Ugrás a tartalomhoz

Szlavóniai hercegség

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szlavóniai hercegség
7. század – 925
FővárosaSziszek
Pannonia Savia a 4. században
A Dráva–Száva közének keleti része és a Szerémség sem a Karoling-korban, sem a 10. századtól kezdve nem tartozott Szlavóniához. A térképen "Szlavónia" jelöli a Szlavón bánságot, a Magyar Királyság egyik tartományát.

A Szlavóniai hercegség az Avar Birodalom bukása után a Frank Birodalom részterülete volt a Drávától délre és a Száva mentén a régi római Pannonia Savia provincia területén. Lakossága az avarok által ide telepített szláv törzsekből („tótok”, pl. karantánok) állt. Az avar fennhatóságot az avarokat a 8–9. század fordulóján legyőző Frank Birodalom fennhatósága követte a 8. században.[1]

A 810-es évektől a terület vezetői a szlávok közül kerültek ki, székhelyük a Száva-menti Sziszek volt. A lakosságot a Keleti Frank Királyságnak engedelmeskedő hercegek (duxok), illetve grófok (comesek) irányították, sziszeki központtal.[2]

Története

[szerkesztés]

A római és longobárd uralom után az avarok és szláv segédcsapataik foglalták el a vidéket. Módszeresen végigpusztították a még romanizált városokat, majd a 7. század elejétől letelepedtek – a Dráva mentén avarok is, a többi részen főleg szlávok.

796-ban Nagy Károly fia, Pipin itáliai király vezetésével a frankok hadjáratot indítottak az Avar Birodalom ellen. Az avarok néhány év alatt összeomlottak és a frankok meghódították a régi Pannonia provincia területét. Pipin a provinciát a keresztény térítés szempontjából három részre osztotta. 803-ban Nagy Károly Regensburgban fogadta a meghódoló avarokat és pannoniai szlávokat, megerősítve a provinciának Pipin általi egyházi felosztását. A Rábától nyugatra eső területeket a Pannoniai őrgrófsághoz csatolta, térítés szempontjából a Passaui püspökség alá rendelte. Krajnát, valamint a Száva–Dráva közét, a későbbi Szlavóniai hercegség területét az Aquileiai patriarchátusra bízta. Végül a Rába–Duna–Dráva által körülzárt részt, a későbbi Alsó-pannoniai grófság területét a Salzburgi Érsekség kapta.[3]

Az avarok ellen a frankok oldalán harcolt egy bizonyos Vojnomir, a horvát történetírás egy része róla feltételezte, hogy ő a szlavóniai szlávok fejedelme lehetett, de ezt forrás nem támasztja alá.[4]

Az első forrásokkal alátámasztott helyi vezető a Sziszeken székelő Ljudevit (Liudewit[us]) volt, aki 819-ben fellázadt a frankok ellen. A frankok több hadjárat eredményeként 822-re kiszorították Szlavóniából Ljudevitet, akit 823-ban gyilkoltatott meg a dalmáciai sorabok (szerbek?) vezére. A horvát történetírásban elterjedt nézet, hogy Ljudevit a „pannoniai horvátok” fejedelme volt, de sem ekkor, sem később,[5] egészen a 16. századig nincs nyoma annak, hogy a szlavóniai szlávoknak horvát öntudata lett volna.[6] A dalmáciai horvátok fejedelme, Borna is kezdettől fogva harcolt Ljudevit ellen.[7]

827-ben [8] – vagy 826-ban[9] – Omurtag bolgár kán elfoglalta a Szerémséget és a Dráva–Száva közének keleti felét, amely területeket ekkor a timocsánok lakták, a nevüket a Timok folyóról nyerő szláv nép.[10] A történészek többsége szerint 832-re a frankoknak sikerült a bolgárokat kiszorítania Szlavóniából, amit azután a 9. század végéig megtartottak.[11] Sirmium már 820-ban a bolgárok uralma alá került, és a várost a 845. évi paderborni békeszerződés is a kezükön hagyta.[9] Német Lajos 828 elején (a bolgár háborúk lezárulásával összefüggésben) átszervezte a Frank Birodalom délkeleti határvidékének közigazgatását. Ekkor jöttek létre a Rábáig terjedő Duna menti, az ettől délre fekvő savariai, és a délkeleti mosaburgi grófságok. Míg korábban a sisciai központú területet hívták Pannonia inferiornak, az új Alsó-Pannonia a Rába és a Dráva közötti terület lett.[12]

A 833-ban a Nyitrai Fejedelemség éléről I. Mojmír és Rasztiszláv által elűzött Pribina előbb a frankokhoz, majd miután összekülönbözött Ratbod őrgróffal, a bolgárokhoz menekült a Szerémségbe. Inne hamarosan Ratimir sziszeki udvarába került, aki ekkor a bolgárok hűbérese volt. 838-ban Német Lajos bajor király parancsára Ratbod prefektus és pannoniai őrgróf hadjárattal megdöntötte Ratimir hatalmát.[13]

869-ben II. Adorján pápa pannoniai püspökké és sirmiumi érsekké szentelte Metódot, a szlávok híres térítőjét. 870-ben a bolgárok azonban végleg a bizánci kereszténység mellett döntöttek, ezért Metód nem foglalhatta el székhelyét Sirmiumban, valószínűleg Alsó-Pannonia területén, Mosaburgban tartózkodott helyette sokat, illetve a korban szokásos térítő, utazó püspök volt. Miután Szlavónia is Metód területéhez tartozott, ezért VIII. János pápa a pannóniai püspökség 873-as helyreállítása után értesítette Mutimirt, Szlavónia ekkori duxát, hogy egyházi ügyekben engedelmességgel tartozik Metódnak.[9]

Braszlav területe Szlavónián túl kiterjedt a korábban Pribina és Kocel által vezetett, Mosaburg központú Alsó-pannoniai grófságra is, azaz Arnulf megbízásából ő védelmezte egész Pannoniát Szvatopluk Morva Fejedelemsége ellen. 892-ben a frank sereg vezére volt, ő építtette a morvák ellen a pozsonyi várhegyen a róla elnevezett erődöt, amivel Pozsony szláv névadója is lett (Braslavespurch, újkori téves olvasattal Bratislava).[14]

A szlavóniai vezetők listája

[szerkesztés]
Név Hivatalban volt Megjegyzés
Vojnomir (†810) 792 körül Erik friauli herceg hadvezére
Ljudevit (†823?) 818 előtt – 822 Ljudevit Posavski
Ratimir (†843?) 827? – 838 előbb a frankok, majd a bolgárok hűbérese
Mutimir ? – 873 után
Braszlav 884 – 900 Siscia és Mosaburg utolsó kormányzója, valószínűleg a magyarokkal harcolva esett el

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. ↑ KMTL Szlavónia
  2. ↑ KMTL Szlavónia
  3. ↑ Váczy 1938 219. o.
  4. ↑ KMTL Szlavónia
  5. ↑ KMTL Szlavónia
  6. ↑ Varga: Szlavónia a kora újkorban
  7. ↑ KMTL Szlavónia
  8. ↑ RónaTasHonfoglaló 200. o.
  9. ↑ a b c H. Tóth: Metód
  10. ↑ RónaTasHonfoglaló 200. o.
  11. ↑ KMTL Szlavónia
  12. ↑ Szőke: A Karoling–kor 43–45. o.
  13. ↑ Váczy 1938 224. o.
  14. ↑ KMTL Braszlav

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szlavóniai_hercegség&oldid=26213848”