Phaeothamniales
 |
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
A Phaeothamniales az Ochrophytina egyik kládja.[1]
Történet
[szerkesztés]1954-ben írta le először Bourrelly, és a sárgamoszatok közé helyezte, de ő polifiletikus csoportot írt le, mivel ide sorolt ma a Haptophytina és Chrysomerophyceae kládokba sorolt fajokat is.[2] Pigmentek és más szekunder metabolitok elemzése alapján sorolták Craigie et al. 1971-ben a sárgásmoszatok közé a Phaeosaccion collinsiit.[3]
Andersen et al. 1998-ban kiegészítették meghatározását,[2] ez később a Phaeothamniophycidae Bailey általi leírásában jelent meg.[4]
A Pleurochloridalestől molekuláris filogenetikai elemzések alapján különböztették meg, tehát ribocsoport.[5]
Cavalier-Smith és Scoble 2012-ben az Aurophyceaebe sorolták kokkoid egysejtű és fonalas vagy álfonalas többsejtű állapottal, a Phaeothamniophycidaeről kimutatta, hogy hibás, létrehozta a Schizocladiophycidae csoportot a Schizocladialesszel és a Phaeothamnialesszel. Szűkebben és tágabban értelmezhető: a Phaeoschizochlamys, a Phaeothamnion és a Stichogloea a Phaeothamniales s. s. tagjai, ennek az egysejtű Aurearena a többsejtű barnamoszatoknál közelebbi rokona, testvércsoportja az Aurearenales.[6]
Morfológia
[szerkesztés]Az Aurophyceae leírása alapján egysejtű állapotai kokkoidok, a többsejtűek fonalas vagy álfonalas algák kétostorú zoospórákkal és laminált sejtfallal, melyek a barnamoszatokkal ellentétben eleuteroszkízissel osztódnak. Rizoplasztját elvesztette.[6]
Anyagcsere
[szerkesztés]Nincs violaxantinja, anteraxantinja és zeaxantinja.[6]
Életmód
[szerkesztés]A Phaeosaccion általában a Zostera marina epifitonja.[3]
Életciklus
[szerkesztés]Életciklusát először McLachlan et al. írták le, és viszonylag egyszerű: kétostorú zoospórái ivartalanul keletkeznek érett hajtások vegetatív sejtjeiből. Az életciklus teljesítése hőmérsékletfüggő: 10 °C feletti hőmérsékleten kevésbé fejlődik vagy szaporodik. Tavasszal 4 hétig nagy csőszerű hajtásai jelennek meg.[3]
Taxonómia
[szerkesztés]2 kládja van, az egyetlen ismert nemzetséget, a Phaeosacciont tartalmazó Phaeosaccionaceae és a 3 nemzetséget tartalmazó Phaeothamniaceae.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ www.ncbi.nlm.nih.gov. (Hozzáférés: 2009. június 13.)
- ↑ a b Andersen RA, Potter D, Bidigare RR, Latasa M, Rowan K, O’Kelly CJ (1998). „Characterization and phylogenetic position of the enigmatic golden alga Phaeothamnion confervicola: ultrastructure, pigment composition and partial SSU rDNA sequence”. J Phycol 34, 286–298. o.
- ↑ a b c Cryan AE, Benes KM, Gillis B, Ramsay-Newton C, Perini V, Wynne MJ (2015). „Growth, reproduction, and senescence of the epiphytic marine alga Phaeosaccion collinsii Farlow (Ochrophyta, Phaeothamniales) at its type locality in Nahant, Massachusetts, USA”. Bot Mar 58 (4), 275–283. o. DOI:10.1515/bot-2015-0019. (Hozzáférés: 2024. október 11.)
- ↑ Bailey JC, Bidigare RR, Christensen SJ, Andersen RA (1998. szeptember). „Phaeothamniophyceae Classis Nova: A New Lineage of Chromophytes Based upon Photosynthetic Pigments, rbcL Sequence Analysis and Ultrastructure”. Protist 149 (3), 245–263. o. DOI:10.1016/S1434-4610(98)70032-X. PMID 23194637.
- ↑ Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006.
- ↑ a b c d Cavalier-Smith T, Scoble JM (2012. december 4.). „Phylogeny of Heterokonta: Incisomonas marina, a uniciliate gliding opalozoan related to Solenicola (Nanomonadea), and evidence that Actinophryida evolved from raphidophytes”. Eur J Protistol 49 (3), 328–353. o. DOI:10.1016/j.ejop.2012.09.002.
