Ugrás a tartalomhoz

Pentatónia

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Pentaton hangsor szócikkből átirányítva)

A pentatónia (pentaton hangsor, pentaton skála) kvintláncon alapuló ötfokú hangsor, melyben nincs félhanglépés, a hangközök pedig nagyszekundok és kistercek. Ismertek azonban kis szekundokat tartalmazó hemitonikus ötfokú skálák is. Sok madár ebben a hangsorban énekel. Az egész világon elterjedt. Népszerűségét a legdisszonánsabb hangközök kiküszöbölésének köszönheti: a kisszekundok mellett elmaradnak a nagyszeptimek és a tritónusok is.

A természetes pentaton hangsor a kvintlánc alapján jön létre (például c-g-d-a-e). A diatonikus hangsor szempontjából nézve a 4. és 7. hang marad ki. Az öt hang bármelyike lehet alaphang, e szerint öt fajtáját különböztetjük meg:

hangsor neve hangsor szolmizálva hangsor törzshangokkal
dúr-pentaton, dó-sor d-r-m-s-l c-d-e-g-a
dór-pentaton, re-sor r-m-s-l-d d-e-g-a-c
fríg-pentaton, mi-sor m-s-l-d-r e-g-a-c-d
mixolíd-pentaton, szó-sor s-l-d-r-m g-a-c-d-e
moll-pentaton, lá-sor l-d-r-m-s a-c-d-e-g

A moll-pentaton előfordulása a magyar népzenében gyakori. Különösen a régies stílusú magyar népdalok között találunk sokat, melyek ereszkedő dallamszerkezetűek, a kvintváltás lefelé történik bennük.

A pentaton skála a könnyűzenében ma is gyakran használt improvizációs skála.

Elterjedtsége

[szerkesztés]
Minyō skála D-ről indítva,[1] és a megfelelő yo skála D-ről indítva,[2] a zárójelek a kvartokat mutatják Hallgat Play.
Miyako-bushi skála D-ről indítva, megfelelője az in skála D-ről indítva, a kvartok zárójelekkel kiemelve[3] Hallgat Play.

A magyar népzene mellett megtalálható a kelta, a számi, a görög, az indián és az amerikai népzenében, a közép-volgai népek zenéjében (csuvas, tatár, mari), a nyugat-afrikai zenében, az afroamerikai spirituálékban, a gospelban, a rockban, a jazzben, a bluesban, az ókori görög zenében,[4][5] az etióp krarban, az indonéz gamelanban, a Fülöp-szigeteki kulintangban, a koreai, laoszi, thaiföldi, maláj, japán, kínai és vietnámi zenében, a népzenét is beleértve, az afro-karib hagyományban, az andoki zenében, a tátrai lengyeleknél, és az impresszionista zenében, például Claude Debussynél.

Az ötfokú skálák típusai

[szerkesztés]

Hemitónikus és anhemitónikus skálák

[szerkesztés]

A népzenegyűjtők az ötfokú skálákat hemitónikusra és anhemitónikusra osztályozzák. A hemitónikus skálák tartalmaznak egy vagy több félhanglépést, az anhemitónikusok nem. A japán zenében a yo skála az in skálával szemben. A hemitónikus ötfokú skálát ditonikus skálának is nevezik a legnagyobb lépésközről, ami például a c–e–f–g–h–c hangok között az c–e és a g–h lépés.[6] Nem tévesztendő össze a csak két hangot tartalmazó, szintén ditonikusnak nevezett skálával.

Dúr skálák

[szerkesztés]

A pentaton skálák többféleképpen is felépíthetők. Gondolhatunk rájuk hiányos hétfokú skálaként, amiből mellőztek két hangot.[7] A pentaton skála azonban teljes a tonalitás értelmében. Megalkotható a kvintkör öt egymást követő hangjából;[8] C-ről indulva ezek c, g, d, a és e, egy oktávba áttéve c, d, e, g, a.

C major pentatonic scale
C major pentatonic scale
 Hallgat lejátszás

Az elhagyásos módszer a c-dúr diatonikus skálából a negyedik és a hetedik hangot hagyja el, vagyis az f-et és a h-t. A megmaradt hangok: c, d, e, g és a transzponálhatók a zongora fekete billentyűire: gesz, ász, bé, desz, esz.

Gesz-dúr pentaton skála
Gesz-dúr pentaton skála

A harmadik és a hetedik hang elhagyása az f,g,a,c,d, a negyedik és az első hang elhagyása a g,a,h,d,e pentaton skálát eredményezi.

Moll skálák

[szerkesztés]

Habár több moll pentaton skála létezik, mollnak leginkább azt a skálát nevezik, ami a természetes moll skála 1., 3., 4., 5. és 7. hangját használja.[9] Hiányos blues skálának is vehető.[10] A c-moll pentaton skála a c, esz, f, g, bé hangokat tartalmazza. Az A-moll pentaton az a, c, d, e, g hangokból áll. Ez az utóbbi tartalmazza az a-moll hármashangzat mindhárom hangját.

A-moll pentaton skála
A-moll pentaton skála
 Hallgat lejátszás

A moll pentaton skálára példa a "Land of the Silver Birch" kanadai népének. Egyszerűsége miatt a legtöbb gyerekdal pentaton. Gershwin bölcsődala, a "Summertime" is pentaton természetű, ami különösen esz-mollban nyilvánvaló; ekkor ugyanis csak versszakonként egyszer érint fehér billentyűt a zongorista ujja.

A zongora fekete billentyűs skálái

[szerkesztés]

A zongora fekete billentyűs pentaton skálái a következők:

Sorszám Név Fekete billentyűk Arányok Fehér billentyűs transzponált
1 Pentaton moll Esz-Gesz-Ász-Bé-Desz-Esz 30:36:40:45:54:60 A C D E G A
2 Pentaton dúr Gesz-Ász-Bé-Desz-Esz-Gesz 24:27:30:36:40:48 C D E G A C
3 Felfüggesztett egyiptomi Ász-Bé-Desz-Esz-Gesz-Ász 24:27:32:36:40:48 D E G A C D
4 Blues moll, Man Gong Bé-Desz-Esz-Gesz-Ász-Bé 15:18:20:24:27:30 E G A C D E
5 Blues dúr, Ritusen, yo skála Desz-Esz-Gesz-Ász-Bé-Desz 24:27:32:36:40:48 G A C D E G
(A kis szeptim lehet 7:4, 16:9 vagy 9:5; a nagy szext 27:16 vagy 5:3. A kettőt úgy választjuk, hogy az arányokban lehetőleg kis számok legyenek.)

Ricker a pentaton dúr skálát az I while Gilchristben mode III-nak jelölte.[11]

Szerepe a zenében

[szerkesztés]

A magyar zenében

[szerkesztés]

A magyar népzenében gyakori a moll pentaton. Különösen a régi, kvintváltó, ereszkedő stílusú dalokra jellemző, de léteznek új stílusú pentaton népdalok is, habár török hatásra módosított hangok is megjelentek bennük. Ezeknek a daloknak rokonai a csuvas, a tatár, a mordvin, a yürük, a jugur és a cseremisz dallamok, annyira, hogy sokszor meg sem lehet tőlük különböztetni. A magyar népdalok dallamvilága befolyásolta a magyarsággal együtt élő szlovák, horvát, román népek zenéjét is.

Példák pentaton népdalokra:

Új stílusú pentaton népdal: Erdő, erdő, de magos a teteje.

Dúr pentaton népdal: Hol jártál, báránykám?, 1. változat.

Hangszeres népzene is létezett. A jó fülű, zenekedvelő parasztok több népi hangszert is ismertek, melyek közül többet saját maguk készítettek. Ezek közé tartozott a síp, a furulya, a tülök, a duda, a koboz, a tambura, a tekerőlant, a citera, a hegedű és a cimbalom. Ezeket a hangszereket a népdalok is megörökítették. Hivatásos népi zenészek nem voltak; a parasztok jövedelemkiegészítésként zenéltek. A jó zenészeket messze földön számon tartották.

A magyar népzene erősen hatott a műzenére is. A népzene iránti érdeklődés a 19. században kelt fel. Csokonai Vitéz Mihálynak már volt népi szöveggyűjteménye. Liszt Ferenc felvállalta a magyar népi zene elterjesztését, és gyűjtőutat is tervezett, amire azonban már nem keríthetett sort. Egy pentatóniát használó műve az Au bord d´une source. Kölcsey Ferenc is a magyar népdalt akarta megnemesíteni. Bartók Béla és Kodály Zoltán volt a legnagyobb zenegyűjtő, akik fel is használták az általuk gyűjtött dallamokat. A csodálatos mandarin pentaton dallamvilágú, ahogy a Mikrokozmosz több darabja is.

Az európai zeneszerzésben

[szerkesztés]

Az európai zeneszerzők is használtak pentatont speciális célokra. Érdeklődésük a népzene, a távoli tájak és a régi korok zenéjének felfedezésével kelt fel. A romantika korától kezdve kezelték önállóan. A zeneszerzők főként saját népük népzenéjéből merítettek. Példák:

Antonín Dvořákot az indián zene és az afroamerikai spirituálék inspirálták; így a "New World" szimfónia és az "American" kvartett is pentaton témákat használ. Giacomo Puccini Pillangókisasszonyja és Turandotja a japán és a kínai zene pentatóniájára utal. Maurice Ravel a "Passacaille" dallama pentaton alapú, ami a Piano Trio harmadik mozdulata. A "Laideronette, Emperatrice des Pagodes" pentatóniája a kínai zenére utal, ami a Ma Mère l'Oye harmadik mozdulata. Igor Stravinsky The Nightingale-ja tele van pentaton szakaszokkal. Gustav Mahler Das Lied von der Erde című művében keveredik a keleti pentatónia és a romantikus harmónia, ami egyedi hangzást hoz létre.

A leggyakoribb pentaton skálák (dúr: C-D-E-G-A moll:C-E♭-F-G-H♭) hasznosak a modális zeneszerzésben, mert átmenetet alkotnak a dúr és a moll jellegű skálák között. Ezzel szemben a pentaton dallam harmonizációja nem bízható kizárólag a skálára. Hanghatásként használták a dúr-moll modális harmónia kiegészítésére és gazdagítására, például Frédéric Chopin: Etude op. 10 Nr. 5, ahol gesz-dúrban a jobb kéz csak a fekete billentyűket használja.

Az impresszionizmustól kezdve a pentatóniát a tonalitás egy formájának tekintik, ami akár egész műveket is meghatároz:

  • Claude Debussy: Arabeszk. Nr. 1 a jávai és balinéz gamelánzene ihletésére, amit a szerző az 1889-es párizsi világkiállításon ismert meg.
  • Maurice Ravel: Passacaille. A Ma Mère l'Oye Laideronette tételének Pianotriosának harmadik mondata.
  • Susanne Hinkelbein: Economia de Tahuantinsuyu, a Latin-Amerika ciklus második darabja.

Lou Harrison kortárs zeneszerző néhány művében általa kidolgozott ötfokú skálát használ.

Gospel, blues, pop, rock és jazz

[szerkesztés]

Az afrikai eredetű gospelekben is megjelenik a pentatónia. Erre példa a Swing Low, Sweet Chariot. Az Amazing Grace kelta (ír vagy skót) eredetű.

A Nyugat-Afrikában beszélt nyelvek dallama közel áll a moll pentatonhoz. Ezen alapszik a blues dallama. Szűkített kvintzet tartalmaz, ami meghatározza a zene hangvételét. A negyedik skálahang a skála közepe fölött fél hangnyira található. Ugyanez a skála jelenik meg a popban, a rockban és a bluesban.

A gitáron viszonylag egyszerű pentaton skálában játszani, ezért a kezdők pentatonban játszanak.[12] Mivel a pentatonból hiányoznaik azok a hangok, amelyek feloldandó feszültséget okozhatnak, ezért improvizálásra is kifejezetten alkalmas. Több híres gitárszóló is pentaton alapú, például a Guns N’ Roses.

A jazzben mind a moll, mind a dúr pentaton előfordul. A jazz-, pop-, és a rockimprovizációkban egyszerűbb játszhatósága miatt gyakori.[13] Hallgat Rock guitar solo almost all over B minor pentatonic Maga a blues skála is moll pentatonból származtatható. A C hármashangzat (C, E, G) mellett az F disszonáns, mert klis szekund az E-hez képest, ezért ritkán használják. Ha a pentaton hangkészletre szorítkoznak, akkor már el is kerülték a legdisszonánsabb hangközöket. A C-dúr 1, 2, 3, 5, 6 számú hangja vagy a C-hármashangzathoz tartozik (1, 3, 5), vagy annak összhangzó kiterjesztése (2, 6). Ennek megfelelője mollban az 1, ♭3, 4, 5, ♭7 hasonlóan áll össze: (1, ♭3, 5) moll hármashangzat, és (4, ♭7) az összhangzó kiterjesztés.

Több jazzkompozíció pentaton alapú, erre példa az Afro Blue, a Mercy, Mercy, Mercy, a Summertime, a Take Five, vagy a Watermelon Man.

Más zenei hagyományok

[szerkesztés]

A gyerekdalokban gyakori a pentatónia, mert a gyerekek számára könnyebben kezelhető, mint a bővebb skálák. Még a diatonikus gyerekdalok is gyakran tartalmaznak pentaton frázisokat. Ezek alapján a zenetörténészek úgy vélik, hogy a pentatónia volt a dallamos zene alapja.

A reklámzenék a gyerekdalokra igyekeznek hasonlítani, ezért azok pentatóniáját is átveszik, annak egyszerűsége és a pentaton dalok könnyű tanulhatósága miatt.

A kínai és a mongol zene alapskálája a dúr pentaton. A japán shakuhachi fúvós hangszer lyukaival képzett alaphangok a meri és a kari technikák nélkül moll pentatont alkotnak. A Sakura hemitónikus ötfokú skálát használ, A-H-C-E-F hangokkal. A japán buddhista shomyo dalokban használt Yo skála pentaton, és pentaton a gagaku is,[14] ami ezeket a hangokat használja:

D Yo skála
D Yo skála

A jávai gamelánzene, a slendro közel hemitónikus ötfokú skálát használ (~ C, Desz, Esz, G, Ász), közel egyenletes szomszédos hangközökkel. A pelog hétfokú skála, de sosem használják egy dalban mind a hét hangot, hanem mindig csak ötöt. Ezek a skálák pathet néven ismertek, és különböző kulcsoknak vagy módoknak felelnek meg.

Az indiai zenében (C-re építve) a C, E, F, G, B hemitónikus ötfokú skála használatos.[15]

Az izlandi tvísöngu hangjai a C-dúr E, F, A, H és C hangjainak felel meg.

A skót zenében gyakori a pentaton. A skót duda hangkészlete három összefésült pentaton skálából áll. A piobaireachd zene a kilenc lehetséges hang közül egy pentatont használ. Az ír zene hasonló a skóthoz.

Az appalachi népzenében moll pentatont (is) használnak. A pentaton jellemző a feketeláb népzenére.[16] Az andoki zenében gyakori a moll, ritkább a dúr pentaton. Az inka zenei örökségre épül. Legrégibb fajtáihoz nem használnak húros hangszereket. Az éneket párhuzamos kvintek és kvartok kísérik.

Észak-Amerika néhány népszerű éneke szintén pentaton, például az "Ol' Man River" és a "Sukiyaki". A filmzenében a hangszereléstől függően primitív vagy egzotikus környezetet jelez, például keletit vagy indiánt. A The 7 Faces of Dr. Lao című filmben mind a kettő előfordul.

Az Amerikai Egyesült Államok hadseregében énekelt dalok is gyakran pentatonok.[17]

A vallási zenék, himnuszok közül több is pentatonban íródott, például az "Amazing Grace" is, ami az egyik legnépszerűbb vallási népének Észak-Amerikában.[18] Az európai zeneszerzők sokáig az egyházzene integráns részeként kezelték az ötfokúságot.

Hangolás

[szerkesztés]

Ben Johnston ezt a pitagoraszi hangolást adta meg a moll pentaton skálára::[19]

Hangjegy Solfege A C D E G A
Arány 1/1 32/27 4/3 3/2 16/9 2/1
Hang Hallgat 1 Hallgat 3 Hallgat 4 Hallgat 5 Hallgat 7 Hallgat 8
Step Név   m3 T T m3 T  
Arány 32/27 9/8 9/8 32/27 9/8

Hallgat Lejátszás

Lou Harrison: "American gamelan", Old Granddad pentaton hangolása.[20] Ez a 24:27:30:36:40 arányokat adja.

Ez az 54:64:72:81:96 arányokat eredményezi. Ez a történelmi pitagoraszi és kromatikus skálákból való származásra utal, amelyek a tiszta kvintekre épültek 3:2 arányokkal (C-G-D-A-E). A pentaton skálát a diatonikus skálából származtatva a 20:24:27:30:36 arányokat kapjuk: (A-C-D-E-G = 5/3-1/1-9/8-5/4-3/2). A pontos frekvenciaarányokat nehéz meghatározni a legtöbb kultúrában, ezért a hangolás változó.

Slendro a nyugati notációval közelítve A slendro és a pelog jelölése a nyugati hangjegyírásban nem tekinthető abszolútnak. A nem nyugati skálák nem mindig illeszkednek a nyugati hangjegyíráshoz.[21] Hallgat Lejátszás

Például a Jáván és Balin használt slendro pentaton és változatai durván közelíthetők az egyenletes hangolású pentatonnal,[22] de a hangolás gamelanról gamelanra változó.[23]

A Tanzániában élő gogo nép zenészei az alaphang negyediktől kilencedikig terjedő felharmonikusait éneklik, néha a tizediket is használják, ami a 4:5:6:7:8:9 arányoknak felel meg. A nyolcadikig ez egy oktávba eső öt hang, ahol a nyolcadik a negyedik oktávja. A kilencedik egy nagy szekund a nyolcadik felett. A 6:7:8 arány közelítőleg két szeptim, ami ritka a nyugati zenében.

Lou Harrison egyike azoknak a zenészeknek, akik történelmi analógiák alapján új pentaton skálákat alkottak. Harrison és William Colvig a Si Betty gamelánt 16:19:21:24:28 arányú skálára hangolta (1/1-19/16-21/16-3/2-7/4),[24] a Mills gamelánt pedig a 8:7-7:6-9:8-8:7-7:6 (1/1-8/7-4/3-3/2-12/7-2/1 = 42:48:56:63:72) arányokra.[25]

Az oktatásban

[szerkesztés]

A pentaton skálának több zenepedagógiai módszerben fontos szerephez jut a zeneoktatás korai szakaszában. Carl Orff módszere bátorítja a kreativitást és az improvizációt. Carl Orff a pentatont veleszületett tonalitásnak tartotta.[26] A felhasznált hangszerek: a xilofon, a harangjáték és más hasonló hangszerek könnyen szétszedhető részekből állnak, ami lehetővé teszi a skála leszűkítését. A gyerekek először pentaton skálát használnak, majd ezt a hangszer bővítésével együtt bővítik egészen addig, amíg el nem érik a teljes diatonikus skálát. Orff szerint a pentaton azért is jó, mert a legdisszonánsabb hangközök hiánya miatt az eredmény mindenképpen jól hangzik majd.

A Waldorf iskola szerint a pentatónia egyszerűsége és a kifejezésre való öntudatlan nyitottsága miatt alkalmas a kisgyerekek számára. A kisgyerekekkel énekelt dalokban először a kvintek a hangsúlyosak; a többi hangköz kiemelésére csak fokozatosan kerülhet sor. A hatodik hangot csak kilencéves korban vezetik be, majd rátérnek a modern diatónikus skálákra. A cél az, hogy megfeleljenek a természetes fejlődési folyamatoknak. Használnak lírát, pentaton hangkészletű furulyát és más hangszereket, közöttük speciális, a Waldorf iskolák és óvodák számára tervezetteket is.[27]

A Kodály-módszer korai szakaszába utólag vezették be a pentaton hangkészletet, mert túl nagy volt a hangterjedelem és túl kicsik a hangközök a kisgyerekek számára. A népzene a korai zenei nevelés ideális eszköze egyszerű nyelvezete, rövid alakzatai és pentaton hangkészlete miatt. Ennek megfelelően válogatták össze a gyerek- és a népdalokat a módszer számára. Később ezt a skálát fokozatosan bővítik a fejlődési megközelítés elve alapján.

A belga Lucy Gelber az 1970-es években a Warldorf rendszeréből indult ki. Egy nagy méretű tanulmányból azt a következtetést vonta le, hogy a gyerekek először az alaphangok, utána a hangközök megtanulásáras válnak képessé. A hangközök csak lassan kristályosodnak ki, és lépésenként jutnak el a pentatóniáig.[28]

A zongoraoktatásban egyes iskolák kihasználják, hogy a fekete billentyűk pentaton skálát alkotnak. Tanítványaikat bátorítják a csak fekete billentyűs improvizációra, hogy játékosan ismerkedjenek a hangszerrel és kifejlesszenek egy alap dallamértést.

A beszédzavarok kezelésére szintén használnak régi stílusú kvintváltó pentaton énekeket, hogy segítsék a sérültek visszatalálását a magyar nyelvhez annak beszéddallamával együtt.

A zeneterápiában is alkalmazzák.[29]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Susan Miyo Asai (1999). Nōmai Dance Drama, p.126. ISBN 978-0-313-30698-3.
  2. ↑ Minoru Miki, Marty Regan, Philip Flavin (2008). Composing for Japanese instruments, p.2. ISBN 978-1-58046-273-0.
  3. ↑ Titon, Jeff Todd (1996). Worlds of Music: An Introduction to the Music of the World's Peoples, p.373. ISBN 0-02-872612-X.
  4. ↑ M. L. West, "Ancient Greek Music", Clarendon Press, 1994.
  5. ↑ A.-F. Christidis, "A History of Ancient Greek: From the Beginnings to Late Antiquity", Cambridge University Press, Rev. & Expanded Translation of the Greek Text edition, 2007.
  6. ↑ Anon. (2001) "Ditonus", The New Grove Dictionary of Music and Musicians, second edition, edited by Stanley Sadie and John Tyrrell. London: Macmillan Publishers; Bence Szabolcsi (1943), "Five-Tone Scales and Civilization", Acta Musicologica 15, Fasc. 1/4 (January–December): pp.24–34, citation on p.25.
  7. ↑ Benward & Saker (2003), p.36.
  8. ↑ Cooper, Paul. 1973. Perspectives in Music Theory: An Historical-Analytical Approach, p.18. New York: Dodd, Mead. ISBN 0-396-06752-2.
  9. ↑ Benward & Saker (2003). Music: In Theory and Practice, Vol. I, p.37. Seventh Edition. ISBN 978-0-07-294262-0.
  10. ↑ Khan, Steve (2002). Pentatonic Khancepts, p.12. ISBN 978-0-7579-9447-0.
  11. ↑ Ricker, Ramon (1983). Pentatonic Scales for Jazz Improvisation, p.2. ISBN 978-0-7692-3072-6. Cites Gilchrist, Annie G. (Dec. 1911). "Note on the Modal System of Gaelic Tunes", Journal of the Folk Song Society, pp.150-153.
  12. ↑ Bernd Kofler: Perfect Guitar – The Pentatonic Workbook. Books on Demand Gmbh, 2002, ISBN 3-8311-3111-2
  13. ↑ The Pentatonic and Blues Scale. How To Play Blues Guitar, 2008. július 9. [2008. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 11.)
  14. ↑ Japanese Music, Cross-Cultural Communication: World Music, University of Wisconsin – Green Bay.
  15. ↑ Frank Haunschild: Die neue Harmonielehre, Band 1, AMA Verlag, Brühl 1997, ISBN 978-3-927190-00-9, S. 110
  16. ↑ Nettl, Bruno (1989). Blackfoot Musical Thought: Comparative Perspectives, p.43. Ohio: The Kent State University Press. ISBN 0-87338-370-2.
  17. ↑ NROTC Cadences. (Hozzáférés: 2010. szeptember 22.)
  18. ↑ Turner, Steve (2002). Amazing Grace: The Story of America's Most Beloved Song, p.122. HarperCollins. ISBN 0-06-000219-0.
  19. ↑ (Spring - Summer, 1964). "Scalar Order as a Compositional Resource", p.64, Source: Perspectives of New Music, Vol. 2, No. 2, pp. 56-76. [1]. Accessed 01/04/2009 02:05.
  20. ↑ Leta E. Miller and Fredric Lieberman (Summer 1999). "Lou Harrison and the American Gamelan", p.158, American Music, Vol. 17, No. 2, pp.146-178.
  21. ↑ Lindsay, Jennifer (1992). Javanese Gamelan, p.39-41. ISBN 0-19-588582-1.
  22. ↑ Lindsay (1992), p.38-39.
  23. ↑ Lindsay (1992), p.39-41.
  24. ↑ Miller & Lieberman (1999), p.159.
  25. ↑ Miller & Lieberman (1999), p.161.
  26. ↑ Beth Landis, Polly Carder. The eclectic curriculum in American music education: contributions of Dalcroze, Kodaly, and Orff. Washington D.C.: Music Educators National Conference, 82. o. (1972). ISBN 978-0-940796-03-4. Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 9. 
  27. ↑ Andrea Intveen, Musical Instruments in Anthroposophical Music Therapy with Reference to Rudolf Steiner’s Model of the Threefold Human Being Archiválva 2012. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
  28. ↑ Lucy Gelber: Musical readiness of school beginners. H. Dunantlaan, Rijksuniversiteit Gent, Seminarie en Laboratorium voor Experimentele, Psychologische en Sociale Pedagogiek (Hrsg.), Mededelingen 1984
  29. ↑ http://www.tumata.com/98deu_pentatonic_music.aspx[halott link] Tumata: pentaton zene

Források

[szerkesztés]

Magyar vonatkozások:

Külső linkek

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pentatónia&oldid=25436594”