a plasztiszból a sejtmagba átkerültek gének.[6]
Sejtszervecske-DNS
[szerkesztés]Az egyik legnagyobb ptDNS-sel a Corynoplastis japonica rendelkezik, ennek ptDNS-e az egyik legnagyobb az ismert vörösmoszatok közt, és leírásától a Haematococcus lacustris ptDNS-ének szekvenálásáig a legnagyobb volt.[7] Hossza 1 127 474 bp, ebből 991 673 nem kódoló, ebből 271 113 génközi, 720 560 intron-DNS. GC-tartalma 23,68%, összesen 311 intronja van, transzpozáza nincs. A Bulboplastis apyrenoidosa ptDNS-e is nagy, bár mérete csak mintegy fele a C. japonicáénak (610 063 bp). Előbbi 311 intront tartalmaz, de utóbbiban is 200-nál több van.[1] Azonban csak a Rhodellophyceae és a Porphyridiophyceae rendelkeznek nagy ptDNS-sel, ezt részben ágspecifikus bővülési események okozzák.[5] A ptDNS különböző módokon nőtt: míg a C. japonica ptDNS-növekedésének fő oka a jelentős intronszám-növekedés, a B. apyrenoidosáéban bakteriális eredetű sorozatok kísérték az introninzertációt.[2]
A nagy, diverz és igen introngazdag ptDNS mellett[8] mtDNS-e is nagyobb, mint más vörösmoszatkládoké – akár a többi klád méretének 3-szorosa is lehet –,[5] azonban a Stylonematophyceae esetén ennek szerkezete is más: a többi vörösmoszatra jellemző egységes genom helyett 1–2, specifikus kazettával és állandósult konstans régióval elválasztott génes minikörökből álló mtDNS-e van egyedi, az mtDNS stabilitásáért felelős szakaszokkal és az annak rekombinációjából keletkezett heterokonkatemerekkel, de feltehetően több DNS-replikációs, -rekombinációs és -javító gént nem tartalmaz.[6] A Stylonematophyceae magas GC-tartalmú mtDNS-sel rendelkezik.[5] A növényekben a DNS-replikációs, -javító és -rekombinációs gének eltávolítása ismétlődő rekombinációkkal
Bár a ptDNS és mtDNS növekedésének fő oka az introntranszfer, a Proteorhodophytinában van Beveren et al. nem figyeltek meg friss introntranszfert. Az intronszaporodás fő oka az intron másoló-beillesztő képessége, melyet intronkódolt fehérje (IEP) – egy gyakran reverz transzkriptázként is működni képes maturáz – is segíthet. Azonban ez gyakran eltűnik a sejtszervecskeintronokban, így az IEP elfajul, mint például a Porphyridium purpureum ptDNS-e esetén.[5]
Első szekvenált mtDNS-e a Compsopogon caeruleusé, ezt Nan et al. szekvenálták 2017-ben, de az mtDNS-alapú leírást gátolta, hogy 2022-ig ez volt az egyetlen szekvenált Proteorhodophytina-mtDNS.[5] Ennek hossza 26 807 bp, GC-tartalma 27,4%, 21 tRNS-, 20 fehérjekódoló és 3, a szekvenáláskor ismeretlen funkciójú génje van.[9]
Filogenetika
[szerkesztés]Filogenetikai (csomópontalapú) meghatározása szerint a Porphyridium purpureum Drew et Ross 1965 (Porphyridiophyceae), a Bangiopsis subsimplex Schmitz 1896 (Stylonematophyceae), a Bulboplastis apyrenoidosa Kušibiki et al. 2012 (Rhodellophyceae és a Rhodochaete parvula Thuret ex Bornet 1892 (Compsopogonophyceae) fajokat tartalmazó legkisebb klád.[1]
Morfológia
[szerkesztés]Tagjai egysejtűek, ál- vagy valódi fonalasak, de a többsejtű tagok se alkotnak nagyobb, ál- vagy valódi parenchimás hínárszerű hajtást az Eurhodophytinával szemben.[1] A Stylonematophyceae mitokondriális cristái csőszerűek,[6] más kládokban vannak lapos cristájú fajok is.
Életciklus
[szerkesztés]Életciklusában ivartalan és ivaros szaporodás egyaránt jelen van. A Compsopogonales ismert életciklusú fajai életciklusa kétfázisú, monosporangiumok és spermatangiumok egyaránt megtalálhatók benne, melyek a vegetatív sejtekből ívelt falak révén alakulnak ki.[3]
Jelentőség
[szerkesztés]A Chroothece richteriana élelmiszerekben és orvostudományban is használható lipidforrás lehet. Szárazanyag-tartalmában a dokozahexaénsav aránya 1,78%, az eikozapentaénsavé 14,15%, az arachidonsavé 0,92%, a γ-linolénsavé 0,78%, az ω-6 zsírsavak összesített aránya 5,9%, az ω-3 zsírsavaké 29,4%.[10]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f Muñoz-Gómez SA, Mejía-Franco FG, Durnin K, Colp M, Grisdale CJ, Archibald JM, Slamovits CH (2017. június 5.). „The new red algal subphylum Proteorhodophytina comprises the largest and most divergent plastid genomes known”. Curr Biol 27 (11), 1677–1684.e4. o. DOI:10.1016/j.cub.2017.04.054. PMID 28528908. (Hozzáférés: 2025. január 13.)
- ↑ a b Moreira D, López-García P (2017. július 10.). „Evolution: king-size plastid genomes in a new red algal clade”. Curr Biol 27 (13), R651–R653. o. DOI:10.1016/j.cub.2017.05.038. PMID 28697364. PMC 5650049.
- ↑ a b Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006.
- ↑ Pietluch F, Mackiewicz P, Ludwig K, Gagat P (2024. szeptember 3.). „A new model and dating for the evolution of complex plastids of red alga origin”. Genome Biol Evol 16 (9). DOI:10.1093/gbe/evae192. PMID 39240751. PMC 11413572.
- ↑ a b c d e f van Beveren F, Eme L, López-García P, Ciobanu M, Moreira D (2022. április 10.). „Independent size expansions and intron proliferation in red algal plastid and mitochondrial genomes” (angol nyelven). Genome Biol Evol 14 (4). DOI:10.1093/gbe/evac037. ISSN 1759-6653. PMID 35289373. PMC 8995046.
- ↑ a b c d Lee Y, Cho CH, Noh C, Yang JH, Park SI, Lee YM, West JA, Bhattacharya D, Jo K, Yoon HS (2023. június 8.). „Origin of minicircular mitochondrial genomes in red algae”. Nat Commun 14. DOI:10.1038/s41467-023-39084-2. PMID 37291154. PMC 10250338.
- ↑ Smith DR (2018. október 1.). „Haematococcus lacustris: the makings of a giant-sized chloroplast genome”. AoB Plants 10 (5). DOI:10.1093/aobpla/ply058. PMID 30393516. PMC 6205361.
- ↑ Janouškovec J, Liu SL, Martone PT, Carré W, Leblanc C, Collén J, Keeling PJ (2013. március 25.). „Evolution of red algal plastid genomes: ancient architectures, introns, horizontal gene transfer, and taxonomic utility of plastid markers”. PLoS One 8 (3). DOI:10.1371/journal.pone.0059001. ISSN 1932-6203. PMID 23536846. PMC 3607583.
- ↑ Nan F, Feng J, Lv J, Liu Q, Fang K, Gong C, Xie S (2017. június 7.). „Origin and evolutionary history of freshwater Rhodophyta: further insights based on phylogenomic evidence”. Sci Rep 7. DOI:10.1038/s41598-017-03235-5. PMID 28592899. PMC 5462760. (Hozzáférés: 2025. január 14.)
- ↑ Aboal M, González-Silvera D, Roldán M, Hernández-Mariné M, López-Jiménez JÁ, Whitton BA (2014. november 1.). „The freshwater alga Chroothece richteriana (Rhodophyta) as a potential source of lipids”. Food Chem 162, 143–148. o. DOI:10.1016/j.foodchem.2014.04.036. PMID 24874369.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Proteorhodophytina című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
