Morgan Tsvangirai
Morgan Richard Tsvangirai | |
Tsvangirai 2009-ben | |
Zimbabwe 2. miniszterelnöke | |
Hivatali idő 2009. február 15. – 2013. szeptember 11. | |
Előd | Robert Mugabe (1987-ben) |
Utód | poszt megszüntetve |
Született | 1952. március 10. Gutu, Dél-Rhodesia |
Elhunyt | 2018. február 14. (65 évesen) Johannesburg, Dél-afrikai Köztársaság |
Párt | MDC |
Házastársa | Susan Tsvangirai (1978 – 2009. március 6.) |
Foglalkozás |
|
Iskolái | Harvard Egyetem |
Halál oka | vastagbélrák és végbélrák |
Vallás | kereszténység |
Morgan Richard Tsvangirai aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Morgan Richard Tsvangirai témájú médiaállományokat. |
Morgan Richard Tsvangirai (Gutu, Dél-Rhodesia, 1952. március 10. – Johannesburg, Dél-afrikai Köztársaság, 2018. február 14.) zimbabwei politikus, 2009 és 2013 között az ország miniszterelnöke. Az általa alapított Mozgalom a Demokratikus Változásért (Movement for Democratic Change – MDC) elnevezésű párt vezetőjeként Robert Mugabe államelnök legnagyobb politikai ellenfele volt évtizedeken át.
Magánélete
[szerkesztés]A karanga sona származású Tsvangirai kilenc gyermekes gazdálkodó szülők legidősebb gyermekeként született 1952-ben. Iskolái elvégzése után a bányaiparban helyezkedett el. Első felesége Susan Mhundwa volt, akivel 1978-ban házasodtak össze.[1] Hat gyermekük született. A pár 2009-ben, Tsvangirai miniszterelnökké történő megválasztása után nem sokkal, súlyos autóbalesetet szenvedett, amely során az asszony életét vesztette.[1] Tsvangirai 2012 szeptemberében feleségül vett egy háromgyermekes elvált nőt, Elizabeth Macheka-t, akitől egy gyermeke született.[2]
Politikai pályafutása
[szerkesztés]Miután 1980-ban Zimbabwe hosszas harcok után elnyerte függetlenségét, lebontva az addigi apartheid-rendszert, a 28 éves Tsvangirai tagja lett a kormányzó Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió (ZANU) pártnak. Ekkor még Mugabe miniszterelnök elkötelezett támogatójának számított,[3] s fokozatosan haladt előre a párthierarchiában.[4] Párttagként a bányaszakszervezet tevékenységét felügyelte, amelynek később elnökeként működött. 1989-ben a Zimbabwe Congress of Trade Unions (ZCTU) nevű szakszervezeti-konföderáció főtitkára lett. Vezetése alatt a ZCTU fokozatosan eltávolodott az állampárt irányvonalától, és Tsvangirai a Mugabével szembeni kritikus hangok legnagyobb szószólója lett.[5] Tsvangirai már az 1980-as évek közepén hevesen ellenezte a gukurahundit, amely során a kormánypárt által feltüzelt milíciák etnikai tisztogatásokat hajtottak végre az ndebele közösségek ellen.[6]
Tsvangirai 1997-ben vezető szerepet vállalt a megalakuló Nemzeti Alkotmányozó Gyűlés (NDC) civilszervezet munkájában, amely az állampárttal szemben kritikus értelmiséget és ellenzékieket fogta össze.[7] 1999-ben megalapította a Mozgalom a Demokratikus Változásért (MDC) nevű formációt, amely a következő években a Mugabe-rezsim legfőbb ellenzéki pártjává nőtte ki magát. Tsvangirai és pártjának jelentős szerepe volt abban, hogy Mugabe nem tudta keresztülvinni azt az alkotmánymódosítást, amely törvényesen felhatalmazta volna a kormányt a fehér farmerek által birtokolt földek kárpótlás nélküli államosítására. A 2000 februári népszavazás bukása nagy kudarc volt a diktátor számára. A 2002-es elnökválasztáson Tsvangirai volt az MDC jelöltje: 42%-ot ért el, erre Mugabe 1980-as országlása óta egy ellenjelölt sem volt képes. A Brit Nemzetközösség, valamint számos szakértő és ellenzéki politikus csalásokkal vádolta a kormányt.[8]
Ahogy egyre fontosabb szereplő lett az ellenzéki térfélen, Tsvangirai-nak számos letartóztatással és hatósági eljárással kellett szembenéznie; először nem sokkal a 2000-es népszavazási kudarc után rabosították államellenes cselekmények vádjával,[9] majd 2003 májusában egy Mugabét kritizáló nyilatkozata miatt került a rács mögé néhány nap erejéig.[10] 2004-ben hamisan megvádolták, hogy az elnök ellen merényletet tervezett a 2002-es elnökválasztások második fordulójának napján. A vádak alól felmentették. Védelmét olyan nemzetközileg ismert emberjogi ügyvédek látták el, mint George Bizos és Walter Sisulu. 2007 márciusi letartóztatása már nemzetközi visszhangot keltett: Tsvangirai-t rabosítása után súlyosan bántalmazták, a sérüléseiről kiszivárgott felvételek bejárták a világsajtót.[11] Szabadon engedése után nem sokkal az MDC pártszékházát is megromahozta a hararei rendőrség, és mások mellett ismét letartóztatták, megakadályozva a tervezett nemzetközi sajtótájékoztató megtartását.[12]
A 2008-as elnökválasztások során ismét ő volt Mugabe legfőbb kihívója. A hivatalos tájékoztató szerint Tsvangirai megnyerte az első fordulót a szavazatok 48%-ával, de mivel egyik jelölt sem érte el az abszolút többséget, második fordulót kellett tartani. Az ellenzéki pártelnök vitatta a hivatalos eredményeket; saját számításaik szerint Tsvangirai meghaladta az 50%-ot.[13] A következő hónapok súlyos visszaélésekről szóltak, mindennaposak voltak az összecsapások, a razziák és a bírósági végzés nélküli rabosítások. 2008 júniusában az elnökjelölt Tsvangirai-t szintén letartóztatták.[14] Ilyen körülmények között az MDC bojkottra szólított fel.[15] A második fordulóban Tsvangirai mindössze 9%-ot kapott, miközben Mugabe megnyerte az elnökválasztást. A nemzetközi közösség vitatta az eredmények legitimitását. Mivel az egyidejűleg megtartott parlamenti választásokon az MDC – története során – megelőzte a ZANU–PF-et az alsóház mandátumainak számában (miközben a szenátusban Mugabe megtartotta többségét), a nemzetközi szervezetek nyomás alá helyezték Mugabét, aki így tárgyalásokba kezdett Tsvangirai-val egy egységkormány létrehozása céljából Thabo Mbeki volt dél-afrikai elnök közvetítésével. 2008 szeptemberében Mugabe és Tsvangirai is aláírta a dokumentumot,[16] az egyezmény értelmében Tsvangirai számára felújították az 1987-ben megszűnt miniszterelnöki pozíciót.[17]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Stephey, M.J.. „Morgan Tsvangirai”, Time Magazine, 2009. február 11.. [2009. március 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 7.)
- ↑ Thornycroft, Peta. „Zimbabwe's Morgan Tsvangirai weds anew despite court's refusal to issue marriage permit”, The Daily Telegraph, 2012. szeptember 15.. [2012. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]
- ↑ „The bravery and naivety of Morgan Tsvangirai”, Sunday Telegraph, 2002. március 9.. [2012. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. május 13.)
- ↑ Is Tsvangirai a leader?. New Statesman. [2008. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Zimbabwe's Morgan Tsvangirai – a Profile. Voanews.com, 2008. április 3. [2008. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 17.)
- ↑ „Tsvangirai tours mass graves of Gukurahundi victims for the third time”, Daily News, 2001. április 10.. [2007. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]
- ↑ „NCA task force”, NCA. [2004. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva]
- ↑ Was Zimbabwe's election fair? BBC News, 3 November 2003
- ↑ „Police consider Tsvangirai arrest”, BBC, 2000. október 2.. [2012. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]
- ↑ „Morgan Tsvangirai arrested on Friday afternoon”, Zvakwana. [2005. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]
- ↑ „Unbowed Tsvangirai urges defiance”, BBC News, 2007. március 14.. [2009. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. május 13.)
- ↑ „Zimbabwe Opposition Leader Seized”, The New York Times, 2007. március 28.. [2008. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]
- ↑ „Zimbabwe announces poll results”, BBC News, 2008. május 2.. [2009. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]
- ↑ "Report: Zimbabwe releases opposition leader" Archiválva 2008. június 5-i dátummal a Wayback Machine-ben., MSNBC, 4 June 2008
- ↑ Angus Shaw, "Zimbabwe opposition leader pulling out of election Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben.", Associated Press, 22 June 2008.
- ↑ Chris McGreal, Africa correspondent. „guardian.co.uk, Zimbabwe deal gives power to Tsvangirai”, The Guardian, 2008. szeptember 12.. [2013. szeptember 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. december 17.)
- ↑ „Tsvangirai sworn in Zimbabwe PM”, BBC News, BBC, 2009. február 11.. [2009. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. február 11.)