Méhfarkas

Méhfarkas
	Méhfarkas egy virágon
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Altörzs:	Hatlábúak (Hexapoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Alosztály:	Szárnyas rovarok (Pterygota);
Alosztályág:	Újszárnyúak (Neoptera);
Öregrend:	Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota);
Rend:	Hártyásszárnyúak (Hymenoptera);
Alrend:	Fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita);
Alrendág:	Fullánkosok (Aculeata);
Öregcsalád:	Méhalkatúak (Apoidea);
Család:	Szitásdarazsak (Crabronidae);
Alcsalád:	Philanthinae;
Nemzetség:	Philanthini;
Nem:	Philanthus; (Fabricius, 1790)
Faj:	P. triangulum;
Tudományos név
	Philanthus triangulum; (Fabricius, 1790)
Szinonimák
	Philanthus abdelcader Lepeletier, 1845; Philanthus allionii Dahlbom, 1845; Philanthus apivorus Latreille, 1799; Philanthus discolor Panzer, 1799; Philanthus pictus Panzer, 1797; Crabro androgynus Rossi, 1792; Philanthus ruspatrix (Linnaeus, 1767); Simblephilus triangulum (Fabricius, 1775); Sphex scutellatus subsp. maculatus Christ, 1791; Vespa fasciata Fourcroy, 1785; Vespa limbata Olivier, 1792; Vespa ruspatrix Linnaeus, 1767; Vespa triangulum Fabricius, 1775;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Méhfarkas témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Méhfarkas témájú médiaállományokat és Méhfarkas témájú kategóriát.

Méhfarkasok a Göttingeni Egyetem botanikus kertjében (29 másodperc, 15,79 MB). A 2008 késő nyarán készült felvétel mutatja többek között a nőstényt ásás közben és a zsákmánnyal

A méhfarkas (Philanthus triangulum) a rovarok (Insecta) osztályának a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjébe, ezen belül a fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) alrendjébe és a szitásdarazsak (Crabronidae) családjába tartozó faj.

A magányos darázsfajok egyike. Európában és Észak-Afrikában él. A kifejlett darazsak virágporral és nektárral táplálkoznak, de lárváik számára házi méheket fognak. A nőstény minden lárvának egy kis üreget készít, és egy üregbe 3-6 lebénított méhet hord, majd lerakja petéjét. A lárvák táplálékigénye a nemüktől függ; a nőstényeknek eggyel több méhet kell elfogyasztaniuk, mint a hímeknek. Egy nőstény összesen akár 1000 méhet is elejthet, és a nőstények gyakran egymás közelében fészkelnek. A Philanthus nem különböző fajai különböző méhfajokra vadásznak, de egyedül ez a faj fog házi méhet. Közép-Európában csak ezzel a fajjal táplálja utódait.

Zsákmányát távolról látással veszi észre, és csak akkor lép be a szaglás, ha már néhány centiméterre megközelítette. Kísérletek szerint a méhszagú tárgyakra is lecsap. A támadás olyan gyors, hogy nem ad helyt védekezésnek: a darázs lábaival megragadja áldozatát, és fullánkjával mérget fecskendez belé. Ezután hátsó lábával megszorítja a zsákmány potrohát, amitől az elraktározott nektár kicsöpög. Ezt a méhfarkas felnyalja, majd a zsákmányt hátra fordított helyzetben lábaival fogva viszi fészkéhez, ami ismét látás alapján talál meg.

Fészkének bejárata 1 cm átmérőjű, a kikapart föld karimát képez. Sík területeken a nőstény lezárja a bejáratot a különféle bogarak és fürkészdarazsak elleni védelmül. Ha falba ásta üregét, akkor nem zárja le. Az üreg akár 1 m hosszú is lehet. A fészek a csatorna végén levő tojásdad kamra 5-7 kamrával. A kikelő álca nyála elfolyósítja a méheket, és az álca ezt szívja fel, és csak a méhek páncélját hagyja meg. Pergamenszerű tokban bábozódik be úgy, hogy sem az üreg fenekét, sem az oldalsó falakat nem érinti.

Sokáig azt feltételezték, hogy a méreg tartósítja, és csak lebénítja, és nem pusztítja el a méheket, így a méhek húsa friss marad. Azonban a Würzburg Egyetem biológiai központjában Erhard Strohm kutatócsoportjának kísérletsorozata szerint nem a méreg tartósítja a méheket, hanem az, hogy a méhfarkas jól átnyalogatja őket. Ezzel napokig megőrizték frissességüket, míg a csak méreggel kezelt méhek néhány órán belül megromlottak.^[1]

Június közepétől figyelhető meg. A fekete-sárga rovar felismerhető nagy fejéről, közepükön vastagabb szárnyairól, a nőstény sörtéiről, és a szitakötőkhöz hasonló repülési technikájáról ismerhető fel. A nőstény testhossza 13–18 mm, a hím ennél jóval kisebb, 8–10 mm. Az álca fehér, és kukac formájú.

Ha nagyon elszaporodik, akkor nagy károkat okoz a méhészetekben. Németországban volt olyan másfél hektáros terület, ahol összesen 1 millió 160 ezer elrabolt méh feküdt bénultan méhfarkasok fészkében. Védekezni ellene füvesítéssel lehet, vagy a területet agyaggal, kaviccsal, kőzúzalékkal borítani, és elhengerelni. Hűvösben a darázs kézzel is megfogható, ilyenkor nem tud szúrni.

Megtalálható Európa nagy részén, és elterjedt Szibériától a melegebb éghajlatú füves pusztákig. Mivel ezen a területen erős az emberi beavatkozás, ezért a méhfarkasok száma csökken.

Az Egyesült Királyságban sokáig ritka faj volt, és csak Isle of Wight és Suffolk szigetein voltak telepei. Azóta elterjedt, és még Yorkshire-ben is fellelték (2002). Státusa RDB2 (sebezhető), de ezt várhatóan meg fogják változtatni elszaporodása és terjeszkedése miatt.^[2]

Újabb kutatások szerint a lárvákat antibiotikumokkal védi. Speciális csáp alatti mirigyeiben sztreptomicin baktériumokat tenyészt, amiket a sejt fedelére ken. A lárvák felveszik a baktériumokat, és gubójukba is beleszövik. Ez növeli túlélési esélyeiket, ugyanis a baktériumok által termelt anyagok védik a lárvát és a bábot a többi baktériumtól és a gombáktól.^[3]

A méhfarkas legfőbb természetes ellensége a Hedychrum rutilans élősködő darázs.

Jegyzetek

↑ Strohm, E. und Linsenmair, K. E.. Females of the European beewolf preserve their honeybee prey against competing fungi, Ecological Entomology 26 (2001), 198-203
↑ Species Account for Philanthus triangulum. Essex Field Club. [2008. június 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 28.)
↑ J. Kroiss, et al.: Symbiotic streptomycetes provide antibiotic combination prophylaxis for wasp offspring, Nature Chemical Biology 2010, doi:10.1038/nchembio.331

Források

Örösi Pál Zoltán: Méhek között. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1957.
Nikolaas Tinbergen: Über die Orientierung des Bienenwolfes (Philanthus triangulum Fabr.). In: Zeitschrift für vergleichende Physiologie. Band 16, 1932, S. 305–334
Nikolaas Tinbergen: Über die Orientierung des Bienenwolfes (Philanthus triangulum Fabr.). II. Die Bienenjagd. In: Zeitschrift für vergleichende Physiologie. Band 21, 1935, S. 699–716
Helgard Reichholf-Riehm: Insekten. Mosaik, München 1984.
Heiko Bellmann: Bienen, Wespen, Ameisen. Hautflügler Mitteleuropas. Franckh-Kosmos, Stuttgart 1995
Semiochemicals of Philanthus triangulum, the European beewolves

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az European beewolf című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Bienenwolf (Wespe) című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Strohm, E. und Linsenmair, K. E.. Females of the European beewolf preserve their honeybee prey against competing fungi, Ecological Entomology 26 (2001), 198-203

[2] Species Account for Philanthus triangulum. Essex Field Club. [2008. június 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 28.)

[3] J. Kroiss, et al.: Symbiotic streptomycetes provide antibiotic combination prophylaxis for wasp offspring, Nature Chemical Biology 2010, doi:10.1038/nchembio.331

[1]

[2]

[3]