Portál:Buddhizmus/Kiemelt szócikk
Útmutató
[szerkesztés]Ezek a „Kiemelt szócikk” allapok véletlenszerű módon jelennek meg a Buddhizmus-portál megfelelő részében a {{Random portál tartalom}} sablon segítségével.
- A vázát ezeknek az allapoknak a Portál:Buddhizmus/Kiemelt szócikk/Váz oldal adja.
- Egy újabb „Kiemelt szócikk”-et tartalmazó részt a következő szabad allapon tudsz hozzáadni.
- A „Kiemelt szócikk” részben szereplő bevezető szövege lehetőség szerint 10 soros legyen, a portál főoldalán található írásoknak megfelelően formázva.
- A „Kiemelt szócikk” részre vonatkozó maximum értéket a sablonban a portál főoldalán állítsd eggyel nagyobbra!
- A lap alján található „Jelölések” résznél gyűjthetsz ki újabb, a „Kiemelt szócikk” részbe tartozó cikkeket, ha bizonytalan vagy az allapok használatát illetően.
Kiválasztott szócikkek listája
[szerkesztés]Portál:Buddhizmus/Kiemelt szócikk/1
Angkorvat (nyugaton: Angkor-Wat) a legjelentősebb templomegyüttes Angkorban, Kambodzsa északnyugati részén, 240 km-re Phnompentől, a Tonle Sap-tó közelében. II. Szurjavarman (a győzelem által védett) király uralkodása (1113–1150) alatt épült Ázsia legnagyobb vallási épületkomplexuma 50 000 munkás, 5000 szobrász és kőfaragó harminc évi munkájával. Angkorvat a khmer kultúra, művészetek aranykorának minden kincsében bővelkedik. Ma is működő vallási központ, fontos szerepet tölt be mind a hinduk, mind a buddhisták körében. A templom Kambodzsa jelképévé vált – megjelenik a nemzeti zászlón és címeren, és ez az ország fő turistalátványossága. Angkorvat rendkívül fontos nemzeti szimbólum, amely a néhai Khmer Birodalom és a mai kambodzsai nép összetartozását reprezentálja – nép nemzeti büszkeségének forrása. A templom képe számos állami jelképen megjelenik, így a kambodzsai zászlón, az állami címeren, bankjegyeken. Angkor – a khmer építészet és szobrászat különleges „templomvárosa” – ma Délkelet-Ázsia egyik legnagyobb turistalátványossága. Bár az első látogatók már az 1878-as párizsi világkiállítás után megérkeztek, a régió turisztikai fellendülése csak 120 évvel később indult meg. A politikai helyzet stabilizálódása után, az 1990-es évektől kezdve fokozatosan növekedett a Kambodzsába érkező külföldi látogatók száma. Ekkortól kezdve az állam a turizmus és turisztikai infrastruktúra tudatos kiépítésébe és fejlesztésébe kezdett. Napjainkban évente több millió külföldi keresi fel Angkor egzotikus templomait, és biztosak lehetünk benne, hogy egyikük sem mond le Angkorvat meglátogatásáról. A turisták mellett Angkorvat mindennapos látogatóinak a buddhista szerzetesek számítanak.
Portál:Buddhizmus/Kiemelt szócikk/2
Borobudur (eredeti neve valószínűleg a szanszkrit Vihara Buddha Ur, ami szabadfordításban annyit tesz: „a hegyen álló buddhista templom“) a világ legnagyobb buddhista épülete. Indonéziában található. A buddhista tanítás kőből épült fellegvára. Jáva középső részének egyik legfontosabb városától, Yogyakartától 42 km-re északnyugatra fekszik. Borobudur i. sz. 800 körül épült a Szailendra dinasztia megbízásából. Építői az indiai mitológiából ismert Meru hegyének megépítésére törekedtek. Így sikerült megalkotniuk az egész déli félteke legnagyobb építményét. Felülnézetből a műemlék háromdimenziós mandala képét adja, mely a világmindenség ábrázolása rituális diagram formájában, az ég és Föld szimbolikus összekapcsolásaként. A templom teraszos piramis alakban épült a fennsíkra. 34 méter a magassága, és becslések szerint mintegy 55 000 köbméter kőből áll. Az öt mélyen elhelyezkedő négyszögletű terasz a földi létet jelképezi. A fölöttük elhelyezkedő három kör alakú terasz a szellemi világ szimbóluma. A felső teraszokon sztúpák sorakoznak.
Portál:Buddhizmus/Kiemelt szócikk/3
A japán buddhista építészet a japán buddhista templomok építészetét jelenti, amely a kínai építészeti stílusokból fejlődött ki, a helyi jellegzetességeknek megfelelő sajátosságokkal. Miután a buddhizmus megérkezett a koreai három királyságból a 6. században, az eredeti épületek minél élethűbb reprodukálására törekedtek, de fokozatosan kialakultak a kontinentális stílus helyi változatai, amelyek a japán ízlésnek és az időjárási eltéréseknek is megfeleltek, hiszen Japánban az időjárás jóval csapadékosabb és párásabb, mint Kínában. Az első buddhista szekta a narai hat iskola volt, amit a Heian korszak buddhizmusa és a Tendai, valamint a Kiotó alapította Singon szekta buddhizmusa követett.
Később, a Kamakura-korszakban született a Dzsódo, és az őslakos japán szekta, a nicsiren-sú. Nagyjából ezzel egy időben honosodott meg a Kínából érkezett zen buddhizmus, amely sok szempontból erősen befolyásolta a többi szektát, az építészetet is beleértve. A buddhizmus követőinek társadalmi összetétele az idő múlásával gyökeresen megváltozott. Kezdetben az előkelő körök vallása volt, de lassan elterjedt a nemeseken kívül a harcosok, majd a kereskedők és végül az egész lakosság körében. Ami a gyakorlati oldalt illeti, az új faipari szerszámok, mint a keretes fűrész és a gyalu, lehetővé tették az új építészeti megoldásokat. A buddhista templomok és a sintó szentélyek alapvető jellemezői megegyeznek, csak apró részletekben különböznek, amit a nem szakértő szemlélő talán észre sem vesz. Ez a hasonlóság már a múlté, mert éles megosztottság figyelhető meg a buddhista templomok és a sintó szentélyek között 1868, a Meidzsi-kor politikája óta. A Meidzsi-restauráció előtt gyakori volt, hogy a buddhista templomot a szentélybe vagy a szentély mellé építették, vagy a szentélyt a buddhista templom altemplomába. Ha a szentély adott otthont a templomnak, azt Dzsingu-dzsi szentély-templomnak hívták. Hasonlóképpen, Japán szerte ezek a templomok az oltalmazó kami (a tisztelet tárgyai, amelyek az európai felfogástól eltérően istenek, szellemek, az ősök lelkei egyaránt lehetnek) szerepét töltötték be. Miután a kormány rendelkezése folytán erőszakosan szétválasztották a szentélyeket és a templomokat, a két vallás közötti kapcsolat hivatalosan is megszakadt, de ennek ellenére a gyakorlatban folytatódott és ma is látható.
Portál:Buddhizmus/Kiemelt szócikk/4
A buddhista konyhaművészet kelet-ázsiai konyhaművészet, amelyet a buddhista egyházak és sok hívő követ főleg a kínai buddhizmus által befolyásolt történelmi területeken. Alapvetően vegetáriánus vagy vegán és az ahimsza (erőszakmentesség) dharmikus rendszerére épül. A vegetarianizmus népszerű más dharmikus vallásokban is, mint a hinduizmus, a dzsainizmus és a szikhizmus, vagy a távol-keleti taoizmus. Míg az egyházi emberek egész évben vegetáriánusok, a buddhizmus sok jámbor világi követője csak ideiglenes vegetarianizmust folytat, amely hasonlít a keresztény böjtre.
A vegetáriánus konyhát Kínában, Hongkongban, Malajziában, Szingapúrban és Tajvanban úgy nevezik, hogy szusi (素食 - "vegetariánus étel"), csunsu (纯素 - "vegán"), csajcej (斋菜 - "böjtölési étel"); Vietnámban to csaj; Japánban sódzsin rjóri (精進料理 - "áldozati konyha); Koreában szacsal eumszik (사찰음식 - "templomi étel"); Thaiföldön dzsaj (เจ). A buddhista konyhaművészetben készített ételekre mindenhol hatással volt és van a helyi konyhaművészet.
A buddhista étel, mint a konyhaművészet egyik különálló válfaja, a kolostorokhoz köthető, ahol a közösség egyik tagját bízták meg főszakácsnak, akinek olyan ételeket kellett összeállítania, amelyek megfeleltek a szigorú buddhista fogadalmi követelményeknek. A nagyközönség számára is nyitva tartó kolostorok olykor ételt is szolgáltak fel és egyes templomok éttermeket is fenntartottak. Japánban ezt úgy nevezik, hogy sódzsin rjóri (精進料理), azaz áldozati konyha, amely sok templomban üzemel, főleg Kiotóban. A közelmúltban vált népszerűvé a zen óbaku iskola valamelyest kínai stílusú étele a fucsa rjóri (普茶料理), amelyet a Manpukudzsi templomban és az altemplomaiban szoktak osztani. A mai modern korban a kereskedelmi éttermek is árulnak hasonló stílusú ételeket mind a gyakorló és a nem vallásos embereknek.
Portál:Buddhizmus/Kiemelt szócikk/5
A buddhista művészet azokra a művészeti alkotásokra vonatkozik, amelyekre hatással volt a buddhizmus. Ebbe beletartoznak azok a művészetek, amelyek ábrázolják a különböző buddhákat, bódhiszattvákat és egyéb lényeket, ismert történelmi vagy mitológiai buddhista alakokat, ezek életéből narratív jeleneteket, de ide sorolhatók a mandalák és a buddhista gyakorlatok egyéb vizuális segítőeszközei és fizikális tárgyai, mint például a vadzsrák, a harangok, a sztúpák és a buddhista templomok. A buddhista művészet eredete az indiai szubkontinensen keresendő a történelmi Buddhát követő i.e. 6-5 században, amely után más kultúrákkal keveredve fejlődött és terjedt el Ázsiában és az egész világon.
A buddhista művészet követte a hívőket a dharma terjedésével és mindenfelé helyi jellegzetességeket vett fel. A buddhista művészet északi ága Közép-Ázsián és Kelet-Ázsián át terjedt, míg a déli ág Délkelet-Ázsiában hódított teret magának. Indiában virágzott legkorábban a buddhista művészet, amely hatással volt a hindu művészetekre is, egészen addig, amíg a 10. század környékére majdnem teljesen eltűnt a régióból, köszönhetően az iszlám dinamikus terjedésének és a hinduizmus felélénkülésének.
Portál:Buddhizmus/Kiemelt szócikk/6
Indiából kikerülve a buddhizmus a kereskedelmi útvonalak mentén, az azokon közlekedő karavánok és hittérítő szerzetesek segítségével haladt területről területre. Az útvonalak közül a legjelentősebben a selyemút mentén terjedt a buddhizmus. Így érkezett legelőször Kína területére is, a Han-dinasztia idején az 1-2. században. Ebből az időből valók a Kína területén tevékenykedő buddhista szerzetesek (mind külföldi) első fordításai, feltehetően a Kusán Birodalom Tarim-medencébe való benyomulásának és a gréko-buddhizmus terjedésének következtében.
A közép-ázsiai és kínai buddhizmus közvetlen kapcsolata folytatódott a 3-7. századokban, egészen a Tang időszakig. A 4. századtól Fa-hszien (395–414), majd később Hszüan-cang (629–644) kínai buddhista szerzetesek észak-indiai zarándoklatai által lehetőség nyílt az eredeti források tanulmányozására is. Ebben az időszakban az India észak részét Kínával összekötő szárazföldi útvonalak többsége a buddhista Kusán, majd a Heftalita Birodalom fennhatósága alá tartoztak. Ezekben az évszázadokban az indiai buddhizmus és a nyugati hatások (gréko-buddhizmus) kereszteződésével számos iskola jött létre Közép-Ázsiában és Kínában. Később a 7. században elérte Kínát az "ezoterikus buddhizmus" (vadzsrajána) indiai formája. A 8. században kialakult a vadzsrajána ágból a tibeti buddhizmus is. Azonban onnantól kezdve, hogy a muszlimok meghódították Transzoxániát és a 740-es években létrejött az Ujgur Birodalom, a buddhizmus terjedése a selyemúton egyre kevésbé volt számottevő.
A hinduizmus feltámadásának és a muszlim terjeszkedésnek köszönhetően ekkor már Indiában is hanyatlásnak indult a buddhizmus. A Tang-dinasztia időszaka utáni kínai buddhizmus elnyomás alá került a 9. században viszont még nem alakultak ki a koreai és japán hagyományok.
Portál:Buddhizmus/Kiemelt szócikk/7
A buddhizmus története Indiában - a buddhizmus az ősi Magadha nagyfejedelemség (ma Bihár, India) területén és korában fejlődött ki, Gautama Sziddhártha herceg megvilágosodása után. A történelmi Buddha idejében is már elkezdett terjedni a dharma, Buddha tanításai. A Maurja Birodalom buddhista császára, Asóka idején a buddhizmus két ágra szakadt: mahászánghika és szthaviraváda. Mindkettő elterjedt Indiában, miközben több apró szektára bomlottak szét. Ma a buddhizmusnak két fő ága van: a théraváda (Srí Lankán és Délkelet-Ázsiában) és a mahájána (a Himalájában és Kelet-Ázsiában.
A buddhizmus különálló és szervezett vallásként történő gyakorlása vesztett a jelentőségéből a Gupta Birodalom pusztulása után (7. század), sőt a 13. századtól kezdve még a buddhizmus származási helyén is hanyatlásnak indult - jóllehet mély nyomokat hagyva maga után. Ma a buddhizmus gyakorlása Indiában egyedül a Himalája-közeli területeken jelentős - például Ladak, Arunácsal Prades és Szikkim. Ez elmúlt évszázad óta fellendülőben van a buddhizmus Indiában, köszönhetően a nagy számú indiai értelmiséginek, akik a buddhista gyakorlatokat választják; a sok tibeti menekült bevándorlónak; valamint annak a több százezer Dalit (kaszt) hindunak, akik tömegével váltottak át a buddhizmusra.
Portál:Buddhizmus/Kiemelt szócikk/8
A nők a buddhizmusban egy olyan téma, amelyet különböző nézőpontokból lehet megközelíteni, például teológiai, történelmi, antropológiai vagy feminista nézőpontból. A legfontosabb érintett témák közé tartozik a nők teológiai státusza, a nőkkel való bánásmód a buddhista társadalmakban otthon és a közéletben, a nők története a buddhizmusban és a nők tapasztalatainak összehasonlítása a buddhizmus különböző formái között. Ahogy más vallásokban is, a buddhista nők tapasztalatai jelentősen eltérnek egymástól.
Buddha azt tanította ugyan, hogy a feleség engedelmeskedjen az urának (Anguttara-nikája 5:33), azt is tanította viszont, hogy a férj tisztelje a feleségét, amely forradalminak számított abban a korban.
Az olyan tudósok, mint Bernard Faure és Miranda Shaw egyetértenek abban, hogy a buddhista tanulmányok még eléggé gyermekcipőben járnak a társadalmi nem (gender) kérdését illetően.
Portál:Buddhizmus/Kiemelt szócikk/9
A Tudat és Élet intézet (angol: The Mind and Life Institute) non-profit szervezet, amelynek célja a tudat tudományos megértése az emberi szenvedés csökkentése és az emberi boldogulás támogatása. Ennek eléréséhez támogatják a tudományközi párbeszédeket a nyugati tudományok, filozófiák, humán tárgyak és a keleti kontemplatív hagyományok között. A szervezet támogatja a meditáció és egyéb kontemplatív gyakorlatokon keresztül történő személyes vizsgálódás beépítését a hagyományos tudományos módszertanba. Az 1-2 évente megrendezésre kerülő "Tudat és Élet" rendezvényeken már közel 30 éve vesz részt Tendzin Gyaco, a 14. Dalai Láma. A több napos eseményeken buddhista és nyugati tudósok szoktak részt venni. Az értekezések négy fő kutatási területet érintettek eddig: kvantummechanika, pszichológia, neurotudomány és kozmológia. A különféle témák közül egy-két fontosabb: függőség, ökológia, etika, figyelem, neuroplaszticitás, ártó érzelmek, altruizmus, gazdaság, stb. Daniel Goleman amerikai pszichológus, újságíró az egyik tudományos találkozóról a következőket írta:
"Az i.e. 5. században élt Gautama Buddha óta központi fontosságú az őt követő gyakorlók számára a tudat elemzése és működése. A tudatnak ezt az elemzését a Buddha halála utáni ezer év alatt rendszerbe foglalták, amelynek a páli elnevezése Abhidhamma (vagy szanszkrit nyelven Abhidharma - magyarul 'legfelsőbb szintű tan'.... Ma a buddhizmus minden ágának van egy saját verziója ezeknek az alapvető pszichológiai tanításoknak..."
Portál:Buddhizmus/Kiemelt szócikk/10
A buddhizmus és a pszichológia között elméletben és gyakorlatban egyaránt átfedések vannak . Az előző évszázad folyamán négy kutatási terület alakult ki: leíró fenomenológia: a nyugati és a buddhista tudósok egyaránt találtak a buddhista tanításokban részletes önelemző fenomenológiai pszichológiát (első sorban az Abhidhamma szövegekben); pszichoterápiás értelmezés: humanisztikus pszichoterapeuták lehetségesnek tartják, hogy átalakulást és gyógyulást lehet elérni a buddhista nem-dualista megközelítéssel és a megvilágosodás élményével (mint például a zen kensó), amelyek segítségével újra értelmet nyerhet a létezés; klinikai használat: kortárs mentális egészségügyi gyakorlók közül egyre többen ismerik el az ősi buddhista gyakorlatokat (például a tudatosság fejlesztését) empirikusan bizonyított terápiás értékként; populáris pszichológia és a spiritualitás: ahogy egyre népszerűbbé vált a pszichológia és összefonódott a spiritualitással, kialakult a modern spiritualitás. Ebben a modern láthatatlan vallásban fontos szerepet kaptak bizonyos buddhista fogalmak is.
Portál:Buddhizmus/Kiemelt szócikk/11
A buddhista meditáció a buddhista filozófia és vallás meditációs gyakorlatainak összefoglaló elnevezése.
A legfőbb meditációs technikákat ősi buddhista szövegekből és a tanító-tanítvány kapcsolatokban szájról-szájra átörökített tudásából ismerjük. A buddhisták azért meditálnak, mert ez jelenti az utat a megvilágosodás és a nirvána felé. A buddhizmus klasszikus nyelveiben a meditációhoz legközelebb álló kifejezések a bhávaná és a dzshána/dhjána. A buddhista meditációs technikák világszerte népszerűek nem kizárólag a buddhista szemléletű emberek körében.
A buddhista meditáció vonatkozhat egy sor különböző meditációs technikára, amelyek fejlesztik a tudatosságot, koncentrációt, természetfeletti képességeket, nyugodtságot és belső látást.
Általában kétféle meditációról beszélhetünk a buddhizmusban: analitikus és egyhegyű (összpontosító). Az elsőnél a meditáló elemzési folyamatnak veti alá a meditáció tárgyát, miközben újra és újra megpróbálja megismerni. A másodiknál a meditáló a meditáció tárgyára koncentrál, további elemzés nélkül. A kétféle meditáció ötvözése hatékony technika.
Portál:Buddhizmus/Kiemelt szócikk/12
Portál:Buddhizmus/Kiemelt szócikk/12
Portál:Buddhizmus/Kiemelt szócikk/13
Portál:Buddhizmus/Kiemelt szócikk/13
Jelölések
[szerkesztés]- Szócikk hozzáadása
- A fenti listához további szócikkek adhatók.
- Ha nem vagy benne biztos, hogy hogyan adj hozzá szócikket a listához, bátran kérdezz vagy tégy javaslatot a portál vitalapján.