Ugrás a tartalomhoz

Alsó-pannoniai grófság

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Pannóniai fejedelemség szócikkből átirányítva)

Az Alsó-pannoniai grófság[1][2][3] vagy Pannonia inferior/ulterior[m 1] a Frank Birodalom, majd a Keleti Frank Királyság Pannónia egy részére kiterjedő határőrgófsága,[4] középpontban Mosaburggal. A Nyitrai Fejedelemség éléről elűzött Pribina, majd fia, Kocel vezette a 9. század közepén, az utolsó katonai kormányzója pedig Braszlav volt. A területet a Dunántúl többi részéhez, a Bécsi-medencéhez és a Dráva-Száva-közéhez hasonlóan 899 és 907 között birtokba vették a honfoglaló magyarok.

Története

[szerkesztés]

Kialakulása

[szerkesztés]
A Frank Birodalom terjeszkedése Nagy Károly idején, 800 körül

Egyes elképzelések szerint az Avar Kaganátus dunántúli részei a harmadik legfontosabb avar méltóság, a tudun fennhatósága alá tartoztak. Az Annales Regni Francorum tudósítása szerint 795-ben belháború tört ki az avarok között, amelynek során megölték a kagánt és a jugurrust. Az Erich friauli herceg vezette frank sereg 795 őszén kifosztotta a kagáni kincstárat, részben ennek hatására a tudun Aachenbe utazott, behódolt Nagy Károlynak és megkeresztelkedett.[5] 796 nyarán Pipin itáliai király indult a kagán székhelye ellen. A Dunánál letáborozott, majd sikeres tárgyalások után békésen átkeltek a Dunán, ahol a kagán kíséretének tagjaival, a tarkánokkal együtt behódolt neki.[6] Pipin a provinciát a keresztény térítés szempontjából három részre osztotta.[7] A kagántól kapott újabb kincseket ezután magával vitte. 797-ben azonban a tudun és pannóniai avarok fellázadtak, megölték friauli Erichet és Gerold bajor kormányzót. 803-ig tartottak a harcok, amikor a tudun békét ajánlott, mivel Krum bolgár kán délkelet felől megtámadta a kagán országrészét és a Dunától keletre eső avar területeket meghódította.[8]

803-ban Nagy Károly Regensburgban fogadta a meghódoló avarokat és szlávokat, továbbá megerősítette az un. provincia Avarorum Pipin általi egyházi felosztását. A Rábától nyugatra eső területeket a Felső-Pannoniai őrgrófsághoz csatolta, térítés szempontjából a Passaui Püspökség alá rendelte. Krajnát, valamint a Száva–Dráva közét, a későbbi Szlavóniai hercegség területét az Aquileiai Patriarchátusra bízta. Végül a Rába–Duna–Dráva által körülzárt részt, a későbbi Alsó-pannoniai grófság területét a Salzburgi Érsekség kapta.[9] A szomszédban, a Duna bal partján az Elba és a Garam között lakó szlávok térítése a Regensburgi Püspökségre hárult.[10] Sok avar menekült ekkor Pannóniába, ahol a frankok adófizetői lettek, de belső önállóságukat megtartották. Pannóniában kagánt választottak, aki hűséget esküdött Nagy Károlynak. 811-ben a frankok csapatokat küldtek a kagán segítségére a szlávok ellen, amit a kagán személyesen köszönt meg Aachenben.[11]

Arno salzburgi érsek (785–821) kérésére Károly Pannoniában a Salzburgnak alárendelt püspökséget hozott létre 798–799 fordulóján, első püspökéül Theoderiket nevezte ki, akit Arno szentelt püspökké. Theoderik térítő vándorpüspök volt, székhely nélkül.[12] Theoderik Karintia területére is segédpüspöki megbízást kapott Arnótól, de működésének zöme nem a már megtérített karintiai karantánok hanem Pannónia felé irányult. Theoderik halála után már Adalram salzburgi érsek (821–836) idején Ottó kapott püspöki megbízást, Liutpram (836–859) és Adalwin (859–873) érsekek idején pedig Osbaldus.[13]

Átszervezése

[szerkesztés]

Német Lajos 828 elején (a bolgár háborúk lezárulásával összefüggésben) átszervezte a Frank Birodalom délkeleti határvidékének közigazgatását. Három grófság jött létre: a Duna-Rába közti, az ettől délre fekvő savariai vagy sabariai és a délkeleti mosaburgi. Míg korábban a Siscia központú területet hívták Pannonia inferiornak, az új Alsó-Pannonia a Karoling kor végéig a Rába és a Dráva közötti terület lett.[14]

833-ban I. Mojmír megtámadta a Nyitrai Fejedelemséget, elűzve éléről Pribinát (Priwina), helyére saját unokaöccsét, Rasztiszlávot ültetve. Pribina fiával, Kocellel együtt előbb a frankokhoz, majd a bolgárokhoz menekült. A frankok hűbéresénél, Ratimir szlavóniai fejedelemnél töltött egy kis időt, aki egy 838-as hadjáratot követően újból meghódolt a frankoknak. Pribina 838 után behódolt Német Lajosnak, aki előbb a Zala-vidék rang nélküli hűbéresévé nevezte ki, majd 847-ben Alsó-Pannonia grófjává (comes) emelte.[15] A század eleji frank–avar háború miatt csak gyér szláv–avar lakossággal rendelkező Pannoniába Pribina idején sok bajor telepes érkezett, falvakat és templomokat építettek, a szlávok között is jelentősen előrehaladt a térítés a Salzburgi Érsekség térítőpüspökei irányításával.[16] Mindezek eredményeképpen Pannonia Mosaburg központtal önálló esperesség lett a Salzburgi Érsekség területén belül.[17] A Conversio Bagoariorum et Carantanorum szerint Pribina grófi tisztsége és Mosaburg Kocelre szállt „apja halála után, akit a morvák megöltek.”[18] Ebből sokan azt a következtetést vonták le, hogy a frank hűbéresként Rasztiszláv ellen vívott csatában vesztette életét (861),[19] azonban erre nem utal forrás.

Pribinát fia, Kocel követte a terület élén. 869-ben II. Adorján pápa Metódot Pannoniába küldte és Morvaországhoz hasonlóan itt is engedélyezte neki a szláv liturgiát. 870-ben azután kinevezte sirmiumi püspöknek és pannóniai érseknek, bár sirmiumi székhelyét Metód nem tudta elfoglalni, mivel az bolgár terület volt, és éppen ebben az évben szervezték meg a bolgár ortodox egyházat egy metropolita irányításával 10 püspökségre osztva Bulgáriát. Metód kinevezése és a szláv liturgia sértette a salzburgi érsekséget ezért Metódot két és fél évre börtönbe zárták, ahonnan csak 873-ban szabadult. Ekkor Kocel már nem élt, utóda Pannónia élén, a frankok által kinevezett Gozwin pedig nem támogatta őt,[20] ezért Metódnak a Morva Fejedelemségbe kellett távoznia, bár névleges megtarthatta pannoniai érseki címét.[21]

Arnulf karintiai és pannonia hercegsége, majd keleti frank királysága idején Pannonia a birodalom szerves részévé vált, Mosaburg lett valószínűleg Arnulf egyik legfontosabb székhelye.[22] Amikor Arnulfot 896-ban császárrá koronázták, Pannoniát Braszlavra, Szlavónia duxára bízta.[23]

Alsó-Pannonia adminisztratív vezetőinek listája

[szerkesztés]
Név
Hivatalban volt
Megjegyzés
avar tudun 795 előtt az avar kagán fősége alatt
avar tudun 795 – 805 frank hűbérben (796–803-ig lázadás)
avar kagán 805 – 811 után frank hűbérben
Pribina 840? – 861 847-ig rang nélkül, 847-től hűbéres comesként[24]
Kocel (* 833 k.) 861 – 873 előtt Pribina fia, ténylegesen 862-től
Gozwin [25]
Arnulf 876 – 884 [26] Karintia és Pannonia hercege
887 – 896 [26] keleti frank király, egyik királyi székhelye Mosaburg
Braszlav 892 – [27] megbízott kormányzó

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ A római közigazgatás megszűnésével és a provinciális lakosság eltűnésével a 9. században feledésbe merült a korábbi provinciák kiterjedése. A római kori Pannonia inferior nem foglalta magába a mai Tolna és Fejér megyéktől nyugatra fekvő területeket, ugyanakkor kiterjedt a Drávától délre is.

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. ↑ Szőke: A Karoling–kor 43–45., 53 o.
  2. ↑ Magyar régészet az ezredfordulón 312–313. o.
  3. ↑ Cs. Sós: Zalavár 85. o.
  4. ↑ Mivel a közigazgatás élén comesek állottak (ugyan a fordítása gróf/grafio, nem volt örökletes rang, lényegében az Árpád-kori ispánoknak felel meg), nem beszélhetünk fejedelemségről.
  5. ↑ Szőke: A Karoling–kor 12–13. o.
  6. ↑ Papp: Nagy Károly 45–46. o.
  7. ↑ Váczy 1938 223. o.
  8. ↑ Papp: Nagy Károly 45–46. o.
  9. ↑ Váczy 1938 219. o.
  10. ↑ Váczy 1938 223. o.
  11. ↑ Papp: Nagy Károly 45–46. o.
  12. ↑ Váczy 1938 220. o.
  13. ↑ Váczy 1938 222. o.
  14. ↑ Szőke: A Karoling–kor 43–45. o.
  15. ↑ Szőke: A Karoling–kor 51., 55–56. o.
  16. ↑ Váczy 1938 226. o.
  17. ↑ Váczy 1938 227. o.
  18. ↑ Szőke: A Karoling–kor 77. o.
  19. ↑ Váczy 1938 231. o.
  20. ↑ RónaTasHonfoglaló 203. o.
  21. ↑ Váczy 1938 237–244. o.
  22. ↑ CsorbaÁrpádNépe 56. o.
  23. ↑ KMTL Braszlav
  24. ↑ Szőke: A Karoling–kor 51., 55–56. o.
  25. ↑ RónaTasHonfoglaló 203. o.
  26. ↑ a b CsorbaÁrpádNépe
  27. ↑ CsorbaÁrpádNépe 56–57. o.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ KMTL: : szerk.: Kristó Gyula, Engel Pál, Makk Ferenc: Korai magyar történeti lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest (1994). ISBN 963-05-6722-9 
  • ↑ H. Tóth: Metód: : H. Tóth Tibor: Újabb adalékok Metódnak és tanítványainak pannóniai tevékenységéhez. AETAS, XXII. évf. 3. sz. (2007) 24–34. o.
  • ↑ Váczy 1938: Váczy Péter. Magyarország kereszténysége a honfoglalás korában [archivált változat]. MTA (1938). Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 1. [archiválás ideje: 2014. július 13.] 
  • ↑ Cs. Sós: Zalavár: Cs. Sós Ágnes: Zalavár, az újabb ásatások tükrében. In Honfoglalás és régészet. Kovács László (szerk.). Budapest: Balassi Kiadó. 1994.  
  • ↑ CsorbaÁrpádNépe: Csorba Csaba. Árpád népe, Tudomány – Egyetem, Kulturtrade Kiadó. Budapest, 1997. ISBN 963 9069 20 5 
  • ↑ RónaTasHonfoglaló: Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép: Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Budapest: Balassi. 1997. ISBN 963 506 140 4  
  • ↑ Szőke: A Karoling–kor: Szőke Béla Miklós. A Karoling-kor a Kárpát-medencében. Magyar Nemzeti Múzeum (2014) 
  • ↑ Magyar régészet az ezredfordulón: Visy Zsolt. Magyar régészet az ezredfordulón. Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Műemléki Főosztálya (2003) 
  • ↑ KMTL: Korai magyar történeti lexikon : 9–14. század. Főszerk. Kristó Gyula. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1994. ISBN 963 05 6722 9

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Alsó-pannoniai_grófság&oldid=25403665”