Lucius Annaeus Seneca Maior
| Lucius Annaeus Seneca Maior | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | i. e. 54 Córdoba |
| Elhunyt | i. sz. 39 (92 évesen) Róma |
| Ismeretes mint |
|
| Nemzetiség | római |
| Házastárs | Helvia Antonia |
| Gyermekek |
|
| Pályafutása | |
| Szakterület | szónoklattan |
| Jelentős munkái | Oratorum et rhetorum sententiae, divisiones, colores Controversiae Suasoriae |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lucius Annaeus Seneca Maior témájú médiaállományokat. | |
Lucius Annaeus Seneca Maior vagy az idősebb Seneca, Seneca, a rhétor (Corduba, Kr. e. 54 – Kr. u. 39) római szónok, író.
Élete
[szerkesztés]Tehetős hispániai lovagrendi családból származott. Kr. e. 43 után Rómában tanult retorikát, többek között Marullus és Arellius Fuscus iskolájában. Ezt követően visszatért Hispániába, ahol talán a császári adminisztrációban töltött be szerepet vagy birtokán gazdálkodott. Gyakran járt azonban Rómában.
Feleségétől, Helviától három fia született: Marcus Annaeus Novatus, Lucius Annaeus Seneca és Marcus Annaeus Mela, akinek a fia Lucanus, Nero korának leghíresebb költője volt.
Munkássága
[szerkesztés]Historiae
[szerkesztés]Historiae címmel történeti munkát tett közzé a Gracchusok korától saját koráig. A munka sokáig nem volt meg, ezért azt hitték, hogy nem maradt fenn, csak Suetonius és Lactantius idézeteiből ismert. 2018-ban a herculaneumi papíruszok vizsgálata során megtalálták a mű jelentős részét, talán az egészét.[1]
Oratorum et rhetorum sententiae, divisiones, colores
[szerkesztés]Fő műve az Oratorum et rhetorum sententiae, divisiones, colores címen fennmaradt, tíz könyv törvényszéki mintabeszédrészletet (Controversiae) és egy könyv tanácsadó mintabeszédrészletet (Suasoriae) tartalmazó munka. A Controversiae 1., 2., 7., 9., és 10. könyve teljes egészében (előszó, kivonat, szöveg), míg a 3., 4., 5., 6., és 8. könyvnek csak a kivonata, valamint a 3. és 4. előszava maradt fenn. A Suasoriae hét tanácsadó beszéd részleteit tartalmazza.
Controversiae
[szerkesztés]Művének célja az Augustus korában működött rétorok bemutatása fiai számára, hogy példát állítson eléjük. A római ékesszólás szerinte Ciceróval jutott fel a csúcsra, utána egyre gyorsabban hanyatlik. Az egykori törvényszéki beszéd (oratio) és a későbbi iskolai beszéd (declamatio) között hatalmas különbség áll fenn, a declamationak semmi köze a való élethez. Ennek ellenére – elismerve történeti szükségességüket – összegyűjti azokat, fontos társadalom- és pedagógiatörténeti információkat is nyújtva ezzel.
A törvényszéki minta- vagy példabeszéd struktúrája a következő:
- A törvény
- A jogi eset, az ügy
- Sententiae – az egyes rétorok véleménye
- Divisio – a jogi felosztás
- Colores – az egyes rétorok stílusárnyalatai.
Suasoriae
[szerkesztés]A hét tanácsadó beszéd témája a következő:
- Nagy Sándor átkeljen-e az óceánon vagy sem?
- A háromszáz spártai azt fontolgatja, hogy vajon elmeneküljön-e Xerxes elől vagy sem?
- Agamemnon azon tépelődik, hogy feláldozza-e Iphigeneiát vagy sem?
- Nagy Sándor arról tanácskozik, hogy bevonuljon-e Babylonba vagy sem?
- Az athéniek azon vitatkoznak, hogy lebontsák-e a perzsák legyőzésére állított szobrokat, mert Xerxész azt üzente, ha nem, akkor ellenük vonul.
- Cicero azt fontolgatja, hogy bocsánatot kérjen-e Antoniustól.
- Cicero azon gondolkodik, hogy elégesse-e műveit, annak fejében, hogy Antonius megkímélje életét?
A suasoriák abban térnek el controversiáktól, hogy Seneca csak a sententiát és a divisiót vizsgálja, a colort nem.
Jelentősége
[szerkesztés]Munkássága egyrészt irodalomtörténeti szempontból jelentős, mivel reális fényt vet a korabeli irodalmi életre, számos adatot őriz meg a korabeli alkotókról és alkotásaikból. Témái több későbbi irodalmi alkotásba is átszivárogtak. Stílustörténeti szempontból pedig rávilágít arra, hogy az ezüstkor stílusa a rétoriskolák műhelyeiben kezdett kialakulni, már Augustus korában. Pedagógiatörténeti szempontból rávilágít arra, hogy az iskolai oktatás előtérbe kerülése a növekvő számú tanulni kívánóval, szükségszerű folyamat.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Adamik Tamás: Római irodalom az ezüstkorban. Magyar Könyvklub, Budapest, 2002. 27-34. ISBN 963-547-562-4
További információk
[szerkesztés]- Leffler Sámuel: Római irodalomtörténet – A középiskolák felsőbb osztályai számára és a művelt közönség használatára, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Cs. és Kir. könyvkereskedése, Budapest, 1903, 156. o.
- Sebestyén Károly: A római irodalom története – szemelvényekkel magyar írók latin műfordításaiból, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Cs. és Kir. Udvari Könyvkereskedés Kiadása, 1902, 108. o.
