Portál:Ókori Róma/Allap
|
Senatus Populusque Romanus Az ókori Róma portálja |
|
|
|
|
|
Portál | 
|
|
Rómaiak |
|
|
Témakörök |
|
| Császárok | Politikusok | |
|---|---|---|
|
Római császárok listája időrendben  Imperator Caesar Augustus divi filius, születési nevén Caius Octavius, később Caius Julius Caesar Augustus (Kr. e. 63. szeptember 23. – Kr. u. 14. augusztus 19.) a Római Birodalom első császára (uralkodott Kr. e. 27-től haláláig), a római történelem egyik legfontosabb alakja volt. Karrierje Julius Caesar fogadott fiaként, a dictator híveinek támogatását elnyerve indult, ám kiváló államférfiként jelentős mértékben különböző politikát folytatott. Az idő őt igazolta: nemcsak egyszemélyi uralma stabilizálódott évtizedekre, hanem a császárság rendszere is, melynek politikai, államigazgatási, katonai és társadalmi alapjait egyaránt ő vetette meg.  Nero Claudius Caesar Augustus Germanicus, születési nevén Lucius Domitius Ahenobarbus, másik nevén Nero Claudius Drusus Germanicus (Antium, 37. december 15. – 68. június 9.) a Julius–Claudius-dinasztia utolsó római császára (uralkodott 54. október 13-ától haláláig), Claudius mostohafia, Caligula unokaöccse, Cnaeus Domitius Ahenobarbus és az ifjabb Agrippina gyermeke volt. Zsarnoki tettei és hírhedt művészi ambíciói révén Nero a legismertebb ókori uralkodók egyike. |
 Seneca, Lucius Annaeus (Corduba, ma Córdoba, Spanyolország, Kr. e. 4 és Kr. e. 1 között – Róma mellett, Kr. u. 65 áprilisa) római filozófus, államférfi, költő, drámaíró Gazdag lovagi családból származott, apja idősebb Seneca, anyja Helvia, testvérei Annaeus Novatus (későbbi nevén Iunius Gallio) és Annaeus Mela, Lucanus apja. Anyai nagynénje, Caius Galerius egyiptomi praefectus (Kr. u. 16–31) felesége Rómába vitte, ahol grammatikai és retorikai tanulmányok után az ügyvédi pályára lépett. Már ekkor is foglalkozott filozófiával, a püthagoreus Szótiónt, a sztoikus Attaloszt, majd Papirius Fabianust hallgatta. A cinikus Démétriosszal később szoros barátságot kötött. 31 után Rómában quaestor lett, íróként és szónokként igen nagy népszerűségre tett szert, amivel kihívta Caligula császár féltékenységét, megmenekülését is csak betegségének köszönhette. Marcus Antonius Bővebben Marcus Antoniusról  Marcus Antonius (Kr. e. 83. – Kr. e. 30.) római politikus, hadvezér, Julius Caesar híve, a II. triumvirátus tagja, VII. Kleopátra egyiptomi királynő szeretője, aki az Octavianustól elszenvedett vereség hatására önkezével vetett véget életének. | |
| Filozófusok | Hadvezérek | |
|
Marcus Tullius Cicero Bővebben Marcus Tullius Ciceroról  Marcus Tullius Cicero (Kr. e. 106. január 3., Arpinum – ma: Arpino, Olaszország – Kr. e. 43. december 7., Formiae, Róma) az ókori Rómában élt író, filozófus és politikus. Kortársai – köztük ellenfelei is – ragyogó, már-már boszorkányos tehetségű szónoknak tartották, de írásai is remekművek. Mindenképp az antik irodalom egyik óriása, de a tankönyvek általában abban is megegyeznek, hogy ő az antik széppróza legnagyobb mestere. Ehhez hozzájárul az is, hogy azon kevés szerző közé tartozik, akinek művei nem töredékesek, hiánytalanul maradtak meg, ezek közé tartozik számtalan (magán)levele, bírósági vád- és védőbeszéde, tudományos (filozófiai és esztétikai) értekezése Emellett filozófusként is számottevő (elsősorban a sztoikus iskolához sorolható, de még inkább „eklektikus”, az iskolákból neki tetsző tanokat vegyítő filozófusnak szokás minősíteni). Boethius, Anicius Manlius Severinus (Róma, 480 körül – Milánó környéke, 524) római író, filozófus.  Arisztokrata származású volt, consul fia. Nagy Theodorik gót király szolgálatába állt, s annak ravennai udvarába került. A király a legbizalmasabb feladatokkal látta el, 510-ben elnyerte a consuli méltóságot, megtiszteltetésből 522-ben két fiát is consullá nevezték ki. Amikor védelmére kelt egy szenátornak, akit azzal vádoltak, hogy levelezést folytat a keletrómai császárral, őt is árulással vádolták meg, fogságba vetették és tárgyalás nélkül kivégezték. |
 Marcus Cassianius Latinius Postumus római hadvezér, majd Gallia császára 258-268., Gallienus ellencsászára. Postumus életének korai szakasza kevéssé ismert, de valószínűleg gall ősökkel rendelkezett, és mint gall származású katona került be a római hadseregbe, ahol karrierje folyamatosan felfelé ívelt. Kormányzója lett Germania Superior, vagy más adatok szerint Germania Inferior provinciának. Gallienus császár 258-ban a Dunához utazott, hogy megszemlélje a limest, míg Gallienus fia, Salonius Colonia városában maradt Postumusszal és Silvanusszal, Postumus hadvezértársával. Postumus a Rajna vonalát védte az alemann és frank csapatoktól, és támadásaikat sikeresen vissza is verte. A csaták után Silvanus a hadizsákmányt be akarta szolgáltatni a kincstárnak, míg Postumus a katonák között akarta szétosztani. Postumus megtámadta Coloniát, amit Silvanus és Salonius testőrsége védett. A várost elfoglalták, Silvanust és Saloniust megölték és Postumust császárrá kiáltották ki katonái (258). Caius Marius Bővebben Caius Mariusról  Caius Marius (Cereatae, Kr. e. 157 – Róma, Kr. e. 87) néppárti római politikus, hadvezér, hétszeres consul és az optimata Lucius Cornelius Sulla kérlelhetetlen ellenfele volt. Arpinum közelében, közrendű családban született. Apját szintén Caiusnak nevezték, anyja pedig a Fulcinia nevet viselte. Családja állítólag az előkelő plebejus Herenniusok cliense volt. Mariusról fennmaradt, hogy gyermekként paraszti munkát végzett, de az ilyen fokú szegénység kétséges, ugyanis közéleti szereplése során sosem küzdött anyagi gondokkal, ami kiindulásként nagyobb örökséget feltételez. A másik indok, ami miatt alacsony származását kétségbe szokás vonni, az, hogy később benősült a rendkívül előkelő Julia gensbe, ami nyilván nem fogadta volna be a még oly tehetséges politikust, ha valóban paraszti sorból emelkedett volna fel. (Velleius Paterculus egyébiránt azt állítja, hogy Marius lovagrendi volt, ami szintén kétséges.) Valószínűleg onnan fakad a történetírók egységes ítélete, hogy a politikus tudatosan hangoztatta – és tán még sötétebbre színezte – közrendű gyökereit, hogy még fényesebbnek tűnjön arisztokrata ellenfelei ellenében elért karrierje.
| |
| Költők, Írók | Képzőművészek | |
|
 Publius Ovidius Naso, avagy röviden csak Ovidius (Sulmo, ma Sulmona, Olaszország, Kr. e. 43. március 20. – Tomis [avagy Tomi], ma Konstanca, Románia, Kr. u. 17 vége vagy 18) a római aranykor költője. Előkelő lovagrendi családból származott, korán Rómába került, ahol a legjobb mestereknél nevelkedett, majd kisebb tisztségeket látott el: a pénzverés felügyeletét ellátó tres viri, majd a decemviri stlitibus iudicandis tagja lett. Számára azonban a költészet mindennél fontosabb volt, így írt erről:
Fiatal éveit gondtalanul élte az „arany Róma” előkelő társaságaiban, bejáratos volt a császári udvarba is. Háromszor nősült, első két házassága csak rövid ideig tartott. Egy gyermeke született, egy Perilla nevű lány. Főműve a 15 könyvre osztott, mintegy tizenkétezer soros Metamorphoses („Átváltozások”), amely görög és római átváltozásmítoszok sorozata.
 Publius Vergilius Maro (Andes, Mantova közelében, i. e. 70. október 15. – Brundisium, ma Brindisi, i. e. 19. szeptember 21.) A Vergiliusként ismert római költő, Ovidius és Horatius mellett az augustusi aranykor költőtriászának legnagyobb epikus költője. Neve korábban Virgilius alakban volt ismert. Legismertebb művei az Aeneis című eposz, a Georgicon című eposz-„tanköltemény” és a Bucolica avagy Eclogák néven ismert tíz eclogából álló bukolikus gyűjtemény. Olyannyira ez a három számított mindenkor életműve gerincének, hogy feltételezett nápolyi sírján az epigramma második fele azt mondja: cecini pascua, rura, duces, melyben a pascua (rétek, legelők) az Eclogák, a rura (szántóföldek, vidék) a Georgica és a duces (fejedelmek) az Aeneis. |
Attius Priscus Bővebben Attius Priscusról Attius Priscus (1. század) római festő Életéről mindössze annyit tudunk, amennyit Idősebb Plinius említ munkájában: eszerint Vespasianus megbízásából freskókat készített Honor és Virtus templomába Rómában társával, Cornelius Pinusszal együtt. |
|
| Szónokok | Ellenségek | |
|
Marcus Antonius Orator Bővebben Marcus Antonius Oratorról Marcus Antonius Orator (Kr. e. 143 – Kr. e. 87) római politikus, korának híres szónoka, az Antonia gens, egy előkelő plebejusnemzetség leszármazottja, Marcus Antonius Creticus és Caius Antonius Hybrida apja, a későbbi triumvir Marcus Antonius nagyapja volt. Cursus honoruma Kr. e. 113-ban kezdődött. Először quaestor, majd 104-ben praetor volt, Kr. e. 103-ban pedig Cilicia proconsuli rangú helytartója lett. Ilyen minőségben nagy sikereket ért el a kalózok elleni harcban, és Kr. e. 102-ben diadalmenetet tartott. 99-ben lett Aulus Albinus consultársa, 97-ben pedig censor volt. A senatusban mindvégig a konzervatív optimata párt támogatója volt, és ellenezte Lucius Appuleius Saturninus néppárti törekvéseit, így például a Sextus Titius tribunus által beterjesztett földtörvényjavaslatot is. Lucius Cornelius Sulla és Caius Marius polgárháborjúban az előbbi pártját fogta, ezért Kr. e. 87-ben, amikor Marius és Lucius Cornelius Cinna hívei kerítették hatalmukba Róma városát, kivégezték. Levágott fejét a Rostrán tették közszemlére. Fontos szerepe volt több, politikai szempontból is jelentős perben, ő védte például Manlius Aquiliust, aki a római államnak nagy szolgálatot tett a szicíliai rabszolgafelkelés leverésével. Korának – Licinius Crassus mellett – egyik legjelentősebb szónoka volt. Cicero kettejüket tartotta a fiktív vita fő irányítóinak (Vö. „A szónokról” című műve). Sajnos ránk csupán a „De ratione dicendi” (A szónoklás művészetéről) című művének néhány töredéke maradt. |
 Hannibal (Hannibal Barkasz, Karthágó, Kr. e. 247. – Libüssza, Bithünia, Kr. e. 183) karthágói politikus, hadvezér. A pun hadvezér Hamilkar Barkasz (Hamilcar Barcas) fia. Leginkább a második pun háború során véghezvitt haditetteiről ismert. Az ókor és minden idők egyik legnagyobb hadvezére, akit a korabeli rómaiak engesztelhetetlenül gyűlöltek. Ősi, karthágói, katonacsalád fiaként született. Apja, Hamilkar Barkasz maga is kiváló hadvezér volt, harcolt az első pun háborúban is. Gyűlölte a rómaiakat, és fiát is ebben a szellemben nevelte. Az első pun háború után Hamilkar hadjáratot indított az ibériai törzsek leigázására, és hogy elfoglalja Hispániát. Vele tartott fia, Hannibal is, aki a lovasság parancsnokaként vett részt a harcokban. Egy sikertelen ostromot követően Hamilkar meghalt. Spartacus Bővebben Spartacusról  Spartacus gladiátor és rabszolga volt az ókori Rómában, a birodalom i. e. 74 és i. e. 71 között zajlott legnagyobb rabszolgafelkelésének fővezére, vagy legnagyobb hírnévre szert tett vezetője. A szökött gladiátorokból és rabszolgákból álló sereg számos római légiót győzött le több csatában. Ez a harc volt a harmadik rabszolgaháború – a három nagy ókori római rabszolgafelkelés egyike – avagy a „gladiátorháború”. Magáról Spartacusról keveset tudni: a felkelés eseményeit ismertető feljegyzések személyével kapcsolatban gyakran elnagyoltak, vagy ellentmondóak. |
