Nopcsa Ferenc (főispán)
 |
Ez a szócikk Szinnyei József Magyar írók élete és munkái című művén alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell. |
| Nopcsa Ferenc | |
 | |
| Született | Alsófarkadin[1] |
| Elhunyt | 1904. június 24. (89 évesen)[1][2] Szacsal[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Nopcsa László |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | Hunyad vármegye főispánja (1861–1867) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Felső-szilvási báró Nopcsa Ferenc (Alsófarkadin (Hunyad megye), 1815. március 14. – Szacsal, 1904. június 24.) főispán, a főrendiház tagja, Erzsébet császárné és királyné főudvarmestere.
Életútja
[szerkesztés]A magyar nemesi származású báró Nopcsa családban született. Apja báró felsőszilvási Nopcsa László (1794–1884), Hunyad vármegye főispánja 1848-ig, földbirtokos,[3] anyja szent-léleki Kozma Ágnes (1795–1847) volt. Az apai nagybátyja idősebb báró felsőszilvási Nopcsa Elek (1775–1862) erdélyi udvari kancellár, a Lipót-rend nagy-keresztese és a Szent István-rend vitéze, földbirtokos, aki 1855. december 31-én osztrák bárói rangot nyert.[4] Mivel idősebb Nopcsa Elek báró gyermektelen volt, e bárói ág kihalásához közeledvén, 1856. szeptember 18-án kelt legfelsőbb elhatározással a bárósság idősebb Nopcsa Eleknek testvérére, Nopcsa László, volt hunyadmegyei főispánra, ráruháztatott, amelyet az uralkodott megerősített. Ferenc József magyar király 1874. május 14-én végül magyar bárói címet adományozott Nopcsa Ferenc és öccse ifjabb Nopcsa Elek számára.[5]
Nopcsa László főispán és első felesége, fia, Nopcsa Elek testvérbátyja. Neveltetését a Theresianumban nyerte, 1834-ben hadnagy lett a herceg Schwarzenberg nevét viselő dsidás ezredben. 1836-ban a Radetzky nevét viselő huszároknál főhadnaggyá, majd kapitánynyá lépett elő, de 1843-ban bucsút mondott a katonai pályának, melyen 1840-től 1842-ig egyszersmind Károly Ferdinánd főhercegnek udvari kamarása volt. Megválván a katonai szolgálattól, mint magánzó élt és nagyobb utazást tett külföldön; különösen Olaszországban tartózkodott hosszabb ideig és Velencében levéltári kutatásokat tett, hogy a magyar történelemre vonatkozólag gyűjtsön adatokat. A közpályán 1861-ben tűnt fel először, midőn az alkotmányos megyék visszaállításával Hunyad vármegye főispánja lett, mely székben atyja, László 1848-ig vezette a megye ügyeit. 1867-ben az ő felsége körüli minisztériumba lépett mint államtitkár, de ez állásától nemsokára megvált, Erzsébet királyné főudvarmesterévé neveztetvén ki, mely méltóságáról 1894-ben aggkorára való tekintettel lemondott. Császári és királyi kamarás és valóságos belső titkos tanácsos. 1873-ban a Lipót-rend nagy keresztjét nyerte. A főrendiház újjászervezésekor kineveztetett annak tagjává.
Régi okleveleket közölt a Magyar Tudományos Értekezőben (1862. II.). Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Arcképe: Kőnyomat, Marastoni J. rajza a Hajnalban (1867.)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2020. február 26., PIM66427
- ↑ a b Osztrák Életrajzi Lexikon 1815-1950 (német nyelven). Osztrák Tudományos Akadémia. (Hozzáférés: 2019. január 22.)
- ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - báró Nopcsa László
- ↑ Kempelen Béla: Magyar nemes családok 8. kötet Nopcsa (felsőszilvási), báró.
- ↑ K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 70. kötet - 664. oldal
Források
[szerkesztés]- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IX. (Mircse–Oszvaldt). Budapest: Hornyánszky. 1903.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk
[szerkesztés]- Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. Bp., 1990-1999.
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
- Vajay Szabolcs: A Máltai Rend magyar lovagjai 1530-2000. Bp., Mikes Kiadó Kft., 2000.
- Új Országgyűlési Almanach 1887-1892. Szerk. Sturm Albert. Bp., Ifjabb Nagel Ottó, 1888.
- A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
.svg){kind=small}
