Ugrás a tartalomhoz

Vojnomir

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Vojnomir, vagy Vonomir frank szolgálatban álló szláv vezér volt, az alsó-pannóniai szlávok hercege[1][2], aki a 8. század végén és a 9. század elején uralkodott egy olyan terület felett, amely a mai Szlavóniának, és Horvátország egy részének felel meg.

A Frank évkönyv említést tesz egy „Wonomyrus Sclavus”ról (Szláv Vonomir), aki 795-ben tevékenykedett.[3] Eszerint 795-ben Erik friuli őrgróf seregét a szláv Vojnomir vezetésével Pannóniába, a Duna és a Tisza közé küldte, ahol kifosztották az avarok központját, az avar gyűrűt. Az avarok sorsát a következő évben Nagy I. Károly frank császár fia Pipin vezette hadjárat pecsételte meg, mely a frank hatalmat keletebbre, a Közép-Dunáig terjesztette ki[3]. Vojnomir származását és társadalmi helyzetét egyetlen korabeli középkori forrás sem említi,[4] és személyének azonossága is számos hipotézis tárgya volt. [4]

A személyéről szóló elméletek

[szerkesztés]

Vojnomir személyét a mai napig rejtély fedi. Még a nevének helyes olvasata sem világos. Vojnomir helyett az eredeti „Wonomyro” (Uuonomiro, Uuonomyro) ugyanis Zvonimirként is olvasható, ahogyan a horvát király, Demetrius (Dmitar) Zvonimir nevét is Svinimironak írták.[5] Egyes szerzők úgy értelmezik Vojnomirt, mint aki horvát herceg, a frank hadsereg katonai vezetője vagy Karniola hercege volt.[4] Eredetével kapcsolatban három megbízhatóbb hipotézis létezik: a "pannóniai hipotézis", a "karrierhipotézis" és a "karniolai hipotézis".[4][6] Legalább két magyarázat olvasható a modern nacionalista elképzelések kontextusában: Ausztria-Magyarország osztrák részének szlovén és német szerzői hajlamosabbak voltak a karniolai, a horvát szerzők pedig a pannóniai vagy az isztriai származás elfogadására.

A pannóniai elmélet

[szerkesztés]

A pannóniai hipotézis szerint Vojnomir az alsó-pannóniai szlávok fejedelme (hercege vagy vezére) volt. Feltételezik, hogy az avarok ellen harcolt a mai Észak-Horvátország területének elfoglalása során.[7][8] Francis Dvornik szerint a Duna és a Száva közti szláv törzsek menekültek az avar veszély elől. Már kialakult a területükön egyfajta államszervezet, és egy Vojnomir nevű fejedelem irányította őket, aki hadsereggel csatlakozott a frankokhoz, de köteles volt elismerni a frank fennhatóságot, és területét Pannóniai Horvátországnak nevezték.[9] Nem tudni, hogy az első keresztényesítési kísérletek eljutottak-e a pannóniai Horvátországba, ahol a frank misszionáriusok tevékenysége szisztematikusabb lehetett. Első sikerük Vojnomir, a pannóniai horvátok fejedelmének megtérése volt.[10] 800 karácsonyán, egy évvel Trsat ostroma után, III. Leó pápa Nagy Károlyt a „rómaiak császárává” koronázta a Szent Péter-bazilikában.[11] I. Niképhorosz bizánci császár és Nagy Károly 803-ban rendezte birodalmi határait. A „Pax Nicephori” néven ismert eseményeket követően a Horvát Hercegség békésen elfogadta a korlátozott frank uradalmat.[11] A Tengerparti Horvátországgal ellentétben azonban Vojnomir halála után az egykori frank szövetséges Alsó-Pannónia Ljudevit Posavski herceg vezetésével fellázadt a frank uralom ellen.[12]

Fine Jr. azt állította, hogy Vojnomir horvát herceg volt, aki segítette Nagy Károly 796-os nagy győzelmét a pannóniai avarok ellen, majd elismerte a frankok uramát „Észak-Dalmácia, Szlavónia és Pannónia horvátjai felett”.[13]

A karrier elmélet

[szerkesztés]

A katonai hipotézis azt állítja, hogy Vojnomir csak egy szláv volt, aki karriert csinált a frank seregben. Nem volt uralkodó.[14][15] Az egyetlen megbízható korabeli forrásból, az Annales regni Francorumból ismeretes, hogy Vojnomir katonai vezető volt.[3] Hercegi vagy fejedelmi státuszát egyáltalán nem említik. A múltban a legtöbb történész úgy jellemezte Vojnomirt, mint a Friuli környéki szláv hercegek vagy fejedelmek egyikét. Peter Stih szerint azonban nehéz elhinni, hogy egy idegen föld vezetőjét a frankok frank katonai vezetőnek fogadhatnák el. Valószínűleg csak kivételes szláv egyéniség volt, aki a frank hadseregben építette karrierjét, és talán csak egyszerű friuli szláv volt. [4] Nenad Labus szerint Vojnomir egy isztriai katonai vezető is lehetett.[5]

A karniolai elmélet

[szerkesztés]

Sok szerző (W. Pohl, H. Krahwinkler, R. Bratož, F. Kos, M. Kos, B. Grafenauer) Vojnomirt Karniola hercegeként azonosítja. Az egyik érv az, hogy Karniola Friuli és az avarok országa között feküdt. A frank csapatok elhaladtak Karniola mellett, így ez a vidék természetes helye Vojnomir szülőföldjének.[16] A karniolaiak is gyűlölték avar ellenségeiket.[17][4] Vannak olyan állítások, hogy a horvátok ősei akkoriban nem voltak a frankok alattvalói.[17] A nyugatabbra élő karnioliakat viszont már 791-től a frankok uralták, de minimális autonómiával és saját fejedelmekkel rendelkeztek egészen Ljudevit lázadásáig.[17]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Hrvatska enciklopedija
  2. Hrvatski biografski leksikon
  3. a b c Luthar 94-95. o.
  4. a b c d e f Štih 41-42. o.
  5. a b Labus 10. o.
  6. Voje 47. o.
  7. Matheson 162. o.
  8. Heather 533. o.
  9. Dvornik 81. o.
  10. Dvornik 90. o.
  11. a b Klaić 63-64. o.
  12. Scholz 105. o.
  13. Fine 78. o.
  14. Corpus
  15. По мнению В.Поля, Вономир не был самостоятельным правителем, а был лишь славянским выходцем на службе у франков: «славянскому „племенному князю" Эрик, вероятно, не дал бы так легко своих людей в подчинение, ...
  16. Kos1 64. o.
  17. a b c Kos2 325-327. o.

Források

[szerkesztés]
  • Hrvatska enciklopedija: Hrvatska enciklopedija: Erich. www.enciklopedija.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (Hozzáférés: 2021. november 20.)
  • Hrvtaski biografski leksikon: Hrvtaski biografski leksikon: Erich. hbl.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (Hozzáférés: 2021. november 20.)
  • Klaić: Vjekoslav Klaić: Povijest Hrvata, Knjiga Prva. Zagreb: Nakladni zavod Matice hrvatske. 1985. ISBN 9788640100519  
  • Kos1: Milko Kos: Zgodovina Slovencev od naselitve do reformacije. Ljubljana: Jugoslovanska knjigarna. 1933.  
  • Labus: Nenad Labus: Tko je ubio vojvodu Erika? Radovi Zavoda za povijesne znanosti szerk: Franjo Šanjek, 42. sz. (2000)
  • Štih: Peter Štih: Ozemlje Slovenije v zgodnjem srednjem veku: osnovne poteze zgodovinskega razvoja od začetka 6. do konca 9. stoletja. (hely nélkül): Filozofska Fakulteta, Oddelek za Zgodovino. 2001. ISBN 978-961-227-084-1  
  • Voje: Ignacij Voje: Nemirni Balkan: Zgodovinski pregled od 6. do 18. stoletja. Ljubljana: DZS. 1994.