Ugrás a tartalomhoz

Szentivánboca

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Nižná Boca szócikkből átirányítva)
Szentivánboca (Nižná Boca)
Szentivánboca zászlaja
Szentivánboca zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületZsolnai
JárásLiptószentmiklósi
Első írásos említés1230
PolgármesterSilvia Skusilová
Irányítószám032 34
Körzethívószám044
Forgalmi rendszámLM
Népesség
Teljes népesség163 fő (2017. dec. 31.)[1]
Népsűrűség6 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság844 m
Terület25,17 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 56′ 55″, k. h. 19° 46′ 07″48.948600°N 19.768600°EKoordináták: é. sz. 48° 56′ 55″, k. h. 19° 46′ 07″48.948600°N 19.768600°E
Szentivánboca weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentivánboca témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szentivánboca (szlovákul: Nižná Boca, németül: Unterbotza) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Liptószentmiklósi járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Liptóújvártól 15 km-re délre, az Alacsony-Tátrában, a Bocai-völgyben fekszik.

Története

[szerkesztés]

Ősi bányásztelepülés. Már a kelták is bányásztak ércet itt, őket a szlávok követték.

A 12. században német bányászokat telepítettek ide, ők alapították a mai falu elődjét a liptóújvári uradalom területén. A 13. században hibbei lakosok bányásztak itt aranyat. A falu Bohumir comes majd utódai, a Szentiványi család birtoka volt. Ezt a régi települést 1230-ban „Beucha”, 1283-ban „Beuchna”, 1298-ban „Bolza” alakban említik, majd 1342-ben és 1377-ben „Bocha” a neve, de a 15. században elpusztult.

A 16. század közepén 1554-től a terület egy részét a beszetercebányai kamara szerezte meg, ahol új bányákat nyitottak és aranyat, ezüstöt, rezet valamint vasércet bányásztak. A bányák műveléséhez a Szepességből, Árvából, Lengyelországból és Sziléziából telepítettek be bányászokat. Ekkor keletkezett a régi Boca helyén, a Szentiványi-birtokon Szentivánboca, a kincstári birtokon pedig Királyboca. Lakói már a 16. században evangélikusok lettek. 1570-ben a Szentiványi család bányászati jogokat szerzett. Ezután vita bontakozott ki a család és a kamara között, mert a család azzal vádolta meg a kamarát, hogy a bányáit meg akarja szerezni. A század végére a bányák termelése visszaesett. Az evangélikus iskola 1632-ben nyílott. 1715-ben a faluban malom és 44 adózó porta volt. 1784-ben 141 házában 798 lakos élt. Német lakosai az évszázadok során elszlovákosodtak.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Szent Iván Bocza, tót falu Liptó Vármegyében, Királyi Botza mellett, birtokosa Szent Iványi Uraság, lakosai katolikusok. Határja soványas, vagyonnyai is selejtesek.[2]

1810-ben a bányászat megszűnt, így lakói már főként állattenyésztéssel, szövéssel, erdei munkákkal foglalkoztak, mások távolabbi vagy külföldi bányákban vállaltak munkát. 1828-ban 231 háza volt 1174 lakossal. A 19. század első felében határában üveghuta kezdte meg termelését.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Bócza (Szentivány-), tót mezőváros, Liptó vármegyében, a most emlitett mezőváros mellett, mellytől csak egy patak választja el: 9 kath., és 600 evang. lak. Evang. anyaszentegyházzal. Mind a két Bóczának határja nagy kiterjedésű, de igen sovány; erdei felette szépek; hegyeiben arany-ezüstbányák dolgoztatnak; üveghutája van; lakosai pedig sok vásznat szőnek; savanyuviz-forrása is van. – Földes urai Szentiványi család.[3]

A trianoni diktátumig Liptó vármegye Liptóújvári járásához tartozott.

Határában a második világháború idején élénk partizántevékenység folyt. A 20. században a falu egyre inkább sportközponttá vált, ahol a téli sportok szerelmesei hódolhatnak szenvedélyüknek.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 748, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 195 lakosából 191 szlovák volt.

2011-ben 156 lakosából 148 szlovák.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Neoromán stílusú evangélikus temploma 1844-ben épült torony nélkül, ami csak 1939-ben épült hozzá.
  • Tornácos fából készített bányászházai ma is láthatók.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]