Claude Debussy
| Claude Debussy | |
 | |
| Nadar felvétele (1908 körül) | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1862. augusztus 22. Franciaország Saint-Germain-en-Laye |
| Származás | francia |
| Elhunyt | 1918. március 25. (55 évesen) FranciaországPárizs |
| Sírhely | Passyi temető |
| Házastársa |
|
| Gyermekei | Claude-Emma Debussy |
| Szülei | Manuel Debussy |
| Iskolái | Párizsi Konzervatórium |
| Pályafutás | |
| Műfajok | opera, klasszikus zene, balett |
| Hangszer | zongora |
| Díjak |
|
| Tevékenység | zeneszerző |
.svg) | |
| Claude Debussy aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Claude Debussy témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Claude Achille Debussy (Saint-Germain-en-Laye, Franciaország, 1862. augusztus 22. – Párizs, 1918. március 25.) francia impresszionista zeneszerző.
Élete
[szerkesztés]Saint-Germain-en-Laye-ben született, apja porcelánkereskedő volt. Zenei tehetségére Paul Verlaine anyósa hívta fel a család figyelmét. Tízévesen lett a párizsi zeneakadémia, a Conservatoire növendéke, rá két évre már Frédéric Chopin f-moll zongoraversenyét játszotta. Ekkoriban kezdett komponálni.
Néha beült César Franck óráira, amiket unalmasnak tartott. „Modulez! Modulez!” – mondta Franck Debussy leckéjét nézve. Erre Debussy így válaszolt osztálytársait megrendítve: „Miért változtassak hangnemet, ha nekem ez tökéletesen megfelel?”. Giraud zeneszerzésóráin azért ült a zongorához, hogy furcsa, idegenszerű akkordokat üssön le, s nem volt hajlandó feloldani őket. Mindezek ellenére felismerték tehetségét, és számos díj elnyerése után, 1884-ben elnyerte a Római-díjat A tékozló fiú (L'Enfant prodigue) című kantátájával.
Az 1880-as évek elején kapcsolatba került Nagyezsda Meck asszonnyal, Csajkovszkij legendás pártfogónőjével, akinek a gyermekeit tanította a nyári szünidőkben. Meck asszony elvitte Svájcba, Olaszországba és Moszkvába.
A Római-díj nyerteseként két évet töltött Rómában, de nem érezte jól magát, az olasz opera nem nyerte el tetszését, a régi zenében (Palestrina, Lassus) keresett menedéket. 1887-ben végleg Párizsban telepedett le, kizárólag a komponálásnak szentelte életét. Állást nem vállalt, karmesterként és zongoristaként is ritkán lépett fel. Ugyanebben az évben Bécsben megismerkedett Brahmsszal, és Londonban is járt, a következő években Bayreuthban Wagner műveit hallotta. Az 1889-es párizsi világkiállításon – Ravel mellett – rá is mély hatást gyakorolt a jávai gamelán zene.
Debussy ebben az időszakban mélyült el a hermetikus filozófiában, kapcsolata Joséphin Péladannal és az általa alapított rózsakeresztes mozgalommal is erre az időszakra tehető.[1]
1899-ben rövid életű házasságot kötött Rosalie Texier-vel. Közben kezdett kialakulni sajátos stílusa, erre mutat például a 2 Arabesques és a Suite bergamasque. 1894-ben írta és sikerrel mutatta be a Faunt, 1900-ban a Nocturnes-t. Évekig komponálta egyetlen operáját, a Pelléas et Mélisande-ot, amelyet 1902-ben mutattak be az Opéra Comique-ban.
Termékeny művészi korszaka következett: elkészült az Images (Képek) című művével, befejezte a La Mer (A tenger) című gyönyörű zenekari művét. Magánélete azonban zűrzavarossá vált: elköltözött feleségétől, és a művelt, gazdag Emma Bardachhal kezdett új életet. Jersey szigetére mentek, állítólag itt készült a L'Isle Joyeuse című darabja (mások szerint egy Watteau kép volt az ihlető). A hölgyet 1905-ben feleségül vette, tőle született lánya, Claude Emma, azaz „Chouchou”. Az elhagyott feleségen kitört az elmebaj, meglőtte magát. A sajtó és a barátok Debussy ellen fordultak.
1908-ban ismét Londonban járt, 1910-ben Bécsben és Budapesten játszotta műveit, és máshol is hangversenyezett. Utolsó fontos műve a Gyagilev megrendelésére 1912-re elkészült Jeux (Játékok) című balett. A század első éveitől kezdve mint kritikus, zenei író is működött. 1918-ban halt meg rákban.
Életműve új színt hozott a muzsikának csaknem valamennyi műfajába. Az irodalmi és képzőművészeti inspiráció mellett az ő zenéjében különös jelentőséget kap a pillanat futó benyomása, egy napszak, egy illat megannyi gondolattársítása. Mindehhez Debussy maga hozta létre sajátságos eszközeit: rendkívül finom hatásokra építő, meglepő hangzásait, keleties-modális harmóniavilágát, érzékeny és differenciált ritmikáját, dallamainak karcsún ívelő, bájos és finom vonalát. Munkássága zeneszerzők sorára hatott, például Bartók Bélára és Kodály Zoltánra is.
Fő művei
[szerkesztés]Zongoradarabok
[szerkesztés]- Deux Arabesques, (1888)
- Petite suite, (1889)
- Marche écossaise (4 kézre), (1891)
- Pour Le Piano, (1899)
- Lindaraja (2 zongorára), (1901)
- Estampes, (1903)
- L'Isle Joyeuse, (1904)
- Suite bergamasque, (1890)
- benne Prélude, Menuet, Clair de Lune és Passepied
- Images I és II, első és második sorozat, (1890-1905, 1907)
- Nocturne, (1892)
- Children's Corner szvit (1908)
- Préludes I és II, első és második kötet, (1910-1913)
- benne La Fille aux Cheveux de Lin, La Cathédrale Engloutie (I) és Canope (II)
- Douze Études, első és második kötet, (1915)
- Six épigraphes antiques (4 kézre és 2 kézre), (1914)
- En blanc et noir (2 zongorára), (1915)
Színpadi művek
[szerkesztés]- Pelléas et Mélisande, (1893-1902)
- Le martyre de St. Sébastien, misztérium, (1911)
- Jeux, balett, (1913)
- Khamma, balett, hangszerelte Charles Koechlin, (1912)
- La boîte à joujoux, balett, hangszerelte André Caplet, (1913-1917)
Zenekari művek
[szerkesztés]- Le printemps (A tavasz), (1884)
- Prélude à l'après-midi d'un faune (Egy faun délutánja), (1894)
- Nocturnes, (Nuages, Fêtes, Syrènes), (1899)
- La Mer (A tenger) (1905)
- Images pour orchestre
- Gigues, hangszerelte André Caplet, (1906-1912)
- Ibéria (3 tétel), (1907)
- Rondes de printemps, (1911)
Művek szólóhangszerre és zenekarra
[szerkesztés]- Fantasie (zongora+zkr.),(1886-1889)
- Danses Sacrée et Profane (hárfa+zkr.), (1904)
- Rhapsodie (szaxofon+zkr.)
Kórusművek
[szerkesztés]- L'enfant prodigue, kantáta, (1884)
- La Demoiselle élue, kantáta, (1887-1888)
- Trois chansons de Ch. d'Orleans, (1898-1908)
Kamarazene-művek
[szerkesztés]- Vonósnégyes, g-moll, (1893)
- Rhapsodie (szaxofon+zongora;szaxofon+zkr.), (1903-1911)
- Première Rhapsodie (klarinét+zongora;klarinét+zkr.), (1909-1911)
- Petit pièce (klarinét+zongora;klarinét+zkr.), (1909-1911)
- Szonáta gordonkára és zongorára, (1915)
- Szonáta fuvolára, brácsára és hárfára, (1915-1916)
- Szonáta hegedűre és zongorára, (1917)
Kötetei magyarul
[szerkesztés]- Croche úr, a műkedvelők réme; ford., bev., jegyz. Fábián László; Zeneműkiadó, Bp., 1959
- Összegyűjtött írások és beszélgetések; összeáll., ford., jegyz., utószó Fazekas Gergely; Rózsavölgyi, Bp., 2017
Források
[szerkesztés]- Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon I. (A–F). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
- John Stanley: Klasszikus zene. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006.
- Hendrik Lücke: Mallarmé - Debussy. Eine vergleichende Studie zur Kunstanschauung am Beispiel von „L'Après-midi d'un Faune“. (= Studien zur Musikwissenschaft, Bd. 4). Dr. Kovac, Hamburg 2005, ISBN 3-8300-1685-9.
További információk
[szerkesztés]- Claude Debussy a PORT.hu-n (magyarul)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ LA ROSE DE L’INCONNU, LA CROIX DU DÉVOILÉ: ÉVIDENCE ÉSOTÉRIQUE DANS L’OEUVRE DE CLAUDE DEBUSSY (francia nyelven). [2020. január 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 27.)
