Ugrás a tartalomhoz

Mosaburg

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ebben a szócikkben egyes szerkesztők szerint sérül a Wikipédia egyik alappillérének számító, úgynevezett semleges nézőpont elve, vagy egyes megfogalmazásai reklámízűek (a vita részleteihez lásd a vitalapot). | Ha nincs indoklás sem itt a sablonban, sem a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont!
Cirill és Metód zalavári emlékműve

Mosaburg középkori vár és város volt, vélhetően a mai Zalavár területén feküdt, bár ezt az azonosítást többen vitatják. A népvándorlás idejében több nép is elfoglalta, állt a keleti gótok, longobárdok, hunok, frankok birtokában is. A 9. században a Frank Birodalom keleti határvidékén az Alsó-pannoniai grófság központja, püspökség és apátság székhelye, sőt Arnulf idején valószínűleg az ő egyik hercegi, majd királyi székhelye.[1] Más vélemények Mosaburgot a mai Karintia területére teszik, Moosburggal azonosítják.[2][3]

Története

[szerkesztés]

Német Lajos 828 elején (a bolgár háborúk lezárulásával összefüggésben) átszervezte a Frank Birodalom délkeleti határvidékének közigazgatását. Három grófság jött létre: a Duna-Rába közti, az ettől délre fekvő savariai vagy sabariai és a délkeleti mosaburgi. Míg korábban a Siscia központú területet hívták Pannonia inferiornak, az új Alsó-Pannonia a Karoling kor végéig a Rába és a Dráva közötti terület lett.[4]

833-ban I. Mojmír megtámadta a Nyitrai Fejedelemséget, elűzve éléről Pribinát (Priwina), helyére saját unokaöccsét, Rasztiszlávot ültetve. Pribina fiával, Kocellel együtt előbb a frankokhoz, majd a bolgárokhoz menekült. A frankok hűbéresénél, Ratimir szlavóniai fejedelemnél töltött egy kis időt, aki egy 838-as hadjáratot követően újból meghódolt a frankoknak. Pribina 838 után behódolt Német Lajosnak, aki előbb a Zala-vidék rang nélküli hűbéresévé nevezte ki, majd 847-ben Alsó-Pannonia grófjává (comes) emelte.[5] A század eleji frank–avar háború miatt csak gyér szláv–avar lakossággal rendelkező Pannoniába Pribina idején sok bajor telepes érkezett, falvakat és templomokat építettek, a szlávok között is jelentősen előrehaladt a térítés a Salzburgi Érsekség térítőpüspökei irányításával.[6] Mindezek eredményeképpen Pannonia Mosaburg központtal önálló esperesség lett a Salzburgi Érsekség területén belül.[7] A Conversio Bagoariorum et Carantanorum[8] szerint Pribina grófi tisztsége és Mosaburg Kocelre szállt „apja halála után, akit a morvák megöltek.”[9]

Pribinát fia, Kocel követte a terület élén. 869-ben II. Adorján pápa Metódot Pannoniába küldte és Morvaországhoz hasonlóan itt is engedélyezte neki a szláv liturgiát. 870-ben azután kinevezte sirmiumi püspöknek és pannóniai érseknek, bár sirmiumi székhelyét Metód nem tudta elfoglalni, mivel az bolgár terület volt, és éppen ebben az évben szervezték meg a bolgár ortodox egyházat egy metropolita irányításával 10 püspökségre osztva Bulgáriát. Metód kinevezése és a szláv liturgia sértette a salzburgi érsekséget ezért Metódot két és fél évre börtönbe zárták, ahonnan csak 873-ban szabadult. Ekkor Kocel már nem élt, utóda Pannónia élén, a frankok által kinevezett Gozwin pedig nem támogatta őt,[10] ezért Metódnak a Morva Fejedelemségbe kellett távoznia, bár névleges megtarthatta pannoniai érseki címét.[11]

Arnulf karintiai és pannonia hercegsége, majd keleti frank királysága idején Pannonia a birodalom szerves részévé vált, Mosaburg lett valószínűleg Arnulf egyik legfontosabb székhelye.[12] Amikor Arnulfot 896-ban császárrá koronázták, Pannoniát Braszlavra, Szlavónia duxára bízta.[13]

Politikai és egyházi központként

[szerkesztés]

Az új központban, amely a korabeli keleti frank források szerint a Mosaburg nevet vette fel (latinul Urbs Paludarum, ószláv nyelven Blatengrad, mai szlovák nyelven Blatnohrad, jelentésük: „Mocsárvár”). Első temploma 850-ben Mária tiszteletére épült, és Liupram salzburgi érsek szentelte fel. [14] Pribina fejedelemsége idején erőteljessé vált a bajor bevándorlás. Egyre több templomra volt szükség, köztük Mosaburgban is épült még kettő. Az egyik Keresztelő Szent János, a másik Szent Adrianus tiszteletére. Utóbbit bajor mesterek építették magának Liutpram érseknek a vezetésével. Pribina az egyházhoz apátságot (officium ecclesiasticum) is csatolt, ami a Szent István-kori zalavári Szent Adorján-monostor elődje volt.[15] A plébániák megszaporodása miatt Adalwin salzburgi érsek 859 után a Mosaburgot az érsekség új esperességének (archipresbyterium), központjává tette. Első esperese Richpald lett.[16]

Kocel, Pribina fia idejére, a terület betagozódott a frank grófi szervezetbe. A korabeli források apját még duxnak, őt már comesnek címezték.[17] Kocel fogadta Cirill és Metód szerzeteseket udvarában.

Kocel legkésőbb 873-as halála után Mosaburgban frank kinevezetettek székeltek. Az első közülük Gozwin volt.[18]

Karlmann keleti frank király fia Arnulf 876–884-ig Carantania és Pannonia hercege, 887–899-ig keleti frank király volt. 896-ban koronázták császárrá, ekkor elhagyta Pannóniát, de ezelőtt valószínűleg egyik, méghozzá legfontosabb hercegi ill. királyi székhelye (Pfalz) lehetett Mosaburg. Egy 890. március 21-én kelt oklevele a várost Mosapurc regia civitas („királyi város”) néven említi. A régészeti ásatások olyan nagyszabású épületeket tártak fel, amelyekhez hasonlóakat sem Ausztria, sem Bajorország területéről nem ismerünk abból az időből. A palotakápolna romjai között olyan festett üvegablak töredékeket találtak, amelyekhez hasonlóak csak a keleti frank királyok szakrális székhelyén és temetkezőhelyén, a lorschi pfalzban lelhetők fel.[19]

Egy 885-ös összeírás szerint a salzburgi érsek tulajdonában állt a palánkvár.

A középkori magyar forrásokban Zalavárat csak a 13. századtól jegyezték fel.

A Zalavárral történő azonosítás bírálata

[szerkesztés]

Kutatástörténeti érvek

[szerkesztés]

Mosaburgot Zalavárral először Ján Kollár pesti evangélikus lelkész, a pánszláv elmélet meghonosítója azonosította 1841-ben. Szerinte a zalavári vár és építmény egykori gazdája Pribina szláv főember volt, aki a IX. században élt. Eme azonosítás nagyon jól beleillett az akkoriban bontakozó pánszláv ideológiába, mely szerint a Kárpát-medence az ősidőktől szlávok lakta vidék volt, és csupán az „elmagyarosítás” révén lett magyar többségű.[20] A pánszláv ideológia máig érzékelhető nyomait jól mutatja a Cirill és Metód szobor, mely azt itt lévő állítólagos szláv térítéseket van hivatva jelezni. Ez feltételezi hogy a Dunántúlon szláv tömegek éltek, amire nézvést mindenféle bizonyíték hiányzik. Az elmélet új lendületet kapott a második világháború utáni szovjet megszállás idején, amikor divatos lett a 'szláv múltat' hirdetni. Molnár Erik (1949) szerint pl: „Pribina szláv állama a magyar állam alapja volt.”[21][22] Ez mint „nagyjelentőségű tétel”, az 1957-es Egyetemi Tankönyvben is visszaköszön.[23] Ezután a másfajta értelmezéseket „hamisnak és félrevezetőnek” nevezték,[24] s „ettől kezdve az ásatásokon már mindet úgy találnak meg, hogy az pontról-pontra megegyezzen az írott források részleteivel”.[25]

Idetartozik Bartha Antal megállapítása: „a pannóniai szlávok nagy történelmi érdeme, hogy a népvándorlás hullámainak elülésével ismét munkába vették az elvadult földeket és megteremtették a magyarországi feudális civilizáció alapjait.”[26] Szőke Miklós Béla még messzebbre megy: "a mosaburgi grófság egyúttal azt a fejlődési modellt is felvillantja, ami Pannónia más részein is a jövőt jelentette volna, ha a honfoglaló magyarok megjelenése drasztikusan meg nem szakította volna."[27]

Régészeti és helynéven alapuló ellenérvek

[szerkesztés]

A Mosaburg=Zalavár azonosítást több szakember elvetette. Elsőként Salamon Ferenc, aki megállapította, hogy a Pribina településeit felsoroló helynevek, mintegy 30 település egyike sem található meg Magyarországon, azok az ausztriai Karintia tartományhoz köthetők.[28] Hasonló megállapításra jutott Stessel József is, aki szerint Mosaburg a mai Klagenfurt közelében volt.[29][30] A jelenkori kutatók közül Bakay Kornél írt egy részletes tanulmányt, melyben a helynevek összehasonlításával kimerítően bizonyítja a Mosaburg=Zalavár elmélet tarthatatlanságát.[31]

Bakay szerint a krónikabéli Mosaburg a mai Moosburggal azonos."[32] Bakay szavaival: "A vendek ezt a Moosburgot Blatogradnak nevezik. Itt egy tó (Schwarzes moos, palus) partján, a víztükörnél 10 m-rel magasabban három domb emelkedik. Az egyiken egy lakótorony állt, a másikon egy Karoling-kori palota (pfalz, curtis regiae és curticula). A lakótornyos dombot mindmáig Arnulf-dombnak, vagy népiesen Etzel (Etele?) toronynak hívják, mivel a torony egyik oldala 17 méter magasságig áll. A négyzetes lakótorony külső mérete 12 m, a falvastagsága 2 m. A másik dombnak Thurnerhügel a neve. Megtalálták a védműveket, a sáncokat, egy fahidat, ciszternát, és a Conversióban emlegetett templomok közül létezett itt a Szűz Mária-kolostor és Szent Rupert-templom.

Az előkerült leletek egyértelművé teszik, hogy ez az épületegyüttes Karlmann és fia, Arnulf idején épült. A régi Moosburg környékén is megtalálható a sala név (Sallach patakot jelentett és Köflach mellett folyik a Salla patak), de a tó partján ott sorakozik: Bösnitz = Businiza, Stefelberg = Stepiliperc, Spitzburg = Spizzun, Thernberg = Termpereh, Schwarza = Ouartinaha, Mutzenfeld = Muzziliches-chirichun, Wört = Weride, Aflenz = Ablanza, Utschbach = Uussitin, Geissen = Keisi, Fischa = Fizkere, Maria-Straden = Stradach. Ha a fentiek értelmében Pribina székhelyét Karinthiába helyezzük, ahol Pettau (Ptuj) is szomszédos,egészen jó értelmezését nyerjük a Conversio szövegének és a későbbi okleveles adatoknak is. Nyomban érthetővé válik, hogy a Salzburgi Névtelen Pribina városánál miért nem említi meg a Balatont, érthetővé válik a Karoling Birodalom keleti részének tartományi beosztása, amelynek valóban volt Carantania nevű régiója és ez nem Pannóniát jelenti, mint „meglepő, új elnevezés”, hanem a dél-ausztriai Karinthiát. De érthetővé válik az is, hogyan adományozhatta I. Ottó 977-ben, a Salzburgi főegyházmegyének azokat a birtokokat, amelyek - állítólag - a Magyar Nagyfejedelemség kellős közepén, Zalában feküdtek. Úgy, hogy nem dunántúli birtokokról van szó, hiába szerepel a helynevek között Sabaria."[31][33]

Amennyiben Mosaburg=Moosburg, úgy a dunántúli szláv államok - Alsó-pannoniai grófság, szlavón hercegség - meglétét teljesen újra kell értékelni, mivel ezen államok léte, egyéb bizonyíték híján, teljességgel a Mosaburg=Zalavár azonosításon nyugszik.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ CsorbaÁrpádNépe 56. o.
  2. ↑ Bakay Kornél: Őstörténetünk régészeti forrásai II. kötet. 253-267. old. (Továbbiakban: Bakay 1997.)
  3. ↑ Obrusánszky Borbála: Mosaburg kontra Zalavár Archiválva 2018. február 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
  4. ↑ Szőke: A Karoling–kor 43–45. o.
  5. ↑ Szőke: A Karoling–kor 51., 55–56. o.
  6. ↑ Váczy 1938 226. o.
  7. ↑ Váczy 1938 227. o.
  8. ↑ Conversio Bagoariorum et Carantanorum http://epa.oszk.hu/00800/00861/00015/2000_3-05.html
  9. ↑ Szőke: A Karoling–kor 77. o.
  10. ↑ RónaTasHonfoglaló 203. o.
  11. ↑ Váczy 1938 237–244. o.
  12. ↑ CsorbaÁrpádNépe 56. o.
  13. ↑ KMTL Braszlav
  14. ↑ Váczy 1938 224. o.
  15. ↑ Váczy 1938 226. o.
  16. ↑ Váczy 1938 227. o.
  17. ↑ Váczy 1938 228. o.
  18. ↑ RónaTasHonfoglaló 203. o.
  19. ↑ CsorbaÁrpádNépe 56. o.
  20. ↑ Maga Ján Kollár 1821-ben tanulmányt írt a szlávok elmagyarosításáról.
  21. ↑ Molnár Erik: A magyar társadalom története az őskortól az Árpádkorig. Budapest, Szikra. 1949, 123.
  22. ↑ A magyar társadalom története Árpádtól Mohácsig. Budapest, Szikra. 1949, 100-112.
  23. ↑ Magyarország története a korai és a virágzó feudalizmus korszakában. (A honfoglalástól 1526-ig.) Egyetemi tankönyv. Budapest, Tankönyvkiadó. 1957, 16-17.
  24. ↑ Sós Ágnes: Die Ausgrabungen Géza Fehérs in Zalavár. Archaeologia Hungarica 41 (1963) 5: „die falsche Auslegung dieses Ausdrückes war bei der Identifizierung des Ortsnames irreführend”
  25. ↑ Bakay Kornél: Őstörténetünk régészeti forrásai II. kötet. miskolci Bölcsész Egyesület 1998. 259. (továbbiakban: Bakay 1998)
  26. ↑ Bartha Antal: Zur Frage der ungarisch-slawischen Beziehungen im 9 und 10. Jahrhundert. Acta Archaeologica ASH 17 (1965) 8: "Es ist das historische Verdienst der pannonischen Slawen, dass die nach dem abebben der fluten der Völkerwanderung die verwilderten Felder in Arbeit nahmen und die Grundlagen der frühfeudalen Zivilisation in Ungarn schufen."
  27. ↑ Szőke Miklós Béla: Plaga Orientalis (A Kárpát-medence a honfoglalás előtti évszázadokban.) In: Honfoglaló őseink. Szerkesztette: Veszprémy László. Budapest, Zrínyi. 1996, 39.
  28. ↑ Salamon Ferenc: Mosaburg és megyéje (Kútfő tanulmány). Századok 16 (1882)
  29. ↑ Stessel József: Zalavár és Pécs Privina tartományban. Századok 36 (1902) 832-839.
  30. ↑ Stessel József: Zalavár és Mosaburg. Századok 40 (1906) 268-270.
  31. ↑ a b Bakay 1998.
  32. ↑ Ausztriában, Karinthiában viszont annál inkább megvan a Mosaburg helynév mind a mai napig, Klagenfurt közelében, Feldkirchentől és Gradeneggtől délre, pontosan ott, ahol néhány magyar történész száz évvel ezelőtt jelezte. S ami a legkülönösebb itt, az ausztriai Moosburgban 1959 óta ásatásokat is folytatnak Hermann Braumüller, dr. Gotbert Moro, prof. dr. Viktor Paschinger és Franz X. Kohla vezetésével, amelyekről nálunk egyáltalán nem vettek tudomást. Bakay 1998.
  33. ↑ A Sabaria keletkezhetett a Saborovec szóból is. Lásd: Salamon Ferenc (id. mű) 1882. 105

Források

[szerkesztés]

További tudnivalók

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mosaburg&oldid=25486036”