Bangiales
 | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_Porphyrees_ou_Bangiales,_Porphyra_laciniata_(Lightf)_De_Toni.jpeg)
| ||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Kládok | ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bangiales témájú kategóriát. |
A Bangiales a vörösmoszatok (Rhodophyta) Eurhodophytina csoportjának többsejtű kládja, a Bangiophyceae egyetlen tagja.[1]
Történet
[szerkesztés]A Bangialest Nägeli írta le 1847-ben, míg a Bangiophyceaet 1901-ben írta le A. Wettstein.[1] Vitatott a Bangiophyceae kládon belül a Goniotrichalesbe sorolt Goniotrichum: ezt 1985-ben Michael J. Wynne morfológiai alapon az Erythrotrichia szinonimájaként írta le,[2] majd 2007-ben Harald Kylin munkájának 50. évfordulója alkalmából Craig W. Schneiderrel együtt, mivel az Erythrotrichia nomen conservandum lett ekkorra, nomen rejiciendumként írta le, ekkorra a nemzetség a Bangiophyceae kládból az monotipikus csoport lett.[3]
2004-ben G. W. Saunders és Hommersand létrehozták az Eurhodophytina ribocsoportot, melyet a Bangiales és a Florideophycidae alkotta kládként határoztak meg.[1]
Korábban különböző életszakaszai különböző nemzetségekben szerepeltek – például a Porphyra fonalas életszakasza a Conchocelis.[4]
Morfológia
[szerkesztés]Fajai többsejtűek, sejtjeikben a Golgi-készülék az endoplazmatikus retikulumhoz és a mitokondriumhoz kapcsolódik. Karposporangiumai és spermatangiumai csoportokban alakulnak ki egymást követő merőleges osztódásokkal. Dugója egy kupakrétegből áll, és membránja nincs.[1] Hajtásvastagsága 1 sejttől (Porphyra umbilicalis)[5][6]
Sejtplazmája I-es típusú, szabálytalan alakú vezikulumokat tartalmaz, plasztisza tilakoidjai a stromában egyenlően oszlanak el, és nincs elektronsűrű részecskéje vagy ozmiofil lipidgömbje, pirenoidja van. Keményítője florideán, mely fekete elektronsűrű szemcsékként jelenik meg.[7] Centrióluma nincs.[8]
Gametofitonja mannán-xilán-, míg sporofitonja cellulózalapú sejtfalú.[8] Kérget nem képez.[4]
Élőhely
[szerkesztés]Többnyire tengerekben él.[1]
Életciklus
[szerkesztés]Életciklusa kétszakaszos, és heteromorf: gametofitonja eleinte egy-, majd diffúz növekedéssel többsorozatú vagy levélképző, míg sporofitonja fonalas. Általában termékeny sejtsorokban konchospórákat képez.[1]
Ökológia
[szerkesztés]Planctomycetes-fajok élhetnek hajtásain, különböző fehérjéket (például szulfatázokat, glikozid-hidrolázokat vagy poliszacharid-liázokat termelve, ezenkívül élhetnek rajta Bacteroidetes-, Pseudomonadota-, Chloroflexi-, Actinobacteria-, Deinococcota-, Firmicutes- és TM7-fajok is.[9]
Egy kloroplasztiszvírusa zöld foltosságot okozhat Pyropia- és Porphyra-fajokban, és befolyásolhatja életciklusát is. Ez feltehetően dsRNS-vírus.[7]
Genetika
[szerkesztés]Csak néhány, a vörösmoszatokban univerzális sejtvázmotor-kinezin található benne, dineinje és miozinja nincs, így sejtváza egyszerű, mely megmagyarázhatja, miért kisebbek a vörösmoszatok és sejtjeik a legtöbb többsejtűnél. A Bangiales stressztűrő képességét magyarázhatják a hidrofil galaktángazdag sejtfal szulfatálására képes ősi enzimek, a vörös és zöld növények különválása előtt kialakult mannánszintézis és a jelentős tápanyagfelvételi képesség.
A többi vörösmoszathoz hasonlóan nem találhatók meg benne egyes glikozilfoszfatidilinozit-horgony-bioszintézis-úthoz, autofágiához kapcsolódó és ostorfehérjék. A Porphyra genomja 2 glikozil-hidroláz-gént tartalmaz, melyek feltehetően β-mannanázok, így a lemezek sejtfalaiban lévő mannánok felépítésére és lebontására is képes.[8]
A Pyropia haitanensis és Neopyropia yezoensis teljes ptDNS-ét 2013-ban szekvenálták Wang et al.[10] Utóbbi hossza 191 952 bp, GC-tartalma 66,88%.[11]
A N. yezoensis magi DNS-e becslések szerint 108 Mbp hosszú, 48%-a ismétlődő elem – jobbára hosszú terminális ismétlődésű (LTR) retrotranszpozon. 12 855 gén van benne, ebből 24 lehetséges szénsav-anhidráz-homológ, mely a szénkoncentráló mechanizmus fontos eleme. E 24 génből 15 α-, 6 β-szénsav-anhidrázt kódol.[12]
Evolúció
[szerkesztés]A Bangiomorpha pubescens valószínűleg a Bangialesbe tartozó fonalas vörösmoszatfaj, mely mintegy 1047 millió évvel ezelőtt élhetett, és feltehetően az egyik legkorábbi ivarosan szaporodó faj lehetett.[13] Miranda et al. 2013-as cikke szerint baktériumok tették lehetővé a vörösmoszatok növekedését.[14]
A Haptista és a Cryptista plasztisza annak DNS-e alapján Florideophycidae és a Bangiophyceae közeli rokona – közelebbi, mint a Cyanidiophyceae kládé.[10]
Tenyészthetőség
[szerkesztés]Más vörösmoszatokhoz hasonlóan nehéz axén kultúrát előállítani belőle, mert hajtásai könnyen szétesnek.[7]
Jelentőség
[szerkesztés]A Porphyra umbilicalis magas tápanyagtartalmú – különösen fehérje-, vas- és jódtartalmú – vörösmoszat.[15]
A nori korábbi feltételezések szerint jelentős kobalaminforrás lehet: mintegy 4 g tartalmazza annak ajánlott beviteli értékét,[15] azonban erről egy 2017-es elemzés kimutatta, hogy ennek nagy részét lebonthatja, vagy inaktív analógokká alakulhat szárítás és tárolás során.[16] Emellett az elsősorban Pyropia- és Neopyropia-fajokból (például Neopyropia yezoensis és Pyropia tenera) előállított nori sok A-, C-vitamint, riboflavint és folsavat tartalmaz. Koreában tengeri farmokon termesztenek is Bangiales-fajokat.[7]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006.
- ↑ Wynne MJ (1985. augusztus 1.). „<502:NAOGKE>2.0.CO;2-E Nomenclatural assessment of Goniotrichum Kützing, Erythrotrichia Areschoug, Diconia Harvey, and Stylonema Reinsch (Rhodophyta)”. [[Taxon (folyóirat)|]] 34 (3), 502–505. o. (Hozzáférés: 2025. január 5.)
- ↑ Schneider CW, Wynne MJ. „A synoptic review of the classification of red algal genera a half century after Kylin's "Die Gattungen der Rhodophyceen"”. Bot Mar 50, 197–249. o. (Hozzáférés: 2025. január 5.)
- ↑ a b Sauvage T, Schmidt WE, Suda S, Fredericq S (2016. március 10.). „A metabarcoding framework for facilitated survey of endolithic phototrophs with tufA”. BMC Ecol 16. DOI:10.1186/s12898-016-0068-x. PMID 26965054. PMC 4785743.
- ↑ laverbread – WalesOnline. www.walesonline.co.uk. (Hozzáférés: 2008. augusztus 10.)
- ↑ Wells, Emma: National Marine Biological Analytical Quality Control Scheme, 2010. [2012. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ a b c d Kim GH, Klochkova TA, Lee DJ, Im SH. „Chloroplast virus causes green-spot disease in cultivated Pyropia of Korea”. Algal Res 17 (7), 293–299. o. DOI:10.1016/j.algal.2016.05.023.
- ↑ a b c Brawley SH, Blouin NA, Ficko-Blean E, Wheeler GL, Lohr M, Goodson HV, Jenkins JW, Blaby-Haas CE, Helliwell KE, Chan CX, Marriage TN, Bhattacharya D, Klein AS, Badis Y, Brodie J, Cao Y, Collén J, Dittami SM, Gachon CMM, Green BR, Karpowicz SJ, Kim JW, Kudahl UJ, Lin S, Michel G, Mittag M, Olson BJSC, Pangilinan JL, Peng Y, Qiu H, Shu S, Singer JT, Smith AG, Sprecher BN, Wagner V, Wang W, Wang ZY, Yan J, Yarish C, Zäuner-Riek S, Zhuang Y, Zou Y, Lindquist EA, Grimwood J, Barry KW, Rokhsar DS, Schmutz J, Stiller JW, Grossman AR, Prochnik SE (2017. augusztus 1.). „Insights into the red algae and eukaryotic evolution from the genome of Porphyra umbilicalis (Bangiophyceae, Rhodophyta)”. Proc Natl Acad Sci U S A 114 (31), E6361–E6370. o. DOI:10.1073/pnas.1703088114. PMID 28716924. PMC 5547612.
- ↑ Kim JW, Brawley SH, Prochnik S, Chovatia M, Grimwood J, Jenkins J, LaButti K, Mavromatis K, Nolan M, Zane M, Schmutz J, Stiller JW, Grossman AR (2016. március 25.). „Genome analysis of Planctomycetes inhabiting blades of the red alga Porphyra umbilicalis”. PLoS One 11 (3). DOI:10.1371/journal.pone.0151883. PMID 27015628. PMC 4807772.
- ↑ a b Wang L, Mao Y, Kong F, Li G, Ma F, Zhang B, Sun P, Bi G, Zhang F, Xue H, Cao M (2013. május 29.). „Complete sequence and analysis of plastid genomes of two economically important red algae: Pyropia haitanensis and Pyropia yezoensis”. PLoS One 8 (5). DOI:10.1371/journal.pone.0065902. PMID 23734264. PMC 3667073.
- ↑ Kunimoto M, Morishima K, Yoshikava M, Fukuda S, Kobayashi M, Okazaki T, Ohara I, Nakayama I: Porphyra yezoensis chloroplast, complete genome. (Hozzáférés: 2025. január 5.)
- ↑ Wang D, Yu X, Xu K, Bi G, Cao M, Zelzion E, Fu C, Sun P, Liu Y, Kong F, Du G, Tang X, Yang R, Wang J, Tang L, Wang L, Zhao Y, Ge Y, Zhuang Y, Mo Z, Chen Y, Gao T, Guan X, Chen R, Qu W, Sun B, Bhattacharya D, Mao Y (2020. augusztus 12.). „Pyropia yezoensis genome reveals diverse mechanisms of carbon acquisition in the intertidal environment”. Nat Commun 11. DOI:10.1038/s41467-020-17689-1. PMID 32788591. PMC 7423979.
- ↑ Butterfield NJ (2000). „Bangiomorpha pubescens n. gen., n. sp.: implications for the evolution of sex, multicellularity, and the Mesoproterozoic/Neoproterozoic radiation of eukaryotes”. Paleobiology 26 (3), 386–404. o. DOI:<0386:BPNGNS>2.0.CO;2 10.1666/0094-8373(2000)026<0386:BPNGNS>2.0.CO;2.
- ↑ Miranda LN, Hutchison K, Grossman AR, Brawley SH (2013. március 20.). „Diversity and abundance of the bacterial community of the red Macroalga Porphyra umbilicalis: did bacterial farmers produce macroalgae?”. PLoS One 8 (3). DOI:10.1371/journal.pone.0058269. PMID 23526971. PMC 3603978.
- ↑ a b Watanabe F, Yabuta Y, Bito T, Teng F (2014. május 1.). „Vitamin B12-containing plant food sources for vegetarians”. Nutrients 6 (5), 1861–1873. o. DOI:10.3390/nu6051861. PMID 24803097. PMC 4042564. „Consumption of approximately 4 g of dried purple laver (Vitamin B12 content: 77.6 μg /100 g dry weight) supplies the recommended daily amount of 2.4 μg/day" (not what that study found, it came to the opposite conclusion)”
- ↑ Bito T, Teng F, Watanabe F (2017). „Bioactive compounds of edible purple laver Porphyra sp. (nori)”. J Agric Food Chem 65 (49), 10685–10692. o. DOI:10.1021/acs.jafc.7b04688. PMID 29161815.
