Hierapoliszi Szent Papiasz
| Hierapoliszi Szent Papiasz | |
 | |
| püspök, apostoli atya | |
| Születése | |
| 60/70 körül Hierapolisz | |
| Halála | |
| 120/130 körül Hierapolisz | |
| Tisztelete | |
| Egyháza | Görög ortodox egyház |
| Tisztelik | Ortodox kereszténység Római katolikus egyház |
| Ünnepnapja | február 22. Ortodox kereszténység Római katolikus egyház |
| Irodalmi munkássága | |
| Fő művei | Az Úr mondásainak magyarázata |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hierapoliszi Szent Papiasz témájú médiaállományokat. | |
Hierapoliszi Szent Papiasz, görögösen Papiasz Hierapolitész (latinul: Papias), (60/70 k.,[1] Hierapolisz – 120/130 k.,[1] Hierapolisz) görög nyelven alkotó ókeresztény író, az apostoli atyák egyikeként tartják számon.
Élete
[szerkesztés]Kis-Ázsiai Hierapolisz (Ma: Pamukkale, Törökország) püspöke volt, s valószínűleg János evangélista, illetve Szent Polikárp környezetéhez tartozott,[2] illetve kortársa volt Antiochiai Szent Ignácnak.[1] Egy késői legenda szerint vértanú lett.[1] Később összetévesztették egy Papaiasz nevű zsidó szerzővel, akinek chiliazmusa miatt elmarasztalták[1] – valamint ugyancsak ismételten összetévesztették Papiasz lexikoníróval.[1] Egyházi ünnepe február 22.
Műve
[szerkesztés]Az Úr mondásainak magyarázata című, Kr. u. 130 körüli 5 kötetes műve csak más szerzők műveiben található idézetekben, töredékesen maradt fenn.[2] Bár Papiasz az apostolok közül senkit sem ismert,[1] de mindent összegyűjtött azoktól, akik találkozhattak velük[1][2] – ezért számítják némelyek az apostoli atyák közé.[1] Fő forrásai Arisztion és Johannesz Presbyter voltak.[1] Papaiasz kánonon kívüli apostoli hagyományt is megőrizte,[2] és tanúságtétele döntő érv az ókeresztény irodalom nem egy legendás szereplőjének történetisége mellett.[2] Ő még említi azt, hogy egyes legendás iratok – szerinte például Máté evangéliuma – eredetileg héberül készültek.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]Műve magyar nyelven
[szerkesztés]- Hierapoliszi Papiasz írásaiból ránk maradt töredékek és a Quadratus-töredék IN: Apostoli atyák, Szent István Társulat, Budapest, 1980, ISBN 963-360-371-4, 205–218. o. elektronikus elérés
Források
[szerkesztés]- Világirodalmi lexikon X. (P–Praga). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1986. ISBN 963-05-3264-6
- Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014.
