Ugrás a tartalomhoz

Parasztfelkelés

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1493 és 1517 között a Bundschuh mozgalom bocskoros lázadói voltak a későbbi parasztháborúk előhírnökei
Albrecht Dürer: Három paraszt beszélget (1497)

A parasztfelkelés a kései középkorban, többnyire a 14-15. században lezajlott fegyveres összecsapásokat jelenti, melyeket – a hagyományos felfogás szerint – időről időre a társadalom kiváltsággal nem rendelkező, alávetett helyzetű, földműveléssel foglalkozó csoportjai robbantottak ki. A parasztfelkelések bázisát azonban nem szűkíthetjük kizárólag a jobbágyokra: a harcokban nagy számban vettek részt kisnemesek, Nyugat-Európában városi polgárok, vagy a Dózsa György által vezetett parasztháború esetében a mezővárosi árutermelő-kereskedő réteg képviselői.

Korszakolásuk

[szerkesztés]

A történeti kutatás megkülönbözteti a többségében rurális népesség által lakott, mezőgazdaság által dominált középkori-kora újkori Európa jobbágyfelkeléseit az iparosodás és polgárosodás korának parasztmozgalmaitól. Társadalomtörténeti és jogi szempontból indokoltnak tűnik a francia forradalom előtti és utáni parasztfelkelések megkülönböztetése, ezért tekintik páran az 1846-os galíciai felkelést az "európai történelem utolsó parasztfelkelésének,"[1] ugyanakkor sok történész az 1907-es román parasztháborút tekinti az utolsó ilyen konfliktusnak. A történeti irodalomban parasztfelkeléseknek nevezett késő középkori összecsapásokat a 14. századi flandriai, angliai és franciaországi lázadások nyitották, majd az 1524–1525-ben lezajló nagy német parasztháború zárta azokat.

A késő középkori felkelések okai

[szerkesztés]

Az elhúzódó háborúk költségeit a középkori uralkodók többnyire a jobbágyságra hárították, emellett gyakran éltek a pénzrontás eszközével. A pénzgazdálkodás jelentőségének növekedésével a nemesség is egyre több pénzben követelte meg a jobbágyok tartozását. A felkelések leggyakoribb oka a háború, éhínség és pestis lehetett. Mindez megmagyarázná, miért a 14. századi nyugat-európai válsággal egy időben került sor felkelésekre. Ugyanakkor Közép-Európa királyságai (Magyar-, Cseh- és Lengyelország) éppen a 14. században számítottak erős és prosperáló hatalomnak, a válságjelenségek itt a következő évszázadban jelentkeztek.

Magyarország a 16. század elején rendkívül rossz gazdasági helyzetben volt. 1508-ban és 1510-ben éhínség pusztított, 1511-ben pestisjárvány is kitört. „Bizonyos jelek arra utalnak, hogy az 1510-es évek elején – előttünk ismeretlen okból – a jobbágyság helyzetében valami kedvezőtlen, talán tragikus fordulat történt. Mibenlétét a szakirodalomnak még nem sikerült felderítenie.”[2]

Vallási és ideológiai vonatkozások

[szerkesztés]

A középkori parasztfelkeléseknek a vagyoni egyenlőséget és a társadalmi intézmények feleslegességét hirdető eretnekmozgalmakkal és világvége-várásokkal való kapcsolatát mára igazolta a kutatás. Szűcs Jenő tanulmányaiban az 1514-es konfliktusok vallásos hátterét emelte ki. Szerinte a parasztháború ideológiájának egyik gyökere az a társadalombírálat lehetett, amelyet a ferences prédikátorok, közülük is elsősorban az obszerváns ferencesek fejtettek ki. A fenti eszmeiség Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát prédikációminta-gyűjteményeiben is megfogható.[3]

Híres parasztfelkelések

[szerkesztés]

Magyarországon

[szerkesztés]
Parasztfelkelés
Ideje
Vezetője
Megjegyzés
Erdélyi parasztfelkelés 1437 Budai Nagy Antal Az erdélyi püspök által egyben követelt egyházi tized ellen 1437 nyara és 1437 decembere között.
Dózsa György-féle parasztfelkelés 1514 Dózsa György A Bakócz Tamás által szervezett török elleni keresztes hadjáratból kinőtt felkelés 1514 április és július között.
Cserni Jován-felkelés 1527 Cserni Jován
Karácsony György-féle fölkelés 15691570 Karácsony György
Horvát parasztháború 15721573 Gubecz Máté Egy nagyszabású felkelés volt 15721573-ban Horvátország és Szlavónia területén.
Székely felkelés 15951596 nincs
Császár Péter-féle felkelés 16311632 Császár Péter
Szegedinác Péró-felkelés 17351736 Szegedinác Jovánovics Péró
Nyugat-dunántúli felkelés 17651766 a Mária Terézia alatti kegyetlen jobbágyterhek miatt
Erdélyi paraszfelkelés 1784 Vasile Ursu Nicola (Horea),
Ion Oargă Cloșca,
Gheorghe Crișan
Kolerafelkelés 1831 nincs

Nemzetközileg

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Galíciai felkelés (angol nyelven)
  2. Kulcsár Péter: A Jagelló-kor. Budapest, Gondolat Kiadó, 1981. 125. o.
  3. Szűcs Jenő: A ferences obszervencia és az 1514. évi parasztháború. (Egy kódex tanúsága). In: Levéltári Közlemények. 1972. 213-263. o.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]


Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]