Ugrás a tartalomhoz

Nobel-békedíj

Hivatkozások szerkesztése
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Nobel békedíj szócikkből átirányítva)
Nobel-békedíj (The Nobel Peace Prize)
Szató Eiszaku Nobel-békedíja (1974)
Szató Eiszaku Nobel-békedíja (1974)
Díjazotta béke elhivatott terjesztői
Szervezet neveNorvég Nobel-bizottság
SzékhelyOslo
Alapítás éve1895
Országsvéd Svédország
Díjátadás
Első díjátadás1901.
Legutóbbi díjátadás2022.[1]
Hivatalos weboldal
hivatalos oldal
A Wikimédia Commons tartalmaz Nobel-békedíj témájú médiaállományokat.
A Nobel Intézet épülete Oslóban
A Nobel-békedíj átadása, 2010

A Nobel-békedíj vagy béke-Nobel-díj[2] egyike a hat Nobel-díjnak, melyeket a svéd iparmágnás és feltaláló, Alfred Nobel hagyatéka révén osztanak ki. Míg a fizikai, kémiai, fiziológiai-orvostudományi és irodalmi Nobel-díjat Stockholmban, addig a Béke-díjat Norvégia fővárosában, az oslói Városháza nagy csarnokában adják át.

Alfred Nobel szándéka szerint a díjazott „legyen az a személy, aki a legtöbbet vagy a legkimagaslóbban tette a nemzetek barátságáért, a fegyveres erők csökkentéséért vagy megszüntetéséért, vagy békekongresszusok tartásáért és előkészítéséért.”

Eltérően más Nobel-díjaktól, a békedíjat kaphatja személy vagy szervezet is. A díjat inkább egy személynek vagy szervezetnek egy ügyben alkalmazott megoldási módszereiért adományozzák, semmint az üggyel kapcsolatos elhatározásaiért, ígéreteiért. A Nobel-békedíj a története során, politikai természetéből kifolyólag, mindig is viták tárgyát képezte.

Adományozás folyamata

[szerkesztés]

Az öttagú norvég Nobel-bizottság, mely tagjait a norvég parlamentből (Storting) választják, jelöli ki a díjazottakat, és a Bizottság elnöke adja át a díjat, aki jelenleg, Thorbjørn Jagland. Alfred Nobel halála idején Svédország és Norvégia perszonálunióban állt, melyben egyedül a svéd parlament (Riksdag) volt felelős a külpolitikáért, a norvég parlament pedig a belpolitikáért. Noha Alfred Nobel soha nem közölte senkivel,[3] hogy miért nem egy svéd testület ítéli oda a békedíjat, egyesek úgy vélik, hogy Nobel ezzel akarta megelőzni, hogy külföldi hatalmak befolyásolják a kiválasztási folyamatot. Más vélemények szerint Nobel nagy tisztelője volt a norvég Bjørnstjerne Bjørnsonnak, és a norvég parlament volt az első a világon, amely támogatást szavazott a nemzetközi békemozgalomnak.

Jelölések

[szerkesztés]

A jelöléseket kiválasztott személyek szűk köre teheti meg. Ebbe a körbe korábbi díjazottak, a nemzetgyűlések és kongresszusok tagjai, egyetemi tanárok, nemzetközi bírók és különleges tanácsadók tartoznak. A bizottság titokban tartja a jelöltek nevét és ugyanerre kéri a jelölőket is. Az idők során több személyt is "Nobel-békedíj jelölt"-ként emlegettek, de ennek nincs hivatalos alapja.[4]

Az 1901–1951 közötti jelöltek névsora online elérhető a Nobel-díj hivatalos oldalán. 1939-ben jelölték Adolf Hitlert, de a jelölést ugyanabban az évben vissza is vonták.[5] Sztálint kétszer is jelölték, 1945-ben és 1948-ban.[6] Benito Mussolinit pedig 1935-ben.[7]

Mivel a díjat olyan személyeknek is lehet adni, akik be nem fejeződött békefolyamatokban vesznek részt, egyes díjazások utólag megkérdőjelezhetőnek tűnnek. Különösen sokan vitatták például Theodore Roosevelt, Jasszer Arafat, Lê Đức Thọ és Henry Kissinger díjazását; az utóbbi miatt két egyet nem értő bizottsági tag le is mondott.[8]

A Nobel-Bizottságot sok kritika érte jobboldali csoportok részéről, akik úgy vélik, hogy a döntések baloldali megfontolások alapján születtek.

Kritika

[szerkesztés]

A történelem során többen kritizálták a Nobel-békedíjat, amiért azt gyakran ítélték aktuális, közelmúltbéli cselekedetekért, vagy olyan szándékkal, hogy bizonyos jövőbeni cselekedeteket előmozdítsanak.[9] Egyes hozzászólók azt emelték ki, hogy téves és igazságtalan lehet a díjat számszerűsíthető kortárs véleményekre támaszkodva ítélni oda, főleg úgy, hogy a döntőbírák maguk sem mondhatók pártatlan szemlélőnek.[10]

2011-ben a norvég Aftenposten magazin egyik cikke bírálta a Norvég Nobel Bizottságot, hogy visszavonult norvég politikusok helyett szakmai és külföldi háttérrel rendelkező személyeket kellene alkalmazniuk. A cikk továbbá rámutat arra, hogy nem elég nyitott kritériumok alapján választja ki a bizottság a díj nyertesét, valamint arra, hogy komolyabban kellene venni Nobel végrendeletét. A cikk azt is megemlíti, hogy Øivind Stenersen, norvég történész szerint Norvégia sikeresen használta fel a díjat nemzeti és külpolitikai célokra.[11][12]

Egy másik 2011-es Aftenposten cikkben Nobel egyik testvérének unokája, Michael Nobel, kritizálta a díj túlzott politikai színezetét, amely egyáltalán nem egyeztethető össze Nobel végrendeletével.[13] Fredrik S. Heffermehl, norvég jogász könyveiből kiderül, hogy 16 jeles skandináv személyt buzdított arra, hogy kezdeményezzenek bűnügyi nyomozást.[14]

Odaítélt díjak utáni kritikák

[szerkesztés]
Barack Obama with Thorbjørn Jagland
Barack Obama Norvégia egykori miniszterelnökével, Thorbjørn Jagland-dal a 2009-es Nobel-békedíj átadási ünnepségen.
Jichák Rabin, Simón Peresz és Jasszer Arafat átveszik a Nobel-békedíjat 1994-ben.

Hatalmas vitákat váltott ki Mihail Gorbacsov,[15] Jichák Rabin, Simón Peresz, Menáhém Begín, Jasszer Arafat,[16][17][18] Lê Đức Thọ, Henry Kissinger,[19] Jimmy Carter,[20] Al Gore,[21]IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület),[22] Liu Hsziao-po,[23][24][25] Barack Obama,[26][27][28] és az Európai Unió[29] részére megítélt díjak. A Lê Đức Thọ, valamint Henry Kissinger díjazásai során kialakult nézeteltérések két bizottsági tagot lemondásra kényszerítettek.[30] Thọ később vissza is utasította a díjat, mondván, Vietnámban valójában még nem sikerült elérni a békét.

Elmaradt elismerések

[szerkesztés]

Az amerikai Foreign Policy a következő embereket sorolta fel, akik soha nem kapták meg a Nobel-békedíjat, pedig megérdemelték volna: Mahatma Gandhi, Eleanor Roosevelt, U Thant, Václav Havel, Ken Saro-Wiwa, Fazle Hasan Abed, Sari Nusseibeh és Corazón Aquino.[31][32] Az elmaradt elismerések közé sorolható továbbá II. János Pál pápa,[33] Hélder Câmara[34] és Dorothy Day is.[35] (Eleanor Roosevelt és Dorothy Day is megkapta a Gandhi-békedíjat.) Irena Sendlert is jelölték 2007-ben a díjra, amelyet azonban végül az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület és Al Gore kaptak együttesen.[36][37]

Mahatma Gandhi elismerésének a hiányát számosan szóvá tették, beleértve a Nobel bizottság tagjait is.[38][39] A bizottság közlése szerint Gandhit jelölték a díjra öt különböző évben is (1937, 1938, 1939, 1947 és 1948 - a halála előtt pár nappal).[40] A bizottság későbbi tagjai a nyilvánosság előtt is sajnálatukat nyilvánították ki, hogy elmaradt Gandhi elismerése.[38] Geir Lundestad, a bizottság titkára 2006-ban azt nyilatkozta, hogy a bizottság 106 éves története során a leghatalmasabb elmaradt elismerés kétségtelenül Mahatma Gandhié volt. „Gandhi megvolt a Nobel-békedíj nélkül. Az viszont már kétséges, hogy a Nobel bizottság meglesz-e Gandhi nélkül.”[41] 1948-ban, Gandhi halálát követően a Nobel bizottság nem adományozott díjat senkinek, mondván, hogy „nincs megfelelő élő jelölt” abban az évben. Majdnem 40 évvel később, 1989-ben a dalai láma díjának átadási ünnepségén a bizottság elnöke azt mondta, a díjat részben Gandhi emlékének is ajánlják.[42]

Díjazottak

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Tóth Gergely: A szabad sajtó két szorongatott szereplője kapta a Nobel-békedíjat (HTML). Telex.hu. Van Másik Kft., 2021. október 8. (Hozzáférés: 2022. február 28.)
  2. ↑ A Nobel-békedíj alaknak nemcsak az írásmódja könnyebb, hanem a belső jelzőinek sorrendje is magyarosabb, mint a másik lehetséges formáé, a béke-Nobel-díjé. Lásd: az Index Korrektorblogjának bejegyzése Archiválva 2007. október 14-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  3. ↑ Archivált másolat. [2006. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. május 6.)
  4. ↑ Archivált másolat. [2001. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. május 6.)
  5. ↑ Nomination Archive / Adolf Hitler. www.nobelprize.org (Hozzáférés: 2021. február 3.)
  6. ↑ Nomination Archive / Joseph Vissarionovitch Stalin. www.nobelprize.org (Hozzáférés: 2021. február 3.)
  7. ↑ Nomination Archive / Benito Amilcare Andrea Mussolin. www.nobelprize.org (Hozzáférés: 202102. március)
  8. ↑ Øyvind Tønnesson: Controversies and Criticisms (angol nyelven). Nobelprize.org, 2000. június 29. (Hozzáférés: 2011. február 9.)
  9. ↑ www.hungarian.ruvr.ru - Európa országaiban kritikával fogadták a Nobel-békedíj odaítélését, 2012.10.13.. [2014. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 10.)
  10. ↑ Murphy, Clare. „The Nobel: Dynamite or damp squib?”, BBC online , BBC News, 2004. augusztus 10. (Hozzáférés: 2009. október 11.) 
  11. ↑ www.galamuscsoport.hu - Változhat a Nobel-békedíjat odaítélő bizottság összetétele, 2014.10.06.. [2014. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 10.)
  12. ↑ Aspøy, Arild. „Fredsprisens gråsoner”, Aftenposten , 2011. október 4., 4. oldal (norwegian nyelvű) „Nobelkomiteen bør ta inn medlemmer med faglig og internasjonal bakgrunn... som gjøre en like god jobb som pensjonerte stortingsrepresentanter.” 
  13. ↑ Nobel, Michael. „I strid med Nobels vilje”, Aftenposten , 2011. december 9. (Hozzáférés: 2011. december 12.) (norvég nyelvű) 
  14. ↑ Criminal Investigation of the Nobel Peace Prize, 2014. február 25. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  15. ↑ EVOLUTION IN EUROPE; Gorbachev Gets Nobel Peace Prize For Foreign Police Achievements, New York Times, 16 October 1990
  16. ↑ Said, Edward. Peace and Its Discontents: Essays on Palestine in the Middle East Peace Process. Vintage (1996). ISBN 0-679-76725-8 
  17. ↑ Gotlieb, Michael. „Arafat tarnishes the Nobel trophy”, The San Diego Union – Tribune , 1994. október 24., B7. oldal 
  18. ↑ Egy Nobel-békedíjas terroristavezér életútja. Origo.hu. (Hozzáférés: 2019. május 2.)
  19. ↑ „Worldwide criticism of Nobel peace awards”, The Times , 1973. október 18. (Hozzáférés: 2009. október 11.) 
  20. ↑ Douglas G. Brinkley. The Unfinished Presidency: Jimmy Carter's Journey to the Nobel Peace Prize (1999)
  21. ↑ „A Nobel Disgrace”, National Review Online , 2009. szeptember 22. (Hozzáférés: 2011. október 2.) 
  22. ↑ Nobel Peace Prize nominations show how 'hopelessly politicized' and 'screwy' the controversial award has been, 2014. február 14. (Hozzáférés: 2014. április 23.)
  23. ↑ Overseas Chinese in Norway Protest Against Nobel Committee's Wrong Decision. English.cri.cn. [2018. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 13.)
  24. ↑ Not so noble. Frontlineonnet.com, 2010. november 5. (Hozzáférés: 2012. október 13.)
  25. ↑ Nobel Harbors Political Motives behind Prize to Liu Xiaobo. English.cri.cn. [2018. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 13.)
  26. ↑ „Surprised, humbled Obama awarded Nobel Peace Prize” (Hozzáférés: 2009. október 9.) 
  27. ↑ Otterman, Sharon (9 October 2009), "World Reaction to a Nobel Surprise", The New York Times, <http://thelede.blogs.nytimes.com/2009/10/09/world-reaction-to-a-nobel-surprise/?hp#bozoanchor>. Hozzáférés ideje: 9 October 2009
  28. ↑ „Obama Peace Prize win has some Americans asking why?”, Reuters.com, 2009. október 9. (Hozzáférés: 2012. augusztus 28.) 
  29. ↑ „Norwegian protesters say EU Nobel Peace Prize win devalues award” (Hozzáférés: 2012. december 8.) 
  30. ↑ Tønnesson, Øyvind: Controversies and Criticisms. Nobelprize.org, 2000. június 29. (Hozzáférés: 2010. február 27.)
  31. ↑ Kenner, David. (7 October 2009). "Nobel Peace Prize Also-Rans" Archiválva 2010. január 25-i dátummal a Wayback Machine-ben. Foreign Policy. Hozzáférés ideje: 10 October 2009
  32. ↑ James, Frank. „Nobel Peace Prize's Notable Omissions”, NPR , 2009. október 9. (Hozzáférés: 2011. december 12.) 
  33. ↑ „Pope John Paul II deserves the Nobel Peace Prize”, The Kingdom , 2005. június 6.. [2007. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. október 10.) 
  34. ↑ Governo militar destrói sonho do Nobel da Paz Archiválva 2014. február 2-i dátummal a Wayback Machine-ben – Sementes do Dom
  35. ↑ Roberts, Nancy L.. „Dorothy Day and the Catholic Worker” 
  36. ↑ Woo, Elaine. „Irena Sendler, 98; saved 2,500 children in the Holocaust”, The Boston Globe, 2008. május 13. (Hozzáférés: 2010. május 5.) 
  37. ↑ de Quetteville, Harry: Poland honours heroine who saved children. Telegraph, 2007. március 15. (Hozzáférés: 2010. május 5.)
  38. ↑ a b Tønnesson, Øyvind: Mahatma Gandhi, the Missing Laureate. The Nobel Foundation, 1999. december 1. (Hozzáférés: 2007. október 17.)
  39. ↑ Archivált másolat. [2007. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 10.)
  40. ↑ The Nomination Database for the Nobel Peace Prize, 1901–1956: Gandhi. Nobelprize.org. (Hozzáférés: 2008. október 13.)
  41. ↑ [1] Archiválva 2011. szeptember 15-i dátummal a Wayback Machine-ben Relevance of Gandhian Philosophy in the 21st Century
  42. ↑ Presentation Speech by Egil Aarvik, Chairman of the Norwegian Nobel Committee. (Hozzáférés: 2014. október 10.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nobel-békedíj&oldid=26916601”