Nopcsa László

báró felsőszilvási Nopcsa László
Született	1794. július 6. Alsófarkadin, Hunyad vármegye,
Elhunyt	1884. január 12. (89 évesen) Déva, Hunyad vármegye,
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Gyermekei	Nopcsa Ferenc Nopcsa Elek
Foglalkozása	Hunyad vármegye főispánja.
Tisztsége	Hunyad vármegye főispánja (1832–1833) Hunyad vármegye főispánja (1833–1848) Hunyad vármegye főispánja (1861–1867)
A Wikimédia Commons tartalmaz báró felsőszilvási Nopcsa László témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Báró felsőszilvási Nopcsa László (Alsófarkadin, Hunyad vármegye, 1794. július 6. – Déva, Hunyad vármegye, 1884. január 12.), Hunyad vármegye főispánja, a főrendiház örökös , földbirtokos. Nopcsa László báró a legenda szerint Jókai Mór Szegény gazdagok című regénynek a szereplőjét a "Fatia Negrát" őróla mintázta.

A báró felső-szilvási Nopcsa család címere

Élete

A nemesi származású báró Nopcsa családban született. Apja Nopcsa Ferenc, földbirtokos, anyja osztoniczai Csóka Mária volt. Az apai nagyszülei Nopcsa Péter, földbirtokos, aki 1771-ben Hunyad vármegyei alispán, és Sinkay Krisztina voltak. Fivére idősebb báró felsőszilvási Nopcsa Elek (1775–1862) erdélyi udvari kancellár, a Lipót-rend nagy-keresztese és a Szent István-rend vitéze, földbirtokos, aki 1855. december 31-én osztrák bárói rangot nyert. Mivel idősebb Nopcsa Elek báró gyermektelen volt, e bárói ág kihalásához közeledvén, 1856. szeptember 18-án kelt legfelsőbb elhatározással a bárósság idősebb Nopcsa Eleknek testvérére, Nopcsa László, volt Hunyad megyei főispánra, ráruháztatott, amelyet az uralkodott megerősített.

1830-ban Hunyad vármegye főszolgabírójaként tevékenykedett. 1833 és 1848 között Hunyad megye főispánja volt. Legelterjedtebb nézetek szerint Jókai egy valóban élt személyről mintázta Fatia Negra alakját az 1860-ban megjelent Szegény gazdagok című regényben: egy utazása során ismerte meg Nopcsa László báró történetét, akiről olyan legendák terjengtek, hogy időnként mint rablóharamia fosztogatja a környék lakosságát. A regény megjelenése után több helybéli látni vélte a párhuzamot Fatia Negra és Nopcsa báró között, sőt, állítólag maga a báró is felfedezte azt. A legenda azért alakulhatott ki, mert állítólag egyszer a rendőrségnek kellett magyarázkodnia egy feleségének vásárolt nyaklánc miatt. Mert az ajándékozást követő bálon, egy dzsentriasszony felismerte, hogy az az ő nyaklánca, amit nemrégiben tulajdonítottak el tőle haramiák. Bár a báró azonnal visszaszolgáltatta a lopott ékszert eredeti tulajdonosának, semmi sem mentette meg őt attól, hogy a pletyka megszülessen. Ráadásul még a korabeli rendőrségi könyvekben is fennmaradt, hogy a Fatia Negra bandájának üldözésekor a haramiavezérnek többször a Nopcsa erdőkben veszett nyoma, bár a társait minden egyes alkalommal lefülelték, őt magát soha nem sikerült elkapni. Persze ezek után a kétes hírű főispán mindig tisztességesen megvendégelte a pórul járt csendőröket.

Házasságai és leszármazottjai

Első felesége kézdiszentléleki Kozma Ágnes (*1795.–Kolozsvár, 1847. február 17.), akitől született:

• báró Nopcsa Ferenc (Alsófarkadin (Hunyad megye), 1815. március 14. – Szacsal, 1904. június 24.) főispán, a főrendiház tagja, Erzsébet császárné és királyné főudvarmestere.

Első neje halála után a második házastársa borbátvizi Bája Mária (*1821. április 9.–Déva, 1882. december 17.), akinek a szülei Bája István, földbirtokos és Czenker Mária (1796–1868) voltak; Bája István halála után Czenker Mária gróf Tholdy Ádámnak a házastársa lett. Nopcsa László és Bája Mária frigyéből született:

• báró Nopcsa Elek (Bécs, 1848. október 24. – Újarad, 1918. március 7.) császári és királyi kamarás, országgyűlési képviselő, színházi intendáns. Felesége: gróf Zelenka-Zelenski Matild (*Újarad, 1852. április 28.–†Budapest, 1938. december 25.). Nopcsa Elek báró és gróf Zelenka-Zelenski Matild fia: báró Nopcsa Ferenc (1877–1933), dr. phil., paleontológus, geológus, a MTA tagja, a Magyar Földtani Intézet igazgatója.