Phaeothamniales
 | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Kládok | ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Phaeothamniales témájú rendszertani információt. |
A Phaeothamniales az Ochrophytina egyik kládja.[1]
Történet
[szerkesztés]1954-ben írta le először Bourrelly, és a sárgamoszatok közé helyezte, de az általa leírt Phaeothamniales polifiletikus csoport, mivel ide sorolt ma a Haptophytina és Chrysomerophyceae kládokba sorolt fajokat is.[2] Pigmentek és más szekunder metabolitok elemzése alapján sorolták Craigie et al. 1971-ben a sárgásmoszatok közé a Phaeosaccion collinsiit.[3]
Eredetileg Phaeothamnionales néven írták le, legkésőbb 1967-ben módosult ez Phaeothamnialesre.[4]
Andersen et al. 1998-ban kiegészítették meghatározását,[2] ez később a Phaeothamniophycidae Bailey általi leírásában jelent meg.[5]
A Pleurochloridalestől molekuláris filogenetikai elemzések alapján különböztették meg, tehát ribocsoport.[6]
2004-ben Cavalier-Smith és Chao a barnamoszatok közé sorolta a Schizocladialesszel együtt a Phaeothamniophycidaeben, ennek testvércsoportja a Melanophycidae volt.[7]
Cavalier-Smith és Scoble 2012-ben az Aurophyceaebe sorolták kokkoid egysejtű és fonalas vagy álfonalas többsejtű állapottal, a Phaeothamniophycidaeről kimutatta, hogy hibás, létrehozta a Schizocladiophycidae csoportot a Schizocladialesszel és a Phaeothamnialesszel. Szűkebben és tágabban értelmezhető: a Phaeoschizochlamys, a Phaeothamnion és a Stichogloea a Phaeothamniales s. s. tagjai, ennek az egysejtű Aurearena a többsejtű barnamoszatoknál közelebbi rokona, testvércsoportja az Aurearenales.[8]
Morfológia
[szerkesztés]Az Aurophyceae leírása alapján egysejtű állapotai kokkoidok, a többsejtűek fonalas vagy álfonalas algák kétostorú zoospórákkal és laminált sejtfallal, melyek a barnamoszatokkal ellentétben eleuteroszkízissel osztódnak. Rizoplasztját elvesztette.[8]
Életmód
[szerkesztés]A Phaeosaccion általában a Zostera marina epifitonja.[3]
Élőhely
[szerkesztés]Legtöbb faja édesvízi, egyetlen ismert lehetséges tengeri faja a Chrysophaeum lewisii,[9] azonban ez a Cryptophyta tagja is lehet.[10]
Életciklus
[szerkesztés]Életciklusát először McLachlan et al. írták le, és viszonylag egyszerű: kétostorú zoospórái ivartalanul keletkeznek érett hajtások vegetatív sejtjeiből. Az életciklus teljesítése hőmérsékletfüggő: 10 °C feletti hőmérsékleten kevésbé fejlődik vagy szaporodik. Tavasszal 4 hétig nagy csőszerű hajtásai jelennek meg.[3]
Anyagcsere
[szerkesztés]Nincs violaxantinja, anteraxantinja és zeaxantinja,[8] van viszont heteroxantinja a Hypogyristea többi kládjához hasonlóan a Pedinellida kivételével.[7]
Taxonómia
[szerkesztés]2 kládja van, az egyetlen ismert nemzetséget, a Phaeosacciont tartalmazó Phaeosaccionaceae és a 3 nemzetséget tartalmazó Phaeothamniaceae.[8]
Jelentőség
[szerkesztés]Antimikrobiális krizofentinanalógokat állít elő a Chrysophaeum taylorii NIES-1699. E faj egy Amerikai Virgin-szigetekben gyűjtött izolátuma képes továbbá halogénezett makrociklikus bifeniltartalmú étereket is előállítani. A krizofentinek Gram-pozitív baktériumok, például Staphylococcus aureus ellen hat, ahol a klórozott makrociklikus krizofentin A közel 10-szer hatásosabb a krizofentin E-nél. A krizofentin A az FtsZ sejtvázfehérje GTP-kötő helyének kompetitív inhibitora, így az élő baktérium Z-gyűrű-képzését és osztódását inhibeálja.[11] Emellett citotoxikus[12] hormotamniont is előállít.[11]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ www.ncbi.nlm.nih.gov. (Hozzáférés: 2009. június 13.)
- ↑ a b Andersen RA, Potter D, Bidigare RR, Latasa M, Rowan K, O’Kelly CJ (1998). „Characterization and phylogenetic position of the enigmatic golden alga Phaeothamnion confervicola: ultrastructure, pigment composition and partial SSU rDNA sequence”. J Phycol 34, 286–298. o.
- ↑ a b c Cryan AE, Benes KM, Gillis B, Ramsay-Newton C, Perini V, Wynne MJ (2015). „Growth, reproduction, and senescence of the epiphytic marine alga Phaeosaccion collinsii Farlow (Ochrophyta, Phaeothamniales) at its type locality in Nahant, Massachusetts, USA”. Bot Mar 58 (4), 275–283. o. DOI:10.1515/bot-2015-0019. (Hozzáférés: 2024. október 11.)
- ↑ Christensen T (1967). „Two new families and some new names and combinations in the algae”. Blumea 15 (1). (Hozzáférés: 2024. október 11.) „authors have used the group designations Nemalieae and Nemalionales side by side. The former is correct in omitting the -on-. The latter has to be shortened by the same two letters so as to conform with the designation Phaeothamniales based on the generic name Phaeothamnion”
- ↑ Bailey JC, Bidigare RR, Christensen SJ, Andersen RA (1998. szeptember). „Phaeothamniophyceae Classis Nova: A New Lineage of Chromophytes Based upon Photosynthetic Pigments, rbcL Sequence Analysis and Ultrastructure”. Protist 149 (3), 245–263. o. DOI:10.1016/S1434-4610(98)70032-X. PMID 23194637.
- ↑ Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006.
- ↑ a b Cavalier-Smith T, Chao EE (2006. március 22.). „Phylogeny and Megasystematics of Phagotrophic Heterokonts (Kingdom Chromista)”. J Mol Evol 62 (4), 388–420. o. DOI:10.1007/s00239-004-0353-8. PMID 16557340.
- ↑ a b c d Cavalier-Smith T, Scoble JM (2012. december 4.). „Phylogeny of Heterokonta: Incisomonas marina, a uniciliate gliding opalozoan related to Solenicola (Nanomonadea), and evidence that Actinophryida evolved from raphidophytes”. Eur J Protistol 49 (3), 328–353. o. DOI:10.1016/j.ejop.2012.09.002.
- ↑ Dittami SM, Heesch S, Olsen JL, Collén J (2017. május 16.). „Transitions between marine and freshwater environments provide new clues about the origins of multicellular plants and algae”. J Phycol 53 (4), 731–745. o. DOI:10.1111/jpy.12547. (Hozzáférés: 2024. október 11.)
- ↑ Gerwick WH (1989. március 1.). „6-Desmethoxyhormothamnione, a new cytotoxic styrylchromone from the marine cryptophyte Chrysophaeum taylori”. J Nat Prod 52 (2), 252–256. o. DOI:10.1021/np50062a005.
- ↑ a b Davison JR, Bewley CA (2019. január 25.). „Antimicrobial chrysophaentin analogs identified from laboratory cultures of the marine microalga Chrysophaeum taylorii”. J Nat Prod 82 (1), 148–153. o. DOI:10.1021/acs.jnatprod.8b00858. PMID 30623657. PMC 8414558.
- ↑ Gerwick WH, Lopez A, van Duyne GD, Clardy J, Ortiz W, Baez A (1986). „Hormothamnione, a novel cytotoxic styrylchromone from the marine cyanophyte Hormothamnion enteromorphoides Grunow”. Tetrahedron Lett 27 (18), 1979–1982. o.
