Ornithomimosauria
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: kora-késő kréta, 130–66 Ma | ||||||||||||||||
 A Gallimimus csontváza a londoni Természetrajzi Múzeumban
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
| Fosszilis | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Családok | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Ornithomimosauria témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Ornithomimosauria témájú kategóriát. |
Az Ornithomimosauria (jelentése 'madárutánzó gyíkok') avagy strucc dinoszauruszok[1] a külsőre felszínesen a struccokra emlékeztető theropoda dinoszauruszok csoportja. E gyors mozgású, mindenevő vagy növényevő dinoszauruszok a kréta időszakban éltek Laurázsia (a mai Észak-Amerika, Európa és Ázsia) területén. A csoport először a kora kréta korban tűnt fel, és a késő kréta korig fennmaradt. Kezdetleges képviselői közé tartozik a Pelecanimimus, a Shenzhousaurus, a Harpymimus és valószínűleg az óriás Deinocheirus is, melynek karjai elérték a 2,4 méteres hosszúságot. A jóval fejlettebb nemek, például a Gallimimus, az Archaeornithomimus, az Anserimimus, a Struthiomimus és az Ornithomimus az Ornithomimidae család tagjai. Egyes őslénykutatók, például Paul Sereno úgy vélik, hogy a rejtélyes alvarezsauridák az ornithomimosaurusok közeli rokonai, és e két csoportot az Ornithomimoidea öregcsaládban helyezik el (lásd lentebb).
Anatómia
[szerkesztés]Az ornithomimosaurusok kicsi, nagy szemű koponyája aránylag hosszú és karcsú nyakon helyezkedett el. Némelyik kezdetleges faj (például a Pelecanimimus és a Harpymimus) fogakkal rendelkezett, a legtöbbjüknek azonban fogatlan csőre volt.
Hosszú és vékony mellső lábaik („karjaik”) erős karmokkal voltak ellátva. A hátsó lábszáraik hosszúak és erősek voltak, hosszú lábfejeikhez rövid és erős, pataszerű karmokban végződő lábujjak tartoztak. Az ornithomimosaurusok valószínűleg a leggyorsabb dinoszauruszok közé tartoztak. Más coelurosaurusokhoz hasonlóan az ornithomimosaurusok bőrét pikkelyek helyett inkább tollak boríthatták.
Táplálkozás
[szerkesztés]Az ornithomimosaurusok a szükséges kalória nagy részét valószínűleg növények fogyasztásával szerezték be. Sok ornithomimosaurusra, köztük a kezdetleges fajok példányaira számos, a növényevőkre jellemző gasztrolittal a gyomrában találtak rá. Henry Fairfield Osborn szerint az ornithomimosaurusok hosszú lajhárszerű „karjai” feltehetően az ágak táplálkozás során történő lehúzására szolgáltak, elképzelését pedig a furcsa, kampószerű kezek további tanulmányozása is alátámasztotta.[2] Az ornithomimidák sokasága – Észak-Amerika leggyakoribb kis termetű dinoszauruszai voltak – egybevág azzal, hogy növényevőként éltek, mivel ezen állatok létszáma egy ökoszisztémán belül rendszerint meghaladja a húsevőkét. Azonban lehetséges, hogy mindenevők voltak, melyek a növényi táplálék mellett kisebb állatokat is elfogyasztottak.
Az Ornithomimus jól megőrződött példányainak köszönhetően az ornithomimidák csőrének belső anatómiája is megfigyelhetővé vált. Egy 2001-es tanulmány megmutatta, hogy a csőr belső falain a modern kacsákéhoz hasonló függőleges recék voltak. Ez alapján néhány őslénykutató felvetette, hogy az ornithomimidák szűréssel táplálkozhattak, átszivárogtatva a vizet a csőrükön, hogy elfogyaszthassák az apró vízi élőlényeket.[3] Mások azonban cáfolták ezt az értelmezést, rámutatva, hogy hasonló szerkezetek találhatók sokféle nem szűréssel táplálkozó állat, például a teknősök csőrében is, és hogy nem kapcsolódnak a szűréssel való táplálkozáshoz.[4]
Rendszertan
[szerkesztés]Az 1890-ben Othniel Charles Marsh által elnevezett Ornithomimidae családot eredetileg a „megalosaurusok” (a közepes és nagyméretű theropoda dinoszauruszok szemétkosár-taxonja) csoportjaként sorolták be, de ahogy egyre változatosabb theropodák kerültek elő, és elkezdték megfejteni az egyéb theropodákkal való igazi kapcsolataikat, átkerültek a Coelurosauria csoportba. Rinchen Barsbold a többi dinoszauruszhoz viszonyított egyediségüket felismerve az ornithomimidákat 1976-ban külön alrendágban, az Ornithomimosauriában helyezte el. Az Ornithomimidae és az Ornithomimosauria összetétele szerzőről szerzőre változott, amikor az 1990-es években a csoportokra vonatkozó kladisztikai definíciók megjelentek. Például Paul Sereno 1998-ban az Ornithomimidae családba sorolta be az Ornithomimosauria valamennyi tagját, majd ezt követően egy jóval szűkebb definícióra váltott, ami az Ornithomimidae-t (a fejlettebb ornithomimosaurusokat) a nagyobb, szár-alapú Ornithomimosauria kládban helyezte el, ezt az osztályozási mintát pedig a 2000-es évek elején a legtöbb szerző átvette.
Taxonómia
[szerkesztés]
- Ornithomimosauria alrendág
- Pelecanimimus (Közép-Spanyolország)
- Shenzhousaurus (Északkelet-Kína)
- Deinocheiridae család
- Garudimimidae család
- Garudimimus (Mongólia)
- Harpymimidae család
- Beishanlong (Északkelet-Kína)
- Harpymimus (Mongólia)
- Ornithomimidae család
- Anserimimus (Mongólia)
- Archaeornithomimus (Kína)
- Gallimimus (Mongólia)
- Ornithomimus (Alberta, Colorado, New Jersey, Utah, Wyoming)
- Sinornithomimus (Belső-Mongólia Autonóm Terület)
- Struthiomimus (Montana és Alberta)
- ?A kora kréta kori Timimus (amely egy Dél-Ausztráliában, a Victoria állambeli Dinosaur Cove-nál előkerült combcsont alapján ismert) egy lehetséges ornithomimosaurus.
Törzsfejlődés
[szerkesztés]Az Ornithomimosauria csoportot szűkebb értelemben többféleképpen is használták a dinoszauruszok azon szár-alapú csoportja számára, melynek tagjai közelebb állnak az Ornithomimushoz, mint a madarakhoz. A jóval szűkebb értelmezés népszerűbbé vált, amikor növekedett az esélye annak, hogy a tágabb definíció szerint az alvarezsauridák az Ornithomimosauria csoporton belül helyezkednek el. Sereno (2005-ben) egy másik kládot is definiált, az Ornithomimiformest (Ornithomimus velox > Passer domesticus) és amikor az alvarezsauridákat vagy egy másik csoportot a maniraptoráknál az ornithomimosaurusokhoz közelebb állónak találják, lecseréli az Ornithomimosauria tágabb értelmezését egy olyan újradefiniált Ornithomimosauriára, ami azokat a dinoszauruszokat tartalmazza, amelyek közelebb állnak az Ornithomimushoz, mint az alvarezsauridákhoz.
Az itt található kladogram az alapján készült, amit Alan H. Turner, Diego Pol, Julia A. Clarke, Gregory M. Ericson és Mark A. Norell 2007-ben jelentetett meg.[5] A kládnevek a Sereno által, 2005-ben publikált definíciókat követik.[6]
| Ornithomimosauria |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Barrett, Paul: Ostrich Dinosaurs. Natural History Museum. (Hozzáférés: 2010. szeptember 28.)
- ↑ Nicholls, E. L., Russell, A. P. (1985). „Structure and function of the pectoral girdle and forelimb of Struthiomimus altus (Theropoda: Ornithomimidae)”. Palaeontology 28, 643–677. o.
- ↑ Norell, M. A., Makovicky, P., and Currie, P. J. (2001). „The beaks of ostrich dinosaurs”. Nature 412, 873–874. o.
- ↑ Barrett, P. M. (2005). „The diet of ostrich dinosaurs (Theropoda: Ornithomimosauria)”. Palaeontology 48, 347–358. o.
- ↑ Turner, A.H., Pol, D., Clarke, J.A., Erickson, G.M., and Norell, M. (2007). „Supporting online material for: A basal dromaeosaurid and size evolution preceding avian flight” (PDF). Science 317, 1378–1381. o. DOI:10.1126/science.1144066. (Hozzáférés: 2010. szeptember 28.)
- ↑ Sereno, P. C.: Stem Archosauria—TaxonSearch [version 1.0, 2005 November 7], 2005. [2009. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 28.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Ornithomimosauria című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Khalaf-von Jaffa, Norman Ali Bassam Ali Taher (2006. augusztus). „Ornithomimid Dinosaur Tracks from Beit Zeit, West of Jerusalem, Palestine”. Gazelle: The Palestinian Biological Bulletin 56, 1–7. o. [2007. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 28.)
