Ugrás a tartalomhoz

Phaeothamniophycidae

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Phaeothamniophyceae szócikkből átirányítva)
Phaeothamniophycidae
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Diaphoretickes
Csoport: Sar
Csoport: Sárgásmoszatok (Stramenopila)
Csoport: Gyrista
Csoport: Ochrophytina
Csoport: Aurophyceae
Csoport: Phaeothamniophycidae
Szinonimák

Phaeothamniophyceae Andersen et Bailey 1998

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Phaeothamniophycidae témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Phaeothamniophycidae témájú kategóriát.

A Phaeothamniophycidae, más néven Phaeothamniophyceae a sárgásmoszatok (Stramenopila) egyik csoportja.[1][2][3] Két kládja a Phaeothamniales és a Pleurochloridellales,[4] tagjai a sárgamoszatoktól különültek el.[5]

Mélytengeri planktonban is előfordul DNS-e.[6]

Legalább 19 nemzetségben 31 faja ismert.[7]

Történet

[szerkesztés]

1884-ben írta le típusnemzetségét, a Phaeothamniont Lagerheim.[8]

Két kládját, a Phaeothamnialest és a Pleurochloridalest 1954-ben írta le Bourrelly, illetve 1956-ban írta le Ettl. Eredetileg a sárgamoszatok közé sorolták, Bailey azonban 1998-ban kivette e csoportból.[9][10]

Phaeothamniophyceae néven írták le Andersen és Bailey 1998-ban[9] ultraszerkezet, pigmentek és rbcL-szekvenciák alapján.[11] A Phaeothamnion confervicola, a Phaeoschizochlamys mucosa, a Pleurochloridella botrydiopsis és a Stichogloea doederleinii fajokban a heteroxantint ekkor mutatták ki.[12]

Cavalier-Smith és Chao 2004-ben plazmodezmák helyett eleuteroszkízissel osztódó többsejtű sárgásbarna tengeri hínárokként írta le, és a Schizocladiophyceaevel együtt a barnamoszatok közé helyezését javasolta.[10]

2013-ban Cavalier-Smith létrehozta az Aurophyceaet az Aurearenales és a Phaeothamniales s.s. egyesítésére, 2015-ben Ruggiero et al. az Aureophyceae szinonimájaként írták le.[2]

2018-ban Lee a sárgászöld és a barnamoszatok legközelebbi rokonaként írta le.[13]

2019-ben 5 új faját fedezték fel Graf et al., és megállapították, hogy a Phaeothamniophycidae az Aurearenophyceae testvércsoportja.[14]

Morfológia

[szerkesztés]

Egyszerű többsejtű algák.[15]:14 Fajai fonalasak, álfonalasak vagy kapszoidak, sejtjeik palmelloidak, ostorosak vagy kokkoidok, sejtjeik elülső ostorán van háromrészes tubuláris masztigonéma, a hátulsón nincs. Rizoplasztja vagy harántcsíkolt kinetoszóma-gyökere nincs, átmeneti hélixén 4–6 kör van a fő átmeneti lemez felett. Nincs ostor melletti sávja. A sejteket egy- vagy kétrészes sejtfal fedi. Szemfoltjai vannak.[9][16] Több mint 800 μm széles kolóniákat alkothat, fonalai egyes fajokban nem ágaznak el, másokban igen.[14] A legtöbb faj kloroplasztiszai nem rendelkeznek pirenoiddal, a Stichogloea globosa esetén azonban nem ismert, hoogy van-e pirenoid.[14]

A kloroplasztiszon övlamella van, a hozzá tartozó endoplazmatikus retikulum membránja a külső maghártyával közvetlenül érintkezik. Plasztisz-DNS-e gyűrűs genofórban van.[9] Mitokondriuma elektronsűrű, cristái rövidek és tubulárisak. Bár csoportjaikat sokszor tanulmányozták 18S rRNS alapján, a csoportok gyakran morfológiai és biokémiai megfigyeléseken alapultak.[17]

Elektronsűrű vezikulumok vannak a Phaeoschizochlamys, a Phaeothamnion és a Stichogloea sejtfelszíne közelében, sejtfala laminált, alapi testei legalább 145°-os szöget zárnak be.[7]

Élőhely

[szerkesztés]

Édes- és brakkvízben él.[18]

Életmód

[szerkesztés]

Vannak kizárólagosan fototróf fajai.[19]

Biokémia

[szerkesztés]

Klorofill a-t, c-t, fukoxantint, heteroxantint, diatoxantint és diadinoxantint termel.[9]

Alginátokat termel, de nem ismert, milyen típusúakat.[15]

Genetika

[szerkesztés]

A nad11 génje kettéosztott: C-terminális része RNS-e az N-terminális policisztronos RNS-étől elkülönül a Phaeothamnion confervicola genomjában.[20]

trnL(UAA) leucil-transzfer-RNS-e rendelkezik I-es típusú intronnal.[21]

2014-ben jelent meg a Phaeothamnion confervicola transzkriptomja, a Phaeothamnion wetherbeeit 2019-ben szekvenálták.[15]:49, 232

Filogenetika

[szerkesztés]

Két kládja a Phaeothamniales és a Pleurochloridales, melyek mind ribocsoportok.[9] A barnamoszatok közeli rokona.[22]

Wetherbee et al. szerint testvércsoportja a Phaeosacciophyceae.[23]

Evolúció

[szerkesztés]

Feltehetően 250–130 millió évvel ezelőtt alakulhatott ki, azonban nincs ismert fosszíliája.[24]

Kapszoid fajai a sárgamoszatokéitól függetlenül fejlődtek ki.[11]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Cavalier-Smith T (2017). „Kingdom Chromista and its eight phyla: a new synthesis emphasising periplastid protein targeting, cytoskeletal and periplastid evolution, and ancient divergences”. Protoplasma 255 (1), 297–357. o. DOI:10.1007/s00709-017-1147-3. PMID 28875267. PMC 5756292.  
  2. ↑ a b Ruggiero MA, Gordon DP, Orrell TM, Bailly N, Bourgoin T, Brusca RC, Cavalier-Smith T, Guiry MD, Kirk PM (2015). „Higher Level Classification of All Living Organisms”. PLOS ONE 10 (4), e0119248. o. DOI:10.1371/journal.pone.0119248. PMID 25923521. PMC 4418965.  
  3. ↑ Silar P. Protistes Eucaryotes: Origine, Evolution et Biologie des Microbes Eucaryotes, 1–462. o. (2016) 
  4. ↑ Cavalier-Smith T, Chao EE (2006. március 22.). „Phylogeny and Megasystematics of Phagotrophic Heterokonts (Kingdom Chromista)”. J Mol Evol 62 (4), 388–420. o. DOI:10.1007/s00239-004-0353-8. PMID 16557340.  
  5. ↑ Sheath RG, Wehr JD. Freshwater algae of North America: ecology and classification. Boston: Academic Press, 471. o. (2003). ISBN 0-12-741550-5 
  6. ↑ Pawlowski J, Christen R, Lecroq B, Bachar D, Shahbazkia HR, Amaral-Zettler L, Guillou L (2011. április 4.). „Eukaryotic richness in the abyss: insights from pyrotag sequencing”. PLoS One 6 (4). DOI:10.1371/journal.pone.0018169. PMID 21483744. PMC 3070721.  
  7. ↑ a b Craig Bailey J, Bidigare RR, Christensen SJ, Andersen RA (1998. szeptember). „Phaeothamniophyceae Classis Nova: A New Lineage of Chromophytes Based upon Photosynthetic Pigments, rbcL Sequence Analysis and Ultrastructure”. Protist 149 (3), 245–263. o. DOI:10.1016/S1434-4610(98)70032-X. PMID 23194637.  
  8. ↑ Gavrilov-Zimin IA (2023. október 20.). „Ancient reproductive modes and criteria of multicellularity”. Comp Cytogenet 17, 195–238. o. DOI:10.3897/compcytogen.17.109671. PMID 37953852. PMC 10636606.  
  9. ↑ a b c d e f Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006.  
  10. ↑ a b Cavalier-Smith T, Chao EE (2006). „Phylogeny and Megasystematics of Phagotrophic Heterokonts (Kingdom Chromista)”. J Mol Evol 62, 388–420. o. (Hozzáférés: 2024. augusztus 21.)  
  11. ↑ a b Andersen RA, Bailey JC, Daugbjerg N. „The Phylogenetic Relationships of the Phaeothamniophyceae, with Comments on Certain Capsoid Members of the Chrysophyceae”. J Phycol 36 (S3), 2. o. DOI:10.1046/j.1529-8817.1999.00001-5.x.  
  12. ↑ Hagman CHC, Rohrlack T, Uhlig S, Hostyeva V (2019. december 18.). „Heteroxanthin as a pigment biomarker for Gonyostomum semen (Raphidophyceae)”. PLoS One 14 (12). DOI:10.1371/journal.pone.0226650. PMID 31851717. PMC 6919615.  
  13. ↑ Lee RE. 20. Heterokontophyta: Phaeothamniophyceae, Phycology (2018). Hozzáférés ideje: 2024. szeptember 30. 
  14. ↑ a b c Graf L, Yang EC, Boo GH, Andersen RA, Yoon HS (2019. december 30.). „Further investigations on the phaeothamniophyceae using a multigene phylogeny, with descriptions of five new species”. J Phycol 56 (2), 358–379. o. PMID 31762049.  
  15. ↑ a b c Mazéas L (2023), Métabolisme des polysaccharides de la matrice extracellulaire chez les algues brunes : histoires évolutives et approches protéomiques, Sorbonne Université, <https://web.archive.org/web/20240713162946/https://theses.hal.science/tel-04496123/document>. Hozzáférés ideje: 2024-09-30
  16. ↑ Aktipis CA, Boddy AM, Jansen G, Hibner U, Hochberg ME, Maley CC, Wilkinson GS (2015. július 19.). „Cancer across the tree of life: cooperation and cheating in multicellularity”. Philos Trans R Soc Lond B Biol Sci 370 (1673). DOI:10.1098/rstb.2014.0219. PMID 26056363. PMC 4581024.  
  17. ↑ Ben Ali A, de Baere R, van der Auwera G, de Wachter R, van de Peer Y. „Phylogenetic relationships among algae based on complete large-subunit rRNA sequences”. Int J Syst Evol Microbiol 51 (3), 737–749. o. DOI:10.1099/00207713-51-3-737. PMID 11411693.  
  18. ↑ Cite web-hiba: a title paramétert mindenképpen meg kell adni!Guiry, M. D.: . AlgaeBase. World-wide electronic publication, National University of Ireland, Galway. (Hozzáférés: 2024. szeptember 30.)
  19. ↑ Schoenle A, Hohlfeld M, Hermanns K, Mahé F, de Vargas C, Nitsche F, Arndt H (2021. április 23.). „High and specific diversity of protists in the deep-sea basins dominated by diplonemids, kinetoplastids, ciliates and foraminiferans”. Commun Biol 4. DOI:10.1038/s42003-021-02012-5. PMID 33893386. PMC 8065057. „exclusively phototrophic organisms, including several classes of Ochrophyta ([…], Phaeothamniophyceae, […])” 
  20. ↑ Ševčíková T, Klimeš V, Zbránková V, Strnad H, Hroudová M, Vlček Č, Eliáš M (2016. február 12.). „A Comparative Analysis of Mitochondrial Genomes in Eustigmatophyte Algae”. Genome Biol Evol 8 (3), 705–722. o. DOI:10.1093/gbe/evw027. PMID 26872774. PMC 4824035.  
  21. ↑ Kim JI, Shin H, Škaloud P, Jung J, Yoon HS, Archibald JM, Shin W (2019. január 11.). „Comparative plastid genomics of Synurophyceae: inverted repeat dynamics and gene content variation”. BMC Evol Biol 19. DOI:10.1186/s12862-018-1316-9. PMID 30634905. PMC 6330437.  
  22. ↑ Yamagishi T, Müller DG, Kawai H (2014. május 6.). „Comparative transcriptome analysis of Discosporangium mesarthrocarpum (Phaeophyceae), Schizocladia ischiensis (Schizocladiophyceae), and Phaeothamnion confervicola (Phaeothamniophyceae), with special reference to cell wall-related genes”. J Phycol 50 (3), 543–551. o. DOI:10.1111/jpy.12190. PMID 26988326.  
  23. ↑ Cho A, Lax G, Keeling PJ (2024. szeptember). „Phylogenomic analyses of ochrophytes (stramenopiles) with an emphasis on neglected lineages”. Mol Phylogenet Evol 198. DOI:10.1016/j.ympev.2024.108120. (Hozzáférés: 2024. szeptember 30.)  
  24. ↑ Brown JW, Sorhannus U (2010. szeptember 16.). „A molecular genetic timescale for the diversification of autotrophic stramenopiles (Ochrophyta): substantive underestimation of putative fossil ages”. PLoS One 5 (9). DOI:10.1371/journal.pone.0012759. PMID 20862282. PMC 2940848. (Hozzáférés: 2024. szeptember 30.)  

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Phaeothamniophycidae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Phaeothamniophycidae&oldid=27485366”