Ugrás a tartalomhoz

Phaeosaccion

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Phaeosaccion
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Diaphoretickes
Csoport: Sar
Csoport: Sárgásmoszatok (Stramenopila)
Csoport: Gyrista
Csoport: Ochrophytina
Csoport: Phaeosacciophyceae
Csoport: Phaeosaccionales
Csoport: Phaeosaccionaceae
Nemzetség: Phaeosaccion
Farlow 1882
Fajok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Phaeosaccion témájú rendszertani információt.

A Phaeosaccion legfeljebb 20 cm hosszú és 2 cm széles egystromás csöves-zsákszerű hajtású alganemzetség a Phaeosacciophyceaen belül. Névadója Frank Shipley Collins. Típusfaja és 2020-ig egyetlen leírt faja a Phaeosaccion collinsii, melyet 1882-ben írt le William Gilson Farlow.

Történet

[szerkesztés]

Először William Gilson Farlow írta le 1882-ben a Notes on New England algae c. tanulmányban a Phaeosaccion collinsiivel együtt.[1] Ez 2020-ig a nemzetség egyetlen ismert faja volt, ekkor Peters et al. 2020-ban leírták a Phaeosaccion multiseriatumot és a Phaeosaccion westermeierit, Graf et al. pedig az Phaeosaccion okellyit írták le ekkor.[2]

1971-ben McLachlan et al. megállapították, hogy zoospórái ostorszerkezete a sárgásmoszatok általános ostorszerkezetéhez hasonló, és egyikük kétoldalt masztigonémával rendelkezik, ez alapján megállapították, hogy

Korábban a Phaeosacciophyceae egyetlen nemzetsége volt: bár E. Lemmermann már 1902-ben leírta a Tetrasporopsis nemzetséget Schmidle alapján, annak típusfaját, a Tetrasporopsis fuscescenst pedig 1899-ben leírta és átnevezte, csak 2020-ban jelent meg tanulmány, ahol a Phaeosacciophyceae már 4 nemzetséggel szerepel 2 családban és 1 rendben. Az újonnan a Phaeosacciophyceaebe sorolt nemzetségek a Psammochrysis, a Tetrasporopsis és az Antarctosaccion, utóbbi a Phaeosaccionnal együtt a Phaeosacciaceae, a többi nemzetség a Tetrasporopsidaceae tagja.[2]

Rendszertantörténet

[szerkesztés]

Farlow eredetileg a barnamoszatok közé sorolta, 1971-ben a sárgamoszatok közé sorolhatónak tekintették.[3]

Morfológia

[szerkesztés]

A P. collinsii sejtjei 3,8–7 μm szélesek,[1] a P. multiseriatuméi disztális részükön 6–8, a bazálison 20 μm átmérőjűek, hosszuk 6–10 μm.[4]

Két eltérő hosszú ostora van, egyikük végén masztigonémákkal.[3]

Plasztisza egypirenoidos, parietális, és vörös szemfoltú. A sejtben kevés olaj- vagy krizolaminarinvakuólum van.[2]

Nem ismert cisztaállapota.[2]

Szervezet

[szerkesztés]

Szárai cső- vagy zsákszerűek, vastagságuk 8–20 (kultúrában akár 150), hosszuk 20–100 μm (800 μm), általában nyílt csoportban vagy tiszta társulásban élnek, közös sejtcsoportból indulnak, és olívaszínűek. Szőrei nincsenek.[1][2]

A Phaeosaccion collinsii szára egy négysejtes sejtrétegből áll,[1] míg a P. multiseriatum szára alapi részei megvastagodnak, és többsorozatossá alakulnak, a fonálsejtek zoidokká alakulnak, melyek elődeikhez hasonló morfológiájú élőlényekké fejlődnek. Különböző helyen élő példányai különböző számú hamis elágazással rendelkezik.[4]

Életmód

[szerkesztés]

A Zostera marina epifitonja.[5]

Sporofitonja közel egy hónapig él, majd teljesen eltűnik. Márciusban sok zoospórát termel, melyek 1–2 óráig mozognak, majd lesüllyednek.[6]:131

Élőhely

[szerkesztés]

Típushelye Nahant tengerpartja, emellett előfordul Grönland és Nagy-Britannia tengerpartjánál is.[6] Sekély vízben fordul elő, a P. multiseriatum legalább 0–15, a P. collinsii 0–4 m-en él.[4]

Filogenetika

[szerkesztés]

Testvércsoportja a Phaeothamniophyceae lehet.[7]

2024-ben Zimmermann et al. kimutatták, hogy 9 rRNS-marker közül az egyetlen V3- és a 4 V9-marker nem észlelik a Phaeosacciophyceaet, így a 18S rRNS-felismerésben nem használhatók.[8]

A barnamoszatok rokonsága

[szerkesztés]

Korábban feltételezték, hogy a Giraudyopsis stellifera a barnamoszatok közvetlen őse, de a P. collinsii algináthiánya ezt nem támasztja alá, és molekuláris tanulmányok alapján utóbbi közelebbi rokona a barna- és sárgászöld moszatoknak.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d Farlow WG. „Notes on New England algae”. Bulletin of the Torrey Botanical Club 9, 65–68. o. 
  2. a b c d e Graf L, Yang EC, Han KY, Küpper FC, Benes KM, Oyadomari JK, Herbert RJH, Verbruggen H, Wetherbee R, Andersen RA, Yoon HS (2020. november 20.). „Multigene phylogeny, morphological observation and re-examination of the literature lead to the description of the Phaeosacciophyceae classis nova and four new species of the Heterokontophyta SI clade”. Protist 171 (6). DOI:10.1016/j.protis.2020.125781. 
  3. a b McLachlan J, Chen LC-M, Edelstein T, Craigie JS (1971). „Observations on Phaeosaccion collinsii in culture”. Can J Bot 49, 563–566. o. 
  4. a b c Peters AF, Muñoz LA, Johansson NR, Rizouli A, Guiry MD, Cho GY, Küpper FC (2024. június 21.). „Cosmopolitan geographic distribution of Phaeosaccion multiseriatum (Phaeosacciaceae, Phaeosacciophyceae), and description of P. westermeieri sp. nov. from Chile”. Bot Mar. DOI:10.1515/bot-2024-0004. (Hozzáférés: 2024. október 26.) 
  5. Cryan AE, Benes KM, Gillis B, Ramsay-Newton C, Perini V, Wynne MJ (2015. július 8.). „Growth, reproduction, and senescence of the epiphytic marine alga Phaeosaccion collinsii Farlow (Ochrophyta, Phaeothamniales) at its type locality in Nahant, Massachusetts, USA”. Bot Mar 58 (4), 275–283. o. (Hozzáférés: 2024. október 26.) 
  6. a b Collins FS (1900. június). „Seaweeds in winter”. Rhodora 2 (18), 130–132. o, Kiadó: New England Botanical Club. (Hozzáférés: 2024. október 26.) 
  7. Cho A, Lax G, Keeling PJ (2024.06.07). „Phylogenomic analyses of ochrophytes (stramenopiles) with an emphasis on neglected lineages”. Mol Phylogenet Evol 198. DOI:10.1016/j.ympev.2024.108120. PMID 38852907. (Hozzáférés: 2024. október 26.) 
  8. Zimmermann HH, Harðardóttir S, Ribeiro S (2024. június 30.). „Assessing the performance of short 18S rDNA markers for environmental DNA metabarcoding of marine protists”. Env DNA 6 (4). DOI:10.1002/edn3.580. (Hozzáférés: 2024. október 26.) 

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Phaeosaccion című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]