Ugrás a tartalomhoz

Compsopogonales

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Compsopogonophyceae szócikkből átirányítva)
Compsopogonales
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Diaphoretickes
Csoport: Cam
Csoport: Archaeplastida
Csoport: Vörösmoszatok (Rhodophyta)
Csoport: Compsopogonophyceae
G. W. Saunders et Hommersand 2004[1]
Csoport: Compsopogonales
Skuja 1939[1]
Nemzetségek[1]
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Compsopogonales témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Compsopogonales témájú kategóriát.

A Compsopogonales a vörösmoszatok (Rhodophyta) egyik kládja, a Compsopogonophyceae egyetlen ismert csoportja.[1][2]

Történet

[szerkesztés]

1939-ben írta le Skuja a Compsopogonalest, melyet G. W. Saunders és Hommersand 2004-ben a Compsopogonophyceae csoportba soroltak a Rhodochaetalesszel és az Erythropeltalesszel együtt.[2] 2022-ben általános jellemzőként mutatták ki F. van Beveren et al. a nyitott leolvasási kereteket tartalmazó intronok jelenlétét mtDNS-ében.[3]

2012-től[4] a Compsopogonales a Compsopogonophyceae egyetlen rendje – például az Erythropeltis és az Erythropeltales megszűnt, az Erythrotrichia az Erythropeltalesből, a Rhodochaete a Rhodochaetalesből került át a Compsopogonalesbe. Ennek ellenére több későbbi tanulmány is önálló rendnek tekintette ezeket,[5] de 2021-ben az Erythropeltalest Preuss et al. a Rhodochaetales szinonimájává tették.[6]

Először Qiu, Yoon és Bhattacharya igazolták 298 magi gén alapján a Proteorhodophytina monofíliáját, de akkor nem nevezték el.[7] Ezt 2017-ben Muñoz‐Gómez et al. nevezték el Proteorhodophytinának, és ribocsoportként írták le, ide a Compsopogonales mellett a Porphyridiophyceae, Rhodellophyceae és Stylonematales kládokat sorolták.[1] Korábbi rendszertanokban ezzel szemben a 4 klád egymástól függetlenként parafiletikus csoportot alkotott a Florideophyceae és Bangiophyceae kládokhoz képest.[8]

Morfológia

[szerkesztés]

Mitokondriumai az endoplazmatikus retikulumhoz és a Golgi-készülékhez nem kapcsolódnak – azonban a Golgi-készülék az ER-hez igen[1] –, cristáik csőszerűek.[9] Plasztisza tilakoidjait körülveszi a Golgi-készülék–ER kapcsolat.[1]

Görbe falakkal elválasztott monosporangiumokkal és spermatangiumokkal rendelkező többsejtű klád,[1] melynek dugója csak magból áll, membránja, kupakja nincs.[10]

Az Erythrotrichia többsejtű gyökerű.[10]

Többsejtű fonalas klád.[10]

Életciklus

[szerkesztés]

Ismert életciklusú fajai életciklusa kétszakaszos.[1] Ivaros szaporodáskor legalább 3 faja kockákat képezhet – e viselkedés megtalálható a Bangialesben is –,[10] de általában ivartalanul szaporodik.[11]

Ökológia

[szerkesztés]

Plasztisza révén fotoszintetikus klád, mely édesvízi és tengeri környezetekben is megtalálható.[1]

Inváziós faj lehet, azonban Briski et al. 2016-os kutatása kimutatta, hogy 2010-ben, 2012-ben és 2016-ban se volt genetikai adat róla a BOLD-ban.[12]

Genetika

[szerkesztés]

Magi

[szerkesztés]

Kalciumdependens fehérjekinázokkal rendelkezik a Proteorhodophytina többi tagjához hasonlóan. Ezek intronmegőrződése alapján az Alveolata kinázaival közös őssel rendelkezhetnek, de nem ismert, hogy ennek oka horizontális géntranszfer, vagy az Alveolata és az Archaeplastida elkülönülése előtt megjelentek e gének.[13]

Sejtszervecskék

[szerkesztés]

Nagy, körkörös mitokondriális DNS-e nyitott leolvasási kereteket tartalmazó intronokkal rendelkezik, és ptDNS-e is nagyobb és introngazdagabb (38–65 intron)[11] a legtöbb vörösmoszatban előfordulónál.[9][14] A többsejtű vörösmoszatok egyik legnagyobb ptDNS-e a Compsopogon caeruleusé.[15] Ennek ptDNS-e 221 013 bp hosszú, 229 génjéből 195 fehérje-, 18 tRNS- és 5 rRNS-kódoló, mtDNS-e 26 807 bp hosszú.[15] II-es csoportbeli intronjai fehérjekódoló géneket tartalmaznak.[16]

Az Erythrotrichia carnea 210, a Rhodochaete parvula 222 kbp hosszú ptDNS-sel rendelkezik.[11] A ptDNS szerkezete a Cyanidiophyceae, Stylonematophyceae és Porphyridiophyceae csoportokhoz hasonlóan jelentősen különbözik a Bangiophyceae és Florideophyceae kládokétól.[11]

A Cyanidiophyceae és a Bangiophyceae kládokhoz hasonlóan PEP-karboxikinázzal (PEPCK) rendelkezik, így glükoneogenezise a vörösmoszatfajok 98%-ával szemben nemcsak a piruvát-foszfát-dikinázon alapul.[17]

Lehetséges fosszíliák

[szerkesztés]

A Bangiomorpha pubescens bár feltehetően a Bangiales tagja, Thomas Cavalier-Smith et al. 2018-as tanulmánya szerint a Compsopogonales korai faja lehetett.[18]

Jelentőség

[szerkesztés]

Mivel édesvízben is élő korai vörösmoszatklád, miatta sem cáfolható egyértelműen, hogy a kloroplasztisz ősi endoszimbiózisa édesvízben történt.[19]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d e f g h i j Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006. 
  2. ↑ a b Seckbach J, Chapman DJ. Red algae in the genomic age. Springer, 35–. o. (2010. augusztus 30.). ISBN 978-90-481-3794-7. Hozzáférés ideje: 2011. január 31. 
  3. ↑ van Beveren F, Eme L, López-García P, Ciobanu M, Moreira D (2022. április 10.). „Independent size expansions and intron proliferation in red algal plastid and mitochondrial genomes”. Genome Biol Evol 14 (4). DOI:10.1093/gbe/evac037. PMID 35289373. PMC 8995046. 
  4. ↑ Adl SM, Simpson AG, Lane CE, Lukeš J, Bass D, Bowser SS, Brown MW, Burki F, Dunthorn M, Hampl V, Heiss A, Hoppenrath M, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, McManus H, Mitchell EA, Mozley-Stanridge SE, Parfrey LW, Pawlowski J, Rueckert S, Shadwick L, Schoch CL, Smirnov A, Spiegel FW (2012. szeptember). „The revised classification of eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 59 (5), 429–493. o. DOI:10.1111/j.1550-7408.2012.00644.x. PMID 23020233. PMC 3483872. 
  5. ↑ Wen X, Zuccarello GC, Shim E, Kim SY, Kim GH (2023. március 17.). „A new species of the red alga Erythrotrichia (Erythropeltales, Rhodophyta) from Korea: Erythrotrichia johnawestii sp. nov. and observations in culture”. Bot Mar 66 (3), 201–208. o. DOI:10.1515/bot-2022-0068. 
  6. ↑ Preuss M, Verbruggen H, West JA, Zuccarello GC (2021. március 3.). „Divergence times and plastid phylogenomics within the intron-rich order Erythropeltales (Compsopogonophyceae, Rhodophyta)”. J Phycol 57 (3), 1035–1044. o. DOI:10.1111/jpy.13159. PMID 33657649. 
  7. ↑ Qiu H, Yoon HS, Bhattacharya D (2016. december 2.). „Red algal phylogenomics Provides a robust framework for inferring evolution of key metabolic pathways”. PLoS Curr 8. DOI:10.1371/currents.tol.7b037376e6d84a1be34af756a4d90846. PMID 28018750. PMC 5164836. 
  8. ↑ Moreira D, López-García P (2017. július 10.). „Evolution: king-size plastid genomes in a new red algal clade”. Curr Biol 27 (13), R651–R653. o. DOI:10.1016/j.cub.2017.05.038. PMID 28697364. PMC 5650049. 
  9. ↑ a b Lee Y, Cho CH, Noh C, Yang JH, Park SI, Lee YM, West JA, Bhattacharya D, Jo K, Yoon HS (2023. június 8.). „Origin of minicircular mitochondrial genomes in red algae”. Nat Commun 14. DOI:10.1038/s41467-023-39084-2. PMID 37291154. PMC 10250338. 
  10. ↑ a b c d Yang EC, Boo SM, Bhattacharya D, Saunders GW, Knoll AH, Fredericq S, Graf L, Yoon HS (2016. február 19.). „Divergence time estimates and the evolution of major lineages in the florideophyte red algae”. Sci Rep 6. DOI:10.1038/srep21361. PMID 26892537. PMC 4759575. 
  11. ↑ a b c d Lee J, Cho CH, Park SI, Choi JW, Song HS, West JA, Bhattacharya D, Yoon HS (2016. szeptember 2.). „Parallel evolution of highly conserved plastid genome architecture in red seaweeds and seed plants”. BMC Biol 14. DOI:10.1186/s12915-016-0299-5. PMID 27589960. PMC 5010701. 
  12. ↑ Briski E, Ghabooli S, Bailey SA, MacIsaac HJ (2016. április 5.). „Are genetic databases sufficiently populated to detect non-indigenous species?”. Biol Invasions 18 (7), 1911–1922. o. DOI:10.1007/s10530-016-1134-1. PMID 32355454. PMC 7175672. 
  13. ↑ Alves HLS, Matiolli CC, Soares RC, Almadanim MC, Oliveira MM, Abreu IA (2021. május 28.). „Carbon/nitrogen metabolism and stress response networks – calcium-dependent protein kinases as the missing link?”. J Exp Bot 72 (12), 4190–4201. o. DOI:10.1093/jxb/erab136. PMID 33787877. PMC 8162629. 
  14. ↑ Janouškovec J, Liu SL, Martone PT, Carré W, Leblanc C, Collén J, Keeling PJ (2013. március 25.). „Evolution of red algal plastid genomes: ancient architectures, introns, horizontal gene transfer, and taxonomic utility of plastid markers” (angol nyelven). PLoS One 8 (3). DOI:10.1371/journal.pone.0059001. ISSN 1932-6203. PMID 23536846. PMC 3607583. 
  15. ↑ a b Nan F, Feng J, Lv J, Liu Q, Fang K, Gong C, Xie S (2017. június 7.). „Origin and evolutionary history of freshwater Rhodophyta: further insights based on phylogenomic evidence”. Sci Rep 7. DOI:10.1038/s41598-017-03235-5. PMID 28592899. PMC 5462760. 
  16. ↑ Kim D, Lee J, Cho CH, Kim EJ, Bhattacharya D, Yoon HS (2022. január 7.). „Group II intron and repeat-rich red algal mitochondrial genomes demonstrate the dynamic recent history of autocatalytic RNAs”. BMC Biol 20. DOI:10.1186/s12915-021-01200-3. PMID 34996446. PMC 8742464. 
  17. ↑ Lee J, Yang JH, Weber APM, Bhattacharya D, Kim WY, Yoon HS (2024. február 1.). „Diurnal rhythms in the red seaweed Gracilariopsis chorda are characterized by unique regulatory networks of carbon metabolism”. Mol Biol Evol 41 (2). DOI:10.1093/molbev/msae012. PMID 38267085. PMC 10853006. 
  18. ↑ Cavalier-Smith T, Chao EE, Lewis R (2018. április 17.). „Multigene phylogeny and cell evolution of chromist infrakingdom Rhizaria: contrasting cell organisation of sister phyla Cercozoa and Retaria”. Protoplasma 255 (5), 1517–1574. o. DOI:10.1007/s00709-018-1241-1. PMID 29666938. PMC 6133090. 
  19. ↑ Price DC, Goodenough UW, Roth R, Lee JH, Kariyawasam T, Mutwil M, Ferrari C, Facchinelli F, Ball SG, Cenci U, Chan CX, Wagner NE, Yoon HS, Weber APM, Bhattacharya D (2019. augusztus 1.). „Analysis of an improved Cyanophora paradoxa genome assembly”. DNA Res 26 (4), 287–299. o. DOI:10.1093/dnares/dsz009. PMID 31098614. PMC 6704402. 

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Compsopogonales&oldid=27746570”