Ugrás a tartalomhoz

Nitiazin

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nitiazin
IUPAC-név (2Z)-2-(nitrometilén)-1,3-tiazinán
Kémiai azonosítók
PubChem 6524654
ChemSpider 5013776
SMILES
O=[N+]([O-])\C=C1/SCCCN1
InChI
1S/C5H8N2O2S/c8-7(9)4-5-6-2-1-3-10-5/h4,6H,1-3H2/b5-4-
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C5H8N2O2S
Moláris tömeg 160,19 g/mol
Megjelenés barna por vagy kristály
Sűrűség 1,387 g/cm³
Forráspont 287,9 °C
Törésmutató (nD) 1,652
Veszélyek
Lobbanáspont 127,9
LD50 303 mg/tskg (patkány, szájon át)
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A nitiazin a mezőgazdaságban használt rovarirtó szer. A rovarok számára idegméreg, míg a gerincesek számára viszonylag ártalmatlan. A környezetben gyorsan elbomlik. 1979-ben fedezték fel.[1]

Bár a nitiazin sokféle rovar ellen hatékony, fény hatására bomlik, ami megakadályozta a használatát termőföldön. Helyette először a kémiailag hozzá hasonló imidaklopridet(en) alkalmazták, majd a siker hatására megindult kutatás a neonikotinoid(en) típusú rovarirtók kifejlesztéséhez vezetett.[2]

Felhasználás

[szerkesztés]

Legyek és szúnyogok ellen alkalmazták háztartásban és istállókban egyaránt először lassan a levegőbe juttatott gőz, később spray formájában. A spray azonban sárga lerakódást okozott, amit a felhasználók nem toleráltak. Később észrevették, hogy a nitiazin a legyek emésztőrendszerén keresztül is hat, ezért cukros csapdákban kezdték használni. Ez olyan hatékonynak bizonyult, hogy a csapda körül halmokban gyűltek össze a döglött legyek, ami igen kevéssé volt esztétikus, ezért a vásárlók inkább olyan szereket részesítettek előnyben, amelyek a szobán kívül pusztították el a legyeket.[3]

Hatásmód

[szerkesztés]

A rovarok acetilkolin jelátvitelére hat (neurotranszmitter). Gátló és serkentő hatása egyaránt lehet. Bizonyos esetekben gátolja a posztszinaptikus nikotinos acetilkolin-receptorokat(en).

Veszélyek

[szerkesztés]

Emlősökre szájon át mérsékelten, bőrön át nem veszélyes. Halakra kevéssé, gerinctelen vízi élőlényekre mérsékelten veszélyes. Enyhén irritálja a szemet és a bőrt.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Toxicology 691. oldal. (Google könyvek)
  2. Kevin Anthony Ford: Metabolism, Pharmacokinetics and Toxicology of the ... Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben 12. oldal. (Google könyvek)
  3. I. Yamamoto, J.E. Casida: Nicotinoid Insecticides and the Nitocinic Acetylcholine Receptor; Nithiozine Fly Trap fejezet (Google könyvek)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]