Cryptophyta
 | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||
| ||||||||
| Szinonimák | ||||||||
|
Cryptomonada Cavalier-Smith, 2004 | ||||||||
| Osztályok és rendek | ||||||||
| Hivatkozások | ||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Cryptophyta témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Cryptophyta témájú kategóriát. |
A Cryptophyta[1] algacsoport,[2] legtöbbjüknek kloroplasztiszuk is van. Édesvízben gyakoriak,[3] de előfordulnak tengerben és brakkvízben is. 10–50 μm-esek és laposak, elöl bemélyedéssel, melynek szélén két kissé eltérő ostor van.
Egyes tagjai mixotrófok lehetnek.[4]
Színtelen tagjai baktériumokkal táplálkoznak, jelenlétük a hőmérséklettel pozitívan korrelál.[3] Virágzásuk a diatómák kezdeti virágzása után nem sokkal történik.[3] Feltehetően a globális felmelegedés hatására a déli féltekén nyáron egyre nagyobb lehet a virágzás.[5] Az Antarktiszi-félszigeten megtalálható a Geminigera cryophila.[5]
Jellemzők
[szerkesztés]
A plasztisz nélküli Goniomonadea osztály[6] és a leukoplasztiszokkal rendelkező, korábban Chilomonas paramecium nevű Cryptomonas paramecium kivételével a Cryptophyta 1 vagy 2 kloroplasztisszal rendelkezik, bennük klorofill a és c-vel, fikobiliproteinekkel és más pigmentekkel. Színük változó (barna, vörös vagy kékeszöld). 4 membrán veszi ezeket körül, a középső 2 közt redukált sejtmaggal (nukleomorf). Ez alapján a plasztisz eukarióta szimbiontából származik, mely genetikai tanulmányok alapján vörösmoszat.[7] Azonban a plasztiszok a vörösmoszatokéitól jelentősen eltérnek: csak a tilakoidban van fikobiliprotein, és csak fikoeritrinként vagy fikocianinként. A Rhodomonas esetén ennek kristályszerkezete 1,63 Å pontossággal ismert;[8] és az α-alegység más fikobiliproteinnel nem mutat rokonságot.
Néhány tag, például a Cryptomonas palmelloid állapotokat alkothat, de a körülötte lévő nyálkából kiszabadulva ismét szabadon élő ostorosokká válhat. Néhány Cryptomonas-faj nem mozgó cisztát, rideg falú nyugalmi állapotot is alkothat kedvezőtlen körülmények esetén. Ostorai párhuzamosak, masztigonémái kétrészesek, az endoplazmatikus retikulumban alakulnak ki és a sejtfelszínhez kerülnek. Az ostoron és a sejttesten kis pikkelyek lehetnek. A mitokondrium cristái laposak, a mitózis nyílt, ivaros szaporodása ismert.
Besorolás
[szerkesztés]
A Cryptophyta-kloroplasztiszok a sárgásmoszatokéival és a Haptophyta csoportéival rokonok, e három csoportot Cavalier-Smith a Chromista csoportban egyesítette. Azonban a közeli rokonságot ultraszerkezeti különbségek cáfolták, vagyis a Chromista 3 fő ága külön szerezte plasztiszait, így a Chromista polifiletikus. Molekuláris bizonyítékok is alátámasztják a Cryptophyta primitív heterotrófiáját és szekunder kloroplasztiszszerzését.[9] A Cryptophyta feltételezett testvértaxonja a Katablepharidaceae, egy szintén ejektoszómákkal rendelkező ostoroscsoport.[10]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Barnes, Richard Stephen Kent. The Invertebrates: A Synthesis. Wiley-Blackwell, 41. o. (2001). ISBN 978-0-632-04761-1
- ↑ Khan H, Archibald JM (2008. május 1.). „Lateral transfer of introns in the cryptophyte plastid genome”. Nucleic Acids Res. 36 (9), 3043–3053. o. DOI:10.1093/nar/gkn095. PMID 18397952. PMC 2396441.
- ↑ a b c Grujcic V, Nuy JK, Salcher MM, Shabarova T, Kasalicky V, Boenigk J, Jensen M, Simek K (2018. február 20.). „Cryptophyta as major bacterivores in freshwater summer plankton”. ISME J, 1668–1681. o. DOI:10.1038/s41396-018-0057-5. PMID 29463895. PMC 6018765.
- ↑ Cryptophyta - the cryptomonads. [2011. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 2.)
- ↑ a b Hamilton M, Mascioni M, Hehenberger E, Bachy C, Yung C, Vernet M, Worden AZ (2021. december 21.). „Spatiotemporal Variations in Antarctic Protistan Communities Highlight Phytoplankton Diversity and Seasonal Dominance by a Novel Cryptophyte Lineage”. mBio 12 (6), e0297321. o. DOI:10.1128/mBio.02973-21. PMID 34903046. PMC 8669470.
- ↑ Nuclear genome sequence of the plastid-lacking cryptomonad Goniomonas avonlea provides insights into the evolution of secondary plastids
- ↑ Douglas, S. (2002). „The highly reduced genome of an enslaved algal nucleus”. Nature 410 (6832), 1091–1096. o. DOI:10.1038/35074092. PMID 11323671.
- ↑ Wilk, K. (1999). „Evolution of a light-harvesting protein by addition of new subunits and rearrangement of conserved elements: Crystal structure of a cryptophyte phycoerythrin at 1.63Å resolution”. PNAS 96 (16), 8901–8906. o. DOI:10.1073/pnas.96.16.8901. PMID 10430868. PMC 17705.
- ↑ Cenci, U. (2018). „Nuclear genome sequence of the plastid-lacking cryptomonad Goniomonas avonlea provides insights into the evolution of secondary plastids”. BMC Biology 16 (1), 137. o. DOI:10.1186/s12915-018-0593-5. PMID 30482201. PMC 6260743.
- ↑ Nishimura, Yuki (2020). „Mitochondrial Genomes of Hemiarma marina and Leucocryptos marina Revised the Evolution of Cytochrome c Maturation in Cryptista”. Frontiers in Ecology and Evolution 8. DOI:10.3389/fevo.2020.00140.