Ugrás a tartalomhoz

Olomouc

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Olmüc szócikkből átirányítva)
Olomouc (Olmütz)
Olomouc címere
Olomouc címere		 Olomouc zászlaja
Olomouc zászlaja
Közigazgatás
Ország Csehország
RégióMorvaország
KerületOlomouci
JárásOlomouci
PolgármesterMiroslav Žbánek
Irányítószám779 00
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség102 293 fő (2024. jan. 1.)[1]
Népsűrűség1068 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság219 m
Terület103,36 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 35′ 38″, k. h. 17° 15′ 03″49.593889°N 17.250833°EKoordináták: é. sz. 49° 35′ 38″, k. h. 17° 15′ 03″49.593889°N 17.250833°E
Olomouc weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Olomouc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Olomouc (németül Olmütz, magyarul Alamóc, lengyelül Ołomuniec, latinul Eburum vagy Olomucium, morvául Holomóc vagy Olomóc) város a Cseh Köztársaságban, Morvaország középső részén.Morvaország egykori fővárosa,[2] jelenleg az Olomouci kerület központja. A Felsőmorva-dombságban, a Morva folyó mentén fekszik; környéke a termékeny Hanák régió. A város 10 336 hektáros területén kb. 100 000 lakos él. A városközpont tengerszint feletti magassága 219 méter, az északi szélesség 49° 45´, illetve a keleti hosszúság 17° 15´ fokán helyezkedik el. A Morva a város déli részén folyik. Brno mellett Morvaország történelmi központja. Az olomouci főegyházmegye főtemploma a Szent Vencel székesegyház. Itt található a Palacký Egyetem, így a város Morvaország szellemi-lelki központja.

Olmütz néven egészen a második világháború végéig németek lakta város volt. Ekkor őket a városból, ahogy egész Csehszlovákiából, igen gyors ütemben kitelepítették. A város német jellege nyomon követhető például a polgármesterek nevéből is.

Történelmi magját a Morva folyó határolja. A központ a 11. században kezdett kialakulni, mai formáját a 19. században nyerte el. A városközpontban több kellemes hangulatú tér van. Ezek egyike a Felső tér (Horní náměstí), melyen a városháza a 15. századi olmützi orlojjal (óra) található. Ugyanitt áll a Herkules- és Caesar-díszkút, valamint az UNESCO védelme alatt álló Szentháromság-oszlop, amelyet 1740-ben emeltek. Jellegzetes műemléke az olmützi érseki székesegyház, a Szent Vencel-dóm, ahol 1469-ben a cseh és morva nemesség egy része Mátyás királyt cseh királlyá kiáltotta ki. A székesegyházban nyugszik III. Vencel cseh és magyar király, akit 1306-ban Olmützben gyilkoltak meg, ezzel kihalt a cseh Přemysl-ház. A városközpont másik oldalán látható a Palacký Egyetem (korábban Ferenc Császár Egyetem), melyet 1573-ban alapítottak, 1860-ban megszüntettek, majd új néven, 1946-ban újraalapítottak.

Története

[szerkesztés]

Olomouc területe már az őskorban lakott hely volt. A Václav- és a Petr-domb tájékán i. e. 4000 körüli, a korai kőkorszakra datált leletekre bukkantak. I. e. 1700 körül, a kései és középső bronzkorban a hallstatti kultúra virágzott a környéken, amelynek a lausitzi kultúra (hamumezők), majd a větěřovicei kultúra vette át a helyét. Újabban tártak fel egy 2. századi római tábort a város területén. Erre a vidékre a 6. században érkeztek a szlávok.

A 8. században Olmütz Povel városrészében már erődítmény állt. A Nagymorva Birodalom bukása után rövid átmeneti időszak következett, amelyről meglehetősen keveset tudunk. A 10. században Morvaországot Csehországhoz csatolták. 1017-ben Břetislav fejedelem új várat építtetett Olmütz helyén. 1055-ben megalakult a morva tartományfejedelemség (údělné knížectví), Olmütz központtal. 1063-ban II. Vratiszláv cseh király itt alapította meg a morva püspökséget. A 11–12. században az olmützi vár lett a Přemysl-házi tartományfejedelmek székhelye.

A vár első említése a 12. századi Chronica Boemorumból ismert Olomuc és Olmuc, illetve az arab kereskedők kapcsán Olmjjz alakban. 1239 és 1248 között királyi várossá lett, amelyet a magdeburgi városi jog (Stadtrecht) szerint irányítottak. A város kiterjedt kereskedelmet folytatott Boroszlóval, Krakkóval, Prágával és Béccsel, ami elősegítette gyors fellendülését. 1261-ben évenkénti vásártartási jogot szerzett és kereskedőházakat építtetett. Jošt őrgróf feltehetően 1375-ben keletkezett privilégiuma Olmützöt Morvaország fővárosának nevezi. 1378 és 1443 között megépült a városháza. A 14. század közepétől egészen 1641-ig vezették az olmützi ún. földlapokat.

Az 1419 és 1436 között vívott huszita háborúk alatt a város Luxemburg Zsigmondot támogatta. A 15. és 16. században a kereskedelem tovább fejlődött. 1469-ben Mátyás király elfoglalta egész Morvaországot, Sziléziát és Luzsicát. Mátyást még abban az évben, május 3-án a morva és cseh katolikus rendek cseh királlyá választották. 1479-ben az olmützi egyezményben Mátyás király és II. Jagelló Ulászló egyezséget kötött, miszerint Mátyás uralkodik a tartományokban, Ulászló pedig Csehországban. 1505-ben alapították Olmützben az első papírgyárat, 1520-ban megalakult a halászok céhe, 1566-ban pedig jezsuita akadémia létesült a városban. 1573-ban megalapították az olmützi egyetemet, melyet később Ferenc császárról neveztek el. 1860-ban megszüntették, majd 1946-ban újraalapították Palacký Egyetem néven. Ez az egyetem Csehország második legrégibb egyeteme.

1620. március 17-én a városban halt kínhalált Sarkander János. 1624-ben az olmützi jezsuiták ajándékba megkapták Nový Jičín városát. 1637-ben egy tűzvész 70 házat pusztított el. A harmincéves háború alatt, 1642-től 1650-ig a város svéd uralom alatt állt, miután Lennart Torstenson svéd generális elfoglalta. Lakossága 30 000-ről 1675-re csökkent ez idő alatt. 1650-ben, két évvel a vesztfáliai béke után a svédek távoztak a városból. 1655-ben III. Ferdinánd Olmützöt erődvárossá nevezte ki. 1658-ban Jean-Louis Raduit de Souches marsall kidolgozta az erőd átépítését. 1709-ben kiégett a Szent Móric-templom. 1741-ben II. Nagy Frigyes elfoglalta, majd 1742-ben elhagyták a várost. Az 1742. június 11-én aláírt boroszlói béke (Wrocław, Breslau) értelmében Olmütz határerőd, Szilézia ekkor vált két részre; az északi Poroszországé (ma Lengyelországé), a déli kisebb rész Ausztriáé lett. Ugyanebben az évben Mária Terézia Bechade de Rochepine Péter Fülöp generálissal átépíttette az erődöt.

1747 és 1757 között folytak az erődítési munkálatok. 1758. május 31-től július 1-jéig a poroszok ismét megostromolták a várost. Az újonnan elkészült erődöt képtelenek voltak bevenni. Június 30-án az osztrák seregek Domašov mellett megverték a poroszokat. 1762-ben Mária Terézia a várost Morvaország fővárosaként megerősítette. 1767-ben itt komponálta 6., F-dúr szimfóniáját a tizenegy éves Wolfgang Amadeus Mozart. 1773-ban II. József császár betiltotta a temetkezést a városban. 1777-ben érseki székhellyé vált. A századokon át tartó versengés Brünn és Olmütz között Morvaország fővárosának címéért 1782-ben dőlt el végleg. II. József Brünn-ek ítélte az elsőséget. 1794 és 1797 között raboskodott a városban Gilbert du Motier de La Fayette márki. 1841-ben megépült a Přerov–Olmütz közötti, 1842 és 1845 között az Olmützöt Prágával összekötő vasútvonal. 1848. október 14-én ideiglenesen a császári udvartartás ide települt, majd december 2-án Ferenc Józsefet az olmützi érseki palotában császárrá kiáltották ki. Abban az évben itt alakult meg a Szláv Hárs (Slovanská lípa) nevezetű cseh politikai egyesület. 1850-ben Morvaországot két részre osztották.

1860-ban megszüntették az olmützi egyetemet. 1867. október 1-jén megalakult a Szláv Gimnázium (Slovanské gymnázium). 1876-ban lebontották a várkaput, majd 1886-ban megszüntették az olmützi erődöt, így a város terjeszkedését lehetővé téve. 1902-ben cseh tannyelvű reáliskola alakult. 1904-ben a város 21 933 lakosából 1676 zsidó volt. 1905. december 7-én Eduard Konrad Zirm professzor Olmützön hajtotta végre a világon az első szaruhártya-átültetést. 1919-ben Olmützhöz csatoltak 2 várost és 11 falut. 1921-ben az első csehszlovák népszámlálás szerint a városnak 57 206 lakosa volt. 1930-ban egy részét a kiterjedt árvizek elöntötték. 1939. március 15-én elfoglalták a németek. Ekkor a városnak 2500 zsidó lakosa volt, amiből 800 férfit letartóztattak, néhányat közülük a dachaui koncentrációs táborba szállítottak. 1942 júniusától–1945 márciusáig 3498 zsidót deportáltak Theresienstadtba és egyéb keleti koncentrációs táborokba. 1944-ben a városban csupán 12 zsidó élt, és 30 000 német katona állomásozott, akiket a következő évben kiűztek. A Beneš-dekrétumok értelmében a helyi németséget erőszakosan kitelepítették. 1946-ban újraalapították az egyetemet, Palacký Egyetem néven. 1971-ben a belváros kulturális védettséget kapott. 1995-ben Olmützön járt II. János Pál pápa. Ekkor avatta szentté Sarkander Jánost. 1997-ben a Morva folyó áradása miatt víz alá került a vasútvonal és a város egy része is. 2006-ban ismét árvíz öntötte el a várost.

A város polgármesterei

[szerkesztés]
A városháza
  • 1851–1865: Franz Kreilm
  • 1865–1866: Franz Hein
  • 1866–1872: Dr. Karl Borom. Johann Nep. Alois Schrötter
  • 1872–1896: Josef von Engel
  • 1896–1918: Karl Brandhuber
  • 1918–1919: kormánybiztos
  • 1919–1923: Dr. Karel Mareš
  • 1923–1939: Dr. Richard Fischer
  • 1939–1941: Dr. Fritz Czermak
  • 1942–1945: Dr. Julius Schreitter
  • 1945–1947: Václav Stibor-Kladenský
  • 1947–1949: Jan Kučera
  • 1949–1950: Ladislav Bernatský
  • 1950–1956: Antonín Eliáš
  • 1957–1960: Josef Drmola
  • 1960–1970: František Řeháček
  • 1970–1986: Dr. Jan Tencian
  • 1986–1989: Ing. Josef Votoček
  • 1989–1990: Břetislav Baran
  • 1990–1994: Milan Hořínek PhD
  • 1994–1998: RNDr. Ivan Kosatík
  • 1998–2006: Ing. Martin Tesařík
  • 2006–2014: Martin Novotný
  • 2014. márc.–nov.: Martin Major
  • 2014. nov.–: Antonín Staněk

Városrészei

[szerkesztés]
  • Olomoucnak 26 városrésze van, melyek a történelmi községeknek és településeknek felelnek meg.
Olomouc város városrészei
száma helységrészek száma a városrészek igazgatóbizottsága megjegyzés
1. Bělidla
3. Černovír 1. Černovír – Hradisko
2. Droždín 2. Droždín
4. Hejčín 3. Hejčín
5. Hodolany
6. Holice 4. Holice
7. Chomoutov 5. Chomoutov
8. Chválkovice 6. Chválkovice
9. Klášterní Hradisko
10. Lazce 7. Lazce
11. Lošov 8. Lošov
12. Nedvězí u Olomouce 9. Nedvězí
13. Nemilany 10. Nemilany
14. Neředín 11. Neředín
15. Nová Ulice 12. Nová Ulice
13. Nové Hodolany
16. Nové Sady u Olomouce 14. Nové Sady
17. Nový Svět u Olomouce 15. Nový Svět
18. Olomouc-město (Olomouc-belváros)
16. Olomouc-střed (Olomouc-közép)
17. Olomouc-západ (Olomouc-nyugat)
19. Pavlovičky 18. Pavlovičky
20. Povel 19. Povel
21. Radíkov u Olomouce 20. Radíkov
22. Řepčín 21. Řepčín
23. Slavonín 22. Slavonín
23. Staré Hodolany-Bělidla
24. Svatý Kopeček 24. Svatý Kopeček
25. Tabulový vrch
25. Topolany u Olomouce 26. Topolany
26. Týneček 27. Týneček

Kulturális létesítmények, látnivalók

[szerkesztés]

Főtér

[szerkesztés]

A szabálytalan alakú főtér (Felső tér, Horní námӗstí) közepén áll a város büszkesége és jelképe, az 1716 és 1754 között épült. 35 m magas barokk Szentháromság-oszlop. Állítólag ez Közép-Európa legnagyobb barokk szoborcsoportja; 2000 óta az UNESCO Világörökség része.

Bővebben: Szentháromság-oszlop (Olomouc)

Az 1378-ban, gótikus stílusban épült városházának loggiája és kapuja az átépítések eredmámyeként reneszánsz stílusú, homlokzata pedig a barokk és neogótikus elemek ötvözete. Legnépszerűbb látnivalója a magas torony oldalában az Orloj csillagászati óra, amely a híres prágai Orloj mintájára készült. A második világháborúban elpusztult figuráit az 1950-es években szocreál stílusban alkották újra, így már nem apostolok és szentek, hanem proletárok és parasztok masíroznak óránként körbe-körbe.[3]

A téren áll két szép barokk díszkút, a Herkules-kút és a Caesar-kút, ez utóbbi a város legnagyobb kútja.[3]

Alsó tér

[szerkesztés]

A város másik nagy tere az Alsó tér (Dolní námӗstí), amelynek közepén egy barokk Mária-oszlop áll. Ezen a téren is van két barokk díszkút: a Neptun-kút és a Jupiter-kút. az enyhén lejtő, macskaköves teret üzletek és éttermek szegélyezik.[3]

Žerotín tér

[szerkesztés]

Az Alsó térről a Panská ulicán érünk a Žerotín térre (Žerotinovo námӗstí), ahol két barokk szakrális épület áll?

Színházak

[szerkesztés]

Múzeumok

[szerkesztés]

Templomok

[szerkesztés]
  • Az olomouci főegyházmegye főtemploma a Szent Vencel székesegyház. A főegyházmegye 14. érseke 1992 óta Jan Graubner. Eredetileg román stílusban épült a 12. század elején, de számtalanszor átépítették. Mai formája és 100 m magas tornya nagyrészt az utolsó, neogótikus átépítés eredménye. Belül a falak és az oszlopok festése román stílusú, a hajó tágas és világos. Építészetileg legértékesebb része a gótikus Szent János-kápolna. Érdekes a kripta is.[3]

http://tourism.olomouc.eu/

  • A főtértől egy sarokkal északra, az Opletalova utcában áll komor, erődszerű falaival a különös formájú, gótikus Szent Móric-templom. Az 1412 és 1540 között épült, magas hajójú templom két csonka tornya közül az egyik a jóval korábban épült várfal egyik bástyája volt. A toronyból az egész város belátható. A templomban van Morvaország legnagyobb orgonája.[3]

Egyéb látnivalók

[szerkesztés]

Kulturális rendezvények

[szerkesztés]

Oktatás

[szerkesztés]

Felsőoktatás

[szerkesztés]

Középiskolák

[szerkesztés]

Sportélete

[szerkesztés]

egyesületek:

  • SK Sigma Olomouc – futball klub
  • HC Olomouc – hokicsapat
  • Skokani Olomouc – baseballcsapat
  • 1.HFK Olomouc – futball klub
Olmützi panoráma
Nagyítás
Olmützi panoráma

Testvérvárosai

[szerkesztés]

Népessége

[szerkesztés]

A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott:

A népesség alakulása 1869 és 2024 között
Lakosok száma
15 229
43 755
66 060
63 878
102 112
102 607
100 378
100 523
99 496
102 293
1869189019211950198020012017201920222024
Adatok: Wikidata

Személyek

[szerkesztés]
  • Itt tanult Bartók István (?–1666) püspök.
  • Itt tanult Biográdacz János (1812–1889) író.
  • Itt szolgált Joseph Wenzel Radetzky (1766-1858) tábornagy.
  • Itt raboskodott Berzsenyi Lénárd (1805-1886) honvéd ezredes, Berzsenyi Dániel harmadfokú unokatestvére.
  • Itt raboskodott Mesterházy István (1811-1854) katonatiszt, az 1848–49-es szabadságharcban a honvéd hadsereg ezredese.
  • Itt raboskodott Forró Elek (1813-1893) honvédezredes.
  • Itt raboskodott Kossuth Sándor (1816–1855) honvéd alezredes.
  • Itt raboskodott Dobay József (1820-1898) honvéd ezredes, a Magyar Királyi Honvédség altábornagya.
  • Itt raboskodott Szontagh Pál (1820-1904) a főrendiház tagja, képviselőházi alelnök, belső titkos tanácsos.
  • Itt raboskodott Máriássy János (1822-1905) honvédezredes, a magyar királyi honvédség altábornagya.

Itt született

[szerkesztés]
  • Innét származhatott Szvatopluk cseh fejedelem
  • 1467-ben Olmützi Ágoston csehországi alkancellár, humanista.
  • 1732-ben Patzkó Ferenc Ágoston pozsonyi nyomdász, nyomdatulajdonos és lapkiadó.
  • 1849-ben Alexander von Krobatin osztrák tüzértiszt, császári és királyi tábornok, 1912–1917-ig az Osztrák–Magyar Monarchia hadügyminisztere, 1916-tól báró, 1917-től tábornagy, első világháborús seregcsoport-parancsnok.
  • 1895-ben Karel Pešek-Káďa olimpiai bronzérmes cseh nemzetiségű csehszlovák jégkorongozó és csehszlovák válogatott labdarúgó.
  • 1901-ben Franz Karmasin szlovákiai német politikus a második világháború végéig, a szlovákiai Deutsche Partei és a Freiwillige Schutzstaffel (FS) vezetője.
  • 1939-ben Karel Brückner cseh labdarúgó, edző, a cseh és az osztrák labdarúgó-válogatott egykori szövetségi kapitánya.
  • 1962-ben Radek Drulák cseh labdarúgócsatár.
  • 1977-ben Marek Heinz cseh labdarúgó.

Itt hunyt el

[szerkesztés]

Érdekességek

[szerkesztés]
  • 30564-es számú aszteroida neve: Olomouc (angol leírás: 30564 Olomouc)
  • Bolyai János – emléktáblája a Május 1. úton (třída 1. máje)
  • Mátyás király reneszánsz idealizált ábrázolása, a Štítná ulica egyik házán
  • Kvargli, nemzetközileg ismert és kedvelt erős szagú sajtféleség

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Olomouc című cseh Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Cseh Statisztikai Hivatal: Počet obyvatel v obcích – k 1. 1. 2024 (cseh nyelven). Cseh Statisztikai Hivatal, 2024. május 17. (Hozzáférés: 2024. május 19.)
  2. ↑ Kirándulás
  3. ↑ a b c d e f g h Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) _-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_- nevű lábjegyzeteknek
  4. ↑ honlapja

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Olomouc&oldid=27137311”