Ugrás a tartalomhoz

Nyúlós költésrothadás

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A nyúlós költésrothadás in situ vizsgálata.

A nyúlós költésrothadás vagy amerikai költésrothadás (Histolysis infectiosa perniciosa larvae apium, Pestis americana larvae apium) a méhek költésének (fiasításának) leggyakoribb és legpusztítóbb megbetegedése, melyet a Paenibacillus larvae (régebbi nevén Bacillus larvae, a rendszertani besorolás változását lásd lentebb) baktérium okoz.[1] Ez a fertőző betegség csupán a fiatal álcákat érinti, de rájuk nézve igen veszélyes. A Paenibacillus larvae egy spóraképző Gram-pozitív aerob pálca, mely csak nagy felbontóképességű mikroszkóppal látható. A legfeljebb háromnapos lárvák a táplálékukba kerülő spórák elfogyasztásakor fertőződnek meg. A fertőzésre a legfiatalabb, kevesebb mint 24 órás lárvák a legérzékenyebbek. A spórák az álca emésztőcsövében kicsíráznak, majd a vegetatív alak növekedni kezd, melyhez az álca testéből nyeri a tápanyagokat. Három napnál idősebb lárvákban a spórák nem csíráznak ki. A fertőzött lárvák általában azután pusztulnak el, hogy a sejteket lefedik. A baktérium vegetatív formája elpusztul, de csak miután több millió spórát képzett. A fertőzött lárvák színe megsötétedik és elpusztulnak. Az elpusztult lárvák, illetve a belőlük visszamaradt bűzös, nyálkás trutymó egyenként akár százmillió spórát is tartalmazhatnak.[2][3]

Története

[szerkesztés]

A költésrothadás első leírása valószínűleg Arisztotelésztől származik, aki az Állattanban a méhek betegségei között leír egyet, melynek tünetei a méhek gyengesége és a kaptár bűzössége.[4] A költésrothadás elnevezése (eredetileg németül Faulbrut, azaz ’rothadt költés’) Adam Gottlob Schirachtól származik, aki gyakran foglalkozott ezzel a betegséggel műveiben.[5] 1906-ig nem tettek különbséget a nyúlós (amerikai), a szintén bakteriális enyhébb (európai) és a vírus okozta tömlős költésrothadás között és egységesen (ragadós, ragályos vagy fertőző) költésrothadásként írták le a betegségeket.[6] Ezután vezették be a nemzetközi szakirodalomban az „európai” és az „amerikai” jelzőket a kétféle bakteriális betegség megkülönböztetésére.[7] A két jelző azonban nem a betegségek földrajzi elterjedésére utal, hanem arra a kontinensre, amelyen először tanulmányozták őket tudományosan,[8] az amerikai, azaz nyúlós költésrothadást éppen Európából hurcolták Amerikába. A magyar nyelvű szakirodalomban a nyúlós költésrothadás a legszélesebb körben elfogadott elnevezés, emellett ismert még gyászos/rosszindulatú/nem büdös költésrothadás/költésvész/költéspestis néven is.[9]

Kórokozója

[szerkesztés]

1906-ban a Koch-féle posztulátumok teljesítésével találtak döntő bizonyítékot arra, hogy a nyúlós költésrothadást egy Bacillus larvae nevű baktérium okozza.[10] 1950-ben egy ritka fertőző betegséget írtak le (neve az angol szakirodalomban powdery scale disease), melynek kórokozóját Bacillus pulvifaciens néven azonosították.[11] 1993-ban mindkét baktériumot átsorolták a Paenibacillus nembe, ezért innentől fogva a Paenibacillus larvae és a Paenibacillus pulvifaciens neveket használták.[12] 1996-ban részletes genetikai vizsgálatok nagyfokú azonosságot mutattak ki a két baktériumfaj között, ami indokolatlanná tette a külön fajba sorolást; a kisebb genetikai eltérések és a valamelyest eltérő patológiai tünetek miatt alfaji szinten továbbra is megtartották az elkülönítést, így ekkortól a Paenibacillus larvae subspecies larvae és a Paenibacillus larvae subspecies pulvifaciens nevek éltek.[13] A ritkán előforduló powdery scale disease klinikai elkülönítése azonban mindig is gyenge lábakon állt, az akut fázist nem sikerült egyértelműen leírni. A P. l. pulvifaciens alfaj legfőbb megkülönböztető jegye a táptalajon képzett kolóniák narancssárga színe volt, azonban már 1994-ben írtak le esetet, amikor a P. l. larvae is képzett ilyen színű telepet. Ez, illetve további biokémiai és genetikai azonosságok feltárása 2006-ra odavezetett, hogy e baktériumvonalak alfaji szintű elkülönítése is megszűnt: mindkettőre a Paenibacillus larvae megnevezés használandó.[14] Ezzel együtt megszűnt az amúgy is csekély jelentőségű powdery scale disease külön betegségként való kezelése. A kórokozó egy Paenilamicin nevű antibiotikumot termel, amellyel távol tartja a konkurens baktériumokat.[15]

A betegség kialakulásának földrajzi helye nem ismert, de jelenléte szinte a világ összes táján kimutatható.[16][17]

Kórisme

[szerkesztés]

A diagnózis felállításakor fontos kizárni a költésrothadás (hideg, meleg, éhezés stb. miatti) nem fertőző formáit, továbbá a más ágensek által okozott enyhébb költésrothadást és tömlős költésrothadást. Előfordulhat vegyes fertőzés is, például a nyúlós és az enyhébb költésrothadás egyidejű jelenléte.

Helyszíni vizsgálat

[szerkesztés]
  • Szag. A nyúlós költésrothadást jellemző, de gyenge „enyvszag” kíséri, így a jó szaglású és tapasztalt méhész már a kaptár felnyitásakor képes megállapítani a betegség jelenlétét. Ezzel szemben az enyhébb költésrothadásban a rothadt fiasítás savanyú vagy romlott sajtra emlékeztető bűzt áraszt, míg a tömlős költésrothadás esetén legfeljebb gyenge savanyú szag érezhető.
  • Megjelenés. A fenti képen némelyik lárva egészséges, míg a többi beteg. A lebomló lárvákat tartalmazó fedett sejtek teteje behorpad, amint az az ábra jobb alsó részében is látható. A sejtek színe megsötétedik: először barna, majd fekete lesz. Némelyik fedél ki is lyukadhat.
A lépen elmaradt fedett fiasítások, a fiasításból kimaradt sok sejt szintén gyanúra ad okot, de ezeknek más okai is lehetnek, ezért folytatni kell a helyszíni szemlét.
  • Szálhúzás. Érintsük meg az elpusztult lárvát fogpiszkálóval, gyufaszállal vagy vékony gallyal. Nyúljunk vele a sejt mélyére. Ha a lárva fertőzött, a lárva ragadós és nyúlós, szálat lehet belőle húzni, és nem ismerhető fel az álcának még a héja sem. A teszt csak akkor pozitív, ha a kórokozó vegetatív formája van jelen.
  • Holst-féle tejes vizsgálat. Az 1946-ban publikált vizsgálat azon alapul, hogy a spórát képző Paenibacillus larvae subsp. larvae nagy mennyiségben termel proteolitikus (fehérjebontó) enzimeket. A vizsgálathoz egy fertőzött lárvapörköt vagy -kenetet kémcsőbe helyezünk és 1–4 mL sovány tejet vagy sovány tejporból készült 1%-os vizes szuszpenziót adunk hozzá, majd 37 °C-on inkubáljuk. A P. larvae jelenléte esetén a szuszpenzió 10–20 perc alatt feltisztul, mivel a proteolitikus enzimek lebontják a kazeint.[18] Később kidolgoztak ugyanerre az elvre épülő laboratóriumi vizsgálatot is. A teszt csak akkor pozitív, ha a kórokozó spóraképző fázisban van.

Laboratóriumi vizsgálat

[szerkesztés]

A fertőzés azonosítására legmegbízhatóbb az álcákat is tartalmazó lépminta vizsgálata méhészeti betegségekre szakosodott laboratórumban.[19]

Terjedés

[szerkesztés]

A fertőzött sejtek tisztítása során a méhek az egész családban elterjesztik a spórákat. A betegség gyorsan megfertőzi a család összes tagját, mivel a méhek megfertőzödnek, amikor eltávolítják az elpusztult lárvákat, majd dajkaként megfertőzik a fiasítás táplálékát és az anyát, később még a heréket is, amikor megetetik őket. A fertőzött sejtekben tárolt élelem megtelik spórákkal, így a nektárból készülő méz is fertőzött lesz. Bár az ilyen méznek nincs káros hatása az ember egészségére, a fertőzésveszély miatt tilos eladni.

Amikor a beteg család már legyengült, rablás áldozatává válik. A rablók magukkal hurcolják a spórákat, így ők lesznek a következő áldozatok. A betegség a méhészeti eszközökkel is terjedhetnek, mivel nem nagyon oldható meg, hogy minden családhoz külön eszközöket, külön tárolóhelyiséget, és pergetőt használjanak. A spórák nagyon ellenállók; kiszáradva több, mint 40 évig életben maradnak.

Megelőzésként ne etessünk ismeretlen eredetű mézet, és az újonnan beszerzett felszerelést fertőtleníteni kell, kivéve, ha nem tudjuk biztosra, hogy nem fertőzött.[20]

Kezelés

[szerkesztés]

A nyúlós költésrothadás sok országban, így Magyarországon is bejelentésköteles. A járási főállatorvos rendelkezik a további teendőkről.

Nyúlós költésrothadással fertőzött kaptár megsemmisítése elégetéssel

Habár vannak próbálkozások antibiotikumok használatára, a fertőző betegség megfékezésének máig legbiztosabb módszere a fertőzött családok kiirtása. Az antibiotikumokkal Magyarországon csak kutatóintézetek kísérletezhetnek (azaz jelenleg a gödöllői kutatóintézet), más méhészetekben használatuk tilos. A családok antibiotikumokkal tünetmentessé tehetők, ámde mihelyt befejezik a kezelést, a betegség újra kitör. A nem rezisztens törzsekben antibiotikumokkal megelőzhető a spórák feléledése és a spóraképződés is,[21] de nem pusztítják el a meglevő spórákat.

  • Megsemmisítés. Mivel a baktériumspórák rendkívül ellenállóak, ( vegetatív állapotban 20 évig is fertőzőképesek! ) a fertőzött kaptárakat, lépeket elégetéssel vagy legalább fél méter mélyen történő elásással kell megsemmisíteni. Az égetésnél a hatóságnak és minimum 2 tanúnak is jelen kell lennie. A kaptárak maguk fertőtleníthetők, ha feketére kiégetik őket. A méhészeti eszközök fertőtleníthetők forró paraffinolajjal vagy 3%-os nátrium-hipoklorit oldattal.[22] A viaszfőzők a viaszt legalább 1 óra hosszáig 116 °C-on főzik, és ezt jegyzőkönyvezik. A fertőzött család viasza azonban nem adható el. Etilén-oxid atmoszférában a kaptár és teljes berendezése fertőtleníthető,[23][24] azonban ezt jelenleg nem engedélyezik Magyarországon, azért sem mert robbanásveszélyes.
Ha a méhcsaládok többsége fertőzött, a járási főállatorvos dönthet úgy, hogy az egész állomány kiirtandó, még azok a családok is, amelyek tünetmentesek. Ha az állomány legalább háromnegyede beteg, akkor a járási főállatorvosnak nincs mérlegelési jogköre, az összes családot el kell pusztítani. Ha a méhcsaládok száma legfeljebb tíz, egy betegsége esetén szintén el kell pusztítani mindet. A méhész teljes kártalanítást kap.
  • Zárlat. A költésrothadásos családok röpkörzetét zárlat, azaz karantén alá helyezik, ennek hatósugara 5 km. Innen nem lehet méheket, méhészeti termékeket kivinni, méhészeti vásárt, kiállítást tartani, és a méhészek nem adhatják el az ebben az időben termelt méhészeti termékeket. A zárlat legalább hatvan napig tart; ideje alatt rendszeresen vizsgálják a zárlat területén levő méhcsaládokat. Ha hatvan napig nem találnak nyúlós költésrothadásos családot, akkor a zárlatot feloldják.

A Brigham Young Egyetem jelenleg fágterápiával kísérletezik.[25]

Megelőzés

[szerkesztés]

Mivel a nyúlós költésrothadás nem gyógyítható, azért fontos a megelőzése. A megelőzést segíti a fészek lépújítása, az eszközök és a ruházat rendszeres fertőtlenítése, a nem használt kaptárak kiégetése, a frissen befogott rajok elkülönítése, a rablás megelőzése, a családok gazdag virágporkészlete, valamint a kezelések megfelelő időzítése.[26]

Egyes országokban, például Németországban és Ausztriában rendszeresítették a mézkoszorú vizsgálatát. Tavasszal, mihelyt ki lehet nyitni a kaptárt, mintát vesznek a fiasítás melletti mézkoszorúból, és vigyáznak arra, hogy méhkenyér is kerüljön bele. A legjobb hely egy öreg lép a fiasítás közepén, és közvetlenül a fiasítás mellett. A mintát fertőtlenített, vagy egyszer használatos kanállal vagy spatulával veszik. Ezután a mintákat becsomagolják, és laboratóriumba küldik. Pozitív eredménye esetén az adott családot rajosítják. Mivel a vándorlási engedélyt és az eladhatóságot negatív mintához kötik, a nyúlós költésrothadás visszaszorult ezekben az országokban.[26]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az American foulbrood című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ Ashiralieva, Ainura, Elke Genersch (2006). „Reclassification, genotypes and virulence of Paenibacillus larvae, the etiological agent of American foulbrood in honeybees - a review”. Apidologie 37, 411-420. o. [2016. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1051/apido:2006028. 
  2. ↑ Foul brood disease of honey bees:recognition and control Archiválva 2009. március 18-i dátummal a Wayback Machine-ben Central Science Laboratory National Bee Unit, Department for Environment, Food and Rural Affairs (DEFRA); United Kingdom (excellent publication with many pictures)
  3. ↑ "Bees Disease: One Step Closer To A Cure." ScienceDaily 4 May 2008
  4. ↑ Arisztotelész. 40. fejezet, Περὶ Τὰ Ζῷα Ἱστορίαι (Állattan) IX. kötet [archivált változat] (angol nyelven) [archiválás ideje: 2012. április 2.] 
  5. ↑ Schirach, Adam Gottlob. Melitto-theologia (német nyelven). Drezda: Waltherische Hof-Buchdruckerei, 170. o. (1767) 
  6. ↑ (1900. 4) „Kölcsönös biztosítás a ragadós költésrothadás ellen”. Méhészeti Közlöny 15 (4), 104. o. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. 
  7. ↑ Phillips, Everett Franklin. Farmers' bulletin 442 (U.S. Dept. of Agriculture). The treatment of bee diseases. Washington: Government Printing Office (1911) 
  8. ↑ Shimanuki, Hachiro; Knox, David A. Diagnosis of Honey Bee Diseases Archiválva 2006. december 9-i dátummal a Wayback Machine-ben USDA
  9. ↑ Örösi, Pál Zoltán (1939. 5–6). „Költésrothadás”. Méhészeti Közlöny 54 (5–6), 69–87. o. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. 
  10. ↑ White, Gershom Franklin. Technical series (United States Bureau of Entomology), no. 14. The bacteria of the apiary: with special reference to bee diseases. Washington: Government Printing Office (1906) 
  11. ↑ Katznelson, H (1950. február). „Bacillus pulvifaciens (n. sp.), an organism associated with powdery scale of honeybee larvae”. Journal of Bacteriology 59 (2), 153–155. o. 
  12. ↑ Ash, C, Priest FG, Collins MD (1993-1994). „Molecular identification of rRNA group 3 bacilli (Ash, Farrow, Wallbanks and Collins) using a PCR probe test. Proposal for the creation of a new genus Paenibacillus.”. Antonie Van Leeuwenhoek 64 (3-4), 253-60. o. [halott link]
  13. ↑ Heyndrickx, M, Vandemeulebroecke K, Hoste B, Janssen P, Kersters K, De Vos P, Logan NA, Ali N, Berkeley RC (1996. január). „Reclassification of Paenibacillus (formerly Bacillus) pulvifaciens (Nakamura 1984) Ash et al. 1994, a later subjective synonym of Paenibacillus (formerly Bacillus) larvae (White 1906) Ash et al. 1994, as a subspecies of P. larvae, with emended descriptions of P. larvae as P. larvae subsp. larvae and P. larvae subsp. pulvifaciens”. International Journal of Systematic Bacteriology 46 (1), 270-9. o. [halott link]
  14. ↑ Genersch, Elke, Eva Forsgren, Jaana Pentikäinen, Ainura Ashiralieva, Sandra Rauch, Jochen Kilwinski, Ingemar Fries (2006. március). „Reclassification of Paenibacillus larvae subsp. pulvifaciens and Paenibacillus larvae subsp. larvae as Paenibacillus larvae without subspecies differentiation”. International Journal of Systematic and Evolutionary Microbiology 56 (Pt 3), 501-511. o. DOI:10.1099/ijs.0.63928-0. [halott link]
  15. ↑ Roderich Süssmuth (2014): Paenilamicin – Struktur und Biosynthese eines hybriden Polyketid-/nichtribosomalen Peptidantibiotikums des bienenpathogenen Bakteriums Paenibacillus larvae, Angewandte Chemie, doi:10.1002/ange.201404572
  16. ↑ Matheson, 1993,1996
  17. ↑ American Foulbrood disease Archiválva 2011. július 18-i dátummal a Wayback Machine-ben A.M. Alippi Laboratorio de Fitopatologia, Facultad de Ciencias Agrarias y Forestales Universidad Nacional de La Plata, Calle 60 y 118 , C.C. 31, 1900 La Plata, Argentína
  18. ↑ Holst, E.C. (1946). „A single field test for American foulbrood”. American Bee Journal 86, 14–34. o. 
  19. ↑ USDA Agricultural Research Service Submission of Samples for Diagnosis (2007)
  20. ↑ American Foul Brood-Prevention and Control Archiválva 2008. június 26-i dátummal a Wayback Machine-ben Pennsylvania Department of Agriculture
  21. ↑ Calderone, Nicholas Management of Honey Bee Brood Diseases Archiválva 2011. július 27-i dátummal a Wayback Machine-ben (January 2001) Cornell University
  22. ↑ Dobbelaere W, de Graaf DC, Reybroeck W, Desmedt E, Peeters JE, Jacobs FJ (2001. August). „Disinfection of wooden structures contaminated with Paenibacillus larvae subsp. larvae spores”. J. Appl. Microbiol. 91 (2), 212–6. o. [2016. augusztus 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1046/j.1365-2672.2001.01376.x. PMID 11473585. (Hozzáférés: 2012. július 23.) 
  23. ↑ Robinson. „Gas Sterilization of Beekeeping Equipment Contaminated by the American Foulbrood Organism, Bacillus larvae”, Kiadó: The Florida Entomologist. JSTOR 3493642. 
  24. ↑ „”. JSTOR 3493642. 
  25. ↑ Bee Killers: Using Phages Against Deadly Honeybee Diseases - YouTube. youtube.com. (Hozzáférés: 2014. november 29.)
  26. ↑ a b Méhészet, 2016 október
Commons:Category:Paenibacillus larvae
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyúlós költésrothadás témájú médiaállományokat.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nyúlós_költésrothadás&oldid=26981259”