Chrysomerophyceae
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Nemzetségek | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Chrysomerophyceae témájú rendszertani információt. |
A Chrysomerophyceae fotoszintetikus sárgásmoszatok monotipikus csoportja az Ochrophytinán belül.[1][2]:328
Történet
[szerkesztés]1995-ben hozták létre Thomas Cavalier-Smith et al. szekvenciaelemzés alapján,[3] később Bailey et al. is beszámoltak róla 1998-ban. Yang et al. a Phaeothamniophyceaeből 2012-ben a Chrysomerophyceaebe helyezték tengeri fajait, így előbbi csak édesvízi fajokat tartalmaz.[4]
Cavalier-Smith 2005-ös tanulmányában a sárgamoszatok közüli kivételét igazolta, közelebbi rokonának tekintve többek közt a Phaeothamniophyceae és Schizocladiophyceae kládokat, ezekkel együtt a Maristába helyezte, és a barnamoszatok közeli rokonának feltételezte,[5] ez utóbbit egy rDNS-alapú elemzés is megerősítette.[6] Silar 2016-os könyvében is a Marista tagja a Xanthophyceae, az Aurearenophyceae és a Phaeothamniophyceae által alkotott klád testvércsoportjaként.[2]:323 Ekkor 6 ismert faja volt.[2]:337
2019-ben Wetherbee et al., miután parafiletikusnak találták a Chrysomerophyceaet, létrehozták a Chrysoparadoxophyceae osztályt.[4] Adl et al. 2019-es tanulmányában ismeretlen helyzetűként szerepelt a Chrysistán belül.[7]
Morfológia
[szerkesztés]Fonalasak,[2]:335[8]:13 a fonál keresztmetszetében egy vagy két egymagvú sejt van.[2]:335
Életmód
[szerkesztés]Halofitonok vagy algák tenger- vagy brakkvízi fotoszintetikus epifitonjai.[9][8]:13
Filogenetika
[szerkesztés]A PXR (SI) kládon belül a PX (a barna- és sárgászöld moszatok és közeli rokonaik kládja) tagja.[10]
Brown és Sorhannus 2010-es molekuláris genetikai elemzése szerint az Antarctosaccion applanatum a Chrysomerophyceae testvércsoportja.[11]:2. ábra
Wetherbee et al. tanulmánya szerint parafiletikus, két részre osztható, az 1-es testvércsoportja a Xanthophyceae, a 2-esé az 1-es és a Xanthophyceae közös csoportja,[12] ezzel szemben Graf et al. 2019-es tanulmánya szerint a Xanthophyceae és a Chrysomerophyceae együtt nem alkotnak kládot az aminosav-alapú fa szerint, mert a Chrysoparadoxa a Chrysowaernella hieroglyphica közeli rokona ez alapján.[4]
Genetika
[szerkesztés]Kizárólagos xantofillciklusuk a violaxantin–anteraxantin–zeaxantin ciklus.[13]
Szterolok
[szerkesztés]A Chrysomeris ramosa fő szteroljai a 24-etilkoleszterin és a 24-etilkoleszta-5,22E-dién-3β-ol, a Giraudyopsis stellifer a 24-etilkoleszterin mellett fukoszterolt, 24-etilkoleszta-5,22E-dién-3β-olt, 24-metilénkoleszterint és 24-metilkoleszta-5,22E-dién-3β-olt tartalmaz.[14]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ruggiero MA, Gordon DP, Orrell TM, Bailly N, Bourgoin T, Brusca RC, Cavalier-Smith T, Guiry MD, Kirk PM (2015). „Higher Level Classification of All Living Organisms”. PLoS One 10 (4), e0119248. o. DOI:10.1371/journal.pone.0119248. PMID 25923521. PMC 4418965.
- ↑ a b c d e Silar, Philippe. Protistes Eucaryotes: Origine, Evolution et Biologie des Microbes Eucaryotes (2016)
- ↑ Medlin LK, Desdevises Y. „Sequence analysis confirms a new algal class”. [2023. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. augusztus 21.)
- ↑ a b c Graf L, Yang EC, Boo GH, Andersen RA, Yoon HS (2019. december 30.). „Further investigations on the phaeothamniophyceae using a multigene phylogeny, with descriptions of five new species”. J Phycol 56 (2), 358–379. o. DOI:10.1111/jpy.12950. PMID 31762049.
- ↑ Cavalier-Smith T, Chao EE (2006). „Phylogeny and Megasystematics of Phagotrophic Heterokonts (Kingdom Chromista)”. J Mol Evol 62, 388–420. o. (Hozzáférés: 2024. augusztus 21.)
- ↑ Massana R, del Campo J, Sieracki ME, Audic S, Logares R (2013. november 7.). „Exploring the uncultured microeukaryote majority in the oceans: reevaluation of ribogroups within stramenopiles”. ISME J 8 (4), 854–866. o. DOI:10.1038/ismej.2013.204. PMID 24196325. PMC 3960543. (Hozzáférés: 2024. augusztus 21.)
- ↑ Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006.
- ↑ a b szerk.: Barsanti L, Gualtieri P: Ochrophyta, Algae – Anatomy, Biochemistry, and Biotechnology, 2.. Hozzáférés ideje: 2024. augusztus 21.
- ↑ Bourgougnon N, Gervois A. Les algues marines – biologie, écologie et utilisation. Ellipses (2019). Hozzáférés ideje: 2024. augusztus 21.
- ↑ Barcytė D, Eikrem W, Engesmo A, Seoane S, Wohlmann J, Horák A, Yurchenko T, Eliáš M (2021. április 14.). „Olisthodiscus represents a new class of Ochrophyta”. J Phycol 57 (4), 1094–1118. o. DOI:10.1111/jpy.13155. PMID 33655496.
- ↑ Brown JW, Sorhannus U (2010. szeptember 16.). „A molecular genetic timescale for the diversification of autotrophic stramenopiles (Ochrophyta): substantive underestimation of putative fossil ages”. PLoS One 5 (9), e12759. o. DOI:10.1371/journal.pone.0012759. PMID 20862282. PMC 2940848.
- ↑ Wetherbee R, Jackson CJ, Repetti SI, Clementson LA, Costa JF, van de Meene A, Crawford S, Verbruggen H (2019. január 31.). „The golden paradox – a new heterokont lineage with chloroplasts surrounded by two membranes”. J Phycol 55 (2), 257–278. o. DOI:10.1111/jpy.12822. PMID 30536815.
- ↑ Raven JA (2011). „The cost of photoinhibition”. Physiologia Plantarum 142, 87–104. o. ISSN 0031-9317. (Hozzáférés: 2024. augusztus 21.)
- ↑ szerk.: Borowitzka MA, Beardall J, Raven JA: 14.5. Class Chrysomerophyceae, The physiology of microalgae [archivált változat], Developments in Applied Phycology, 499. o.
