Parasztfelkelés

1493 és 1517 között a Bundschuh mozgalom bocskoros lázadói voltak a későbbi parasztháborúk előhírnökei

Albrecht Dürer: Három paraszt beszélget (1497)

A parasztfelkelés a kései középkorban, többnyire a 14-15. században lezajlott fegyveres összecsapásokat jelenti, melyeket – a hagyományos felfogás szerint – időről időre a társadalom kiváltsággal nem rendelkező, alávetett helyzetű, földműveléssel foglalkozó csoportjai robbantottak ki. A parasztfelkelések bázisát azonban nem szűkíthetjük kizárólag a jobbágyokra: a harcokban nagy számban vettek részt kisnemesek, Nyugat-Európában városi polgárok, vagy a Dózsa György által vezetett parasztháború esetében a mezővárosi árutermelő-kereskedő réteg képviselői.

Korszakolásuk

A történeti kutatás megkülönbözteti a többségében rurális népesség által lakott, mezőgazdaság által dominált középkori-kora újkori Európa jobbágyfelkeléseit az iparosodás és polgárosodás korának parasztmozgalmaitól. Társadalomtörténeti és jogi szempontból indokoltnak tűnik a francia forradalom előtti és utáni parasztfelkelések megkülönböztetése, ezért tekintik páran az 1846-os galíciai felkelést az "európai történelem utolsó parasztfelkelésének," ugyanakkor sok történész az 1907-es román parasztháborút tekinti az utolsó ilyen konfliktusnak. A történeti irodalomban parasztfelkeléseknek nevezett késő középkori összecsapásokat a 14. századi flandriai, angliai és franciaországi lázadások nyitották, majd az 1524–1525-ben lezajló nagy német parasztháború zárta azokat.

A késő középkori felkelések okai

Az elhúzódó háborúk költségeit a középkori uralkodók többnyire a jobbágyságra hárították, emellett gyakran éltek a pénzrontás eszközével. A pénzgazdálkodás jelentőségének növekedésével a nemesség is egyre több pénzben követelte meg a jobbágyok tartozását. A felkelések leggyakoribb oka a háború, éhínség és pestis lehetett. Mindez megmagyarázná, miért a 14. századi nyugat-európai válsággal egy időben került sor felkelésekre. Ugyanakkor Közép-Európa királyságai (Magyar-, Cseh- és Lengyelország) éppen a 14. században számítottak erős és prosperáló hatalomnak, a válságjelenségek itt a következő évszázadban jelentkeztek.

Magyarország a 16. század elején rendkívül rossz gazdasági helyzetben volt. 1508-ban és 1510-ben éhínség pusztított, 1511-ben pestisjárvány is kitört. „Bizonyos jelek arra utalnak, hogy az 1510-es évek elején – előttünk ismeretlen okból – a jobbágyság helyzetében valami kedvezőtlen, talán tragikus fordulat történt. Mibenlétét a szakirodalomnak még nem sikerült felderítenie.”

Vallási és ideológiai vonatkozások

A középkori parasztfelkeléseknek a vagyoni egyenlőséget és a társadalmi intézmények feleslegességét hirdető eretnekmozgalmakkal és világvége-várásokkal való kapcsolatát mára igazolta a kutatás. Szűcs Jenő tanulmányaiban az 1514-es konfliktusok vallásos hátterét emelte ki. Szerinte a parasztháború ideológiájának egyik gyökere az a társadalombírálat lehetett, amelyet a ferences prédikátorok, közülük is elsősorban az obszerváns ferencesek fejtettek ki. A fenti eszmeiség Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát prédikációminta-gyűjteményeiben is megfogható.

Híres parasztfelkelések

Magyarországon

Parasztfelkelés	Ideje	Vezetője	Megjegyzés
Erdélyi parasztfelkelés	1437	Budai Nagy Antal	Az erdélyi püspök által egyben követelt egyházi tized ellen 1437 nyara és 1437 decembere között.
Dózsa György-féle parasztfelkelés	1514	Dózsa György	A Bakócz Tamás által szervezett török elleni keresztes hadjáratból kinőtt felkelés 1514 április és július között.
Cserni Jován-felkelés	1527	Cserni Jován
Karácsony György-féle fölkelés	1569–1570	Karácsony György
Horvát parasztháború	1572–1573	Gubecz Máté	Egy nagyszabású felkelés volt 1572–1573-ban Horvátország és Szlavónia területén.
Székely felkelés	1595–1596	nincs
Császár Péter-féle felkelés	1631–1632	Császár Péter
Szegedinác Péró-felkelés	1735–1736	Szegedinác Jovánovics Péró
Nyugat-dunántúli felkelés	1765–1766		a Mária Terézia alatti kegyetlen jobbágyterhek miatt
Erdélyi paraszfelkelés	1784	Vasile Ursu Nicola (Horea), Ion Oargă Cloșca, Gheorghe Crișan
Kolerafelkelés	1831	nincs

Nemzetközileg

• 1343-ban a Nagy észt felkelés
• 1358-ban a francia jacquerie
• 1381-ben Wat Tyler felkelése Angliában
• 1524–1525-ös német parasztháború
• 1572–73-as horvát parasztháború
• 1606–1607-es Ivan Bolotnyikov parasztfelkelése Oroszországban
• 1753-as Törő-féle parasztfelkelés
• 1773-as Pugacsov-felkelés az Orosz Birodalomban
• 1846-os felkelés Galíciában, a Habsburg Birodalomban
• 1907-es román parasztháború
• 1920-as Antonov-féle parasztfelkelés Szovjet-Oroszországban, Tambovban

Források

• A parasztfelkelés leverése, e-kompetencia.si

További információk

• Parasztháboruk. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X  

Kapcsolódó szócikkek

• Magyarországi felkelések listája