Ugrás a tartalomhoz

Mohsin Hamid

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mohsin Hamid
2013-ban, a How to Get Filthy Rich in Rising Asia című könyv felolvasásán a brooklyni Greenlight könyvesboltban
2013-ban, a How to Get Filthy Rich in Rising Asia című könyv felolvasásán a brooklyni Greenlight könyvesboltban
Született1971. július 23. (53 éves)
Lahore, Pakisztán
Állampolgárságapakisztáni Pakisztán,
Brit Brit
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
  • Betty Trask-díj (2001)
  • Asian American Literary Awards (2008)
  • Anisfield-Wolf Book Awards (2008)
A Wikimédia Commons tartalmaz Mohsin Hamid témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Mohsin Hamid (Lahor, 1971. július 23. –) brit pakisztáni(wd) regényíró.

Fiatalkora és tanulmányai

[szerkesztés]

A pandzsábi és kasmíri származású családban született Hamid[1] gyermekkorának egy részét az Egyesült Államokban töltötte, ahol 3 és 9 éves kora között tartózkodott, amíg apja, aki egyetemi tanár volt, a Stanford Egyetemen PhD-képzésen vett részt. Ezután családjával visszaköltözött a pakisztáni Lahorba, és az ottani amerikai iskolába (Lahore American School) járt.[2]

18 évesen visszatért az Egyesült Államokba, hogy továbbtanuljon. 1993-ban Summa cum laude diplomát szerzett a Princeton Egyetem Woodrow Wilson School of Public and International Affairs[3] szakán, miután elkészítette 127 oldalas diplomamunkáját "Sustainable Power: Integrated Resource Planning in Pakistan" címmel, Robert H. Williams(wd) irányításával.[4] A Princetonon tanult Joyce Carol Oates és Toni Morrison mellett. Első regényének első vázlatát egy Morrison által tartott fikciós workshopra írta. Az egyetem után visszatért Pakisztánba, hogy tovább dolgozzon rajta.[5]

Hamid ezután a Harvard Law School-ba járt, ahol 1997-ben végzett.[6] Unalmasnak találta a társasági jogot, ezért visszafizette diákhiteleit, és több évig vezetési tanácsadóként dolgozott a McKinsey & Company-nál(wd) New Yorkban. Minden évben három hónap szabadságot vehetett ki az írásra, és ezt az időt arra használta fel, hogy befejezze első, Moth Smoke című regényét.[7]

Munkái

[szerkesztés]

Hamid 2001 nyarán Londonba költözött, kezdetben csak egy évig szándékozott maradni.[8] Bár gyakran visszatért Pakisztánba írni, nyolc évig továbbra is Londonban élt, és 2006-ban az Egyesült Királyság kettős állampolgára lett.[9] 2004-ben csatlakozott a Wolff Olins[10] márkatanácsadóhoz, és csak heti három napot dolgozott, hogy maradjon ideje az írásra.[11] Később ügyvezető igazgatóként dolgozott Wolff Olins londoni irodájában, majd 2015-ben kinevezték a cég történetének első főigazgatójává.[12]

Első regénye, a Moth Smoke egy marihuánát szívó volt bankár történetét meséli el az atomtámadás utáni Lahorban, aki beleszeret legjobb barátja feleségébe, és heroinfüggővé válik. 2000-ben jelent meg, és hamar kultikus sikert aratott Pakisztánban és Indiában. Az Egyesült Államokban a legjobb első regénynek járó PEN Hemingway-díj döntőse is volt. Pakisztánban televíziós feldolgozásban, Olaszországban pedig operettként adták elő.[13]

A Moth Smoke (Lepkefüst) innovatív szerkezetű volt, többszólamú, második személyű tárgyalási jeleneteket és esszéket használt olyan témákról, mint a légkondicionálás szerepe a főszereplők életében. Úttörő szerepet játszott az angol nyelvű dél-ázsiai regényirodalom divatos, kortárs megközelítésében, és egyes kritikusok szerint "a legérdekesebb regény, amely a szubkontinentális (angol) írók nemzedékéből született".[14] A New York Review-ban(wd). Anita Desai(wd) megjegyezte:

Nem igazán lehetne tovább írni vagy olvasni a lassú évszakváltásokról, a vidéki isten háta mögötti helyekről, a pletykás udvarokról és a hagyományos családokról egy olyan világban, amelyet a fegyverkereskedelem, a kábítószer-kereskedelem, a nagyipar, a kereskedelmi vállalkozások, a turizmus, az új pénz, a szórakozóhelyek, a butikok... megszállt. Hol volt Huxley, Orwell, Scott Fitzgerald, vagy akár Tom Wolfe, Jay McInerney, Bret Easton Ellis, hogy megörökítse ezt az új világot? Mohsin Hamid Lahorban játszódó regénye, a Moth Smoke az egyik első kép, amely erről a világról készült.[15]

Második regénye, a The Reluctant Fundamentalist egy pakisztáni férfi történetét meséli el, aki elhatározza, hogy egy kudarcba fulladt szerelmi kapcsolat és a szeptember 11-i terrortámadások után otthagyja magasröptű életét Amerikában. 2007-ben jelent meg, és milliós példányszámban nemzetközi bestseller lett, a 4. helyet érte el a New York Times Best Seller listáján(wd).[16][17] A regényt beválogatták a Booker-díjra, számos díjat nyert, köztük az Anisfield-Wolf Book Award-ot(wd) és az Asian American Literary Awardot, és több mint 25 nyelvre fordították le. A Guardian az évtizedet meghatározó könyvek közé választotta.[18]

A Moth Smoke-hoz hasonlóan a The Reluctant Fundamentalist is formálisan kísérletező volt. A regény egy drámai monológ szokatlan eszközét használja, amelyben a pakisztáni főhős folyamatosan egy amerikai hallgatóhoz szól, akit soha nem hallanak közvetlenül. (Hamid azt mondta, hogy Albert Camus A bukás(wd) [La Chute] volt a modellje.[19][20]) Egy kommentátor szerint ennek a technikának köszönhetően:

talán mi, az olvasók vagyunk azok, akik elhamarkodott következtetéseket vonunk le; talán a könyv célja az, hogy a Rorschach-felmérés visszatükrözze tudattalan feltételezéseinket. Tudatlanságunkban rejlik a regény feszültsége... Hamid szó szerint egyfajta sikátorban hagy minket a végén, a történet hirtelen megakad; még az is lehetséges, hogy valamilyen erőszakos cselekményre kerül sor. De sokkal valószínűbb, hogy kezünkben marad az egymásnak ellentmondó világnézetek zsákja. Ott maradunk, hogy elgondolkodjunk azon, hogy Changez belekerült a szimbolizmus játékába - egy olyan játékba, amelyet mi magunk is játszunk.[21]

Egy 2007 májusában adott interjúban Hamid a következőket mondta a The Reluctant Fundamentalist rövidségéről: "Inkább kétszer olvassák el a könyvemet, mint hogy csak félig olvassák el."[22]

Harmadik regényét, a How to Get Filthy Rich in Rising Asia, a The New Yorker 2012. szeptember 24-i számában, a Granta pedig 2013. tavaszi számában részletezte, a Riverhead Books(wd) pedig 2013 márciusában adta ki.[23][24] Korábbi könyveihez hasonlóan a How to Get Filthy Rich in Rising Asia (Hogyan lehetsz piszkosul gazdag a felemelkedő Ázsiában) is meghajlítja a műfaji és formai konvenciókat. A második személyben elbeszélt könyv a főhős ("te") elszegényedett vidéki fiúból mágnássá válásának történetét meséli el egy meg nem nevezett kortárs városban, a "feltörekvő Ázsiában", valamint a névtelen "csinos lány" üldözését, akinek útja folyamatosan keresztezi, de soha nem találkozik az övével. Az ambiciózus fiatalok által a „feltörekvő Ázsiában” elfogyasztott önsegítő könyvekből merít, és játékos, ugyanakkor mélyenszántó módon ábrázolja az ambíció és a szerelem iránti szomjúságot a gazdasági és társadalmi felfordulástól sújtott időkben. Michiko Kakutani(wd)[25] a regényről írt New York Times-ismertetőjében „mélyen megindítónak” nevezte, és azt írta, hogy a Hogyan legyünk piszok gazdagok a feltörekvő Ázsiában, „megerősíti [Hamid] helyét generációja egyik legötletesebb és legtehetségesebb írójaként”.[26]

Hamid politikáról, művészetről, irodalomról, utazásról és más témákról is írt, legutóbb Pakisztán belső megosztottságáról és szélsőségességéről a New York Times egyik közleményében.[27] Újságírása, esszéi és történetei megjelentek a TIME-ban, a The Guardian-ben, a Dawn-ban(wd)[28], a The New York Times-ban, a The Washington Postban,[29] az International Herald Tribune-ban(wd)[30], a Paris Review-ban(wd) és más kiadványokban. 2013-ban a Foreign Policy(wd) magazin beválasztotta a világ 100 vezető globális gondolkodója közé.

Negyedik regénye, az Exit West (2017) egy fiatal párról, Nadiáról és Saeedről, valamint kapcsolatukról szól egy olyan időszakban, amikor a világot megrohanják a migránsok. Bekerült a 2017-es Booker-díjra.

Regényeit azért is kritizálták, mert korlátozott, gyakran egydimenziós ábrázolást nyújtanak a muszlim létről, vallási szimbólumokra/hiedelmekre hivatkozva csak azért, hogy azokat esetleg fundamentalista vagy terror-szimpatizáns irányzatokkal társítsák.[31]

Magánélete

[szerkesztés]

Hamid 2009-ben költözött Lahore-ba feleségével, Zahrával és lányukkal, Dinával (született 2009. augusztus 14-én). Jelenleg Pakisztán és a külföld között osztja meg idejét, Lahore, New York és London között él.[32] Hamid „korcsnak” nevezte magát,[33] és azt mondta az írásairól, hogy „egy regény gyakran egy megosztott ember önmagával folytatott beszélgetése”.[34] Kettős brit és pakisztáni állampolgár.[35]

Könyvei

[szerkesztés]

Regények

[szerkesztés]

Novellák

[szerkesztés]

Non-fiction

[szerkesztés]

Magyarul megjelent

[szerkesztés]
  • Kétkedő fundamentalista (The Reluctant Fundamentalist) – Konkrét Könyvek, Budapest, 2007 · ISBN 9789637424359 · fordította: Varró Zsuzsa
  • Nyugati kijárat (Exit West) – Geopen, Budapest, 2018 · ISBN 9786155724657 · fordította: Pordán Ferenc
  • Az utolsó fehér ember (The Last White Man) – Jelenkor, Budapest, 2024 · ISBN 9789635183135 · fordította: Pordán Ferenc

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Hamid, Mohsin. „After 60 Years, Will Pakistan Be Reborn?”, The New York Times, 2007. augusztus 15. (Hozzáférés: 2019. november 7.) 
  2. ↑ Perlez, Jane. „Mohsin Hamid: A Muslim novelist's eye on U.S. and Europe”, The New York Times, 2007. október 12. (Hozzáférés: 2018. november 13.) 
  3. ↑ The Reluctant Fundamentalist (amerikai angol nyelven). Anisfield-Wolf Book Awards . (Hozzáférés: 2022. március 3.)
  4. ↑ Hamid, Mohsin (1993. december 20.). „Sustainable Power: Integrated Resource Planning in Pakistan”. 
  5. ↑ Kinson, Sarah. „Why I write: Mohsin Hamid”, The Guardian, 2008. június 6. (Hozzáférés: 2018. november 13.) 
  6. ↑ Rice, Lewis. „A Novel Idea”, Harvard Law Bulletin, 2000. július 18.. [2018. november 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. november 13.) 
  7. ↑ Thomas Jr., Landon. „Akhil and Mohsin Get Paid: Moonlighting Salomon Smith Barney, McKinsey Guys Write Novels”, Observer, 2001. április 23. (Hozzáférés: 2018. november 13.) 
  8. ↑ Preston, Alex. „Mohsin Hamid: ‘It’s important not to live one’s life gazing towards the future’”, The Observer, 2018. augusztus 11. (Hozzáférés: 2023. június 26.) (brit angol nyelvű) 
  9. ↑ Hamid, Mohsin. „Mohsin Hamid on becoming a UK citizen”, The Guardian, 2007. szeptember 9. (Hozzáférés: 2018. november 13.) 
  10. ↑ A Wolff Olins egy globális márkatanácsadó ügynökség, amely a vállalati identitásra specializálódott.
  11. ↑ Profile – Mohsin Hamid. Design Week , 2007. november 8. (Hozzáférés: 2018. november 13.)
  12. ↑ Grothaus, Michael. „Why Companies Need Novelists”, Fast Company, 2015. május 1. (Hozzáférés: 2018. november 13.) 
  13. ↑ Anisfield-Wolf Award citation. [2009. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 2.)
  14. ↑ Basu, Shrabani (7 October 2007). "The Crescent and the Pen," The Telegraph (Calcutta)
  15. ↑ Desai, Anita (21 December 2000). "Passion in Lahore" New York Review of Books
  16. ↑ "Taking a hermit to a party and letting him dance" Dawn
  17. ↑ Best Sellers, Hardcover Fiction, The New York Times, 29 April 2007.
  18. ↑ Books of the decade. The Guardian , 2009. december 5. [2023. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva].
  19. ↑ Freeman, John (30 March 2007). "Critical Outakes: Mohsin Hamid on Camus, Immigration, and Love", Critical Mass.
  20. ↑ Solomon, Deborah. „The Stranger - Questions for Mohsin Hamid”, The New York Times, 2007. április 15. (Hozzáférés: 2018. november 14.) 
  21. ↑ Kerr, Sarah (11 October 2007). "In the Terror House of Mirrors". New York Review of Books.
  22. ↑ Reddy, Sheela. „Mohsin Hamid - Pakistani writer Mohsin Hamid gets an enthusiastic welcome on his first visit to India.”, Outlook India, 2007. május 14. (Hozzáférés: 2018. november 14.) 
  23. ↑ Hamid, Mohsin. The Third-Born (2012. szeptember 24.) 
  24. ↑ Granta Issue 122: Betrayal Spring 2013
  25. ↑ Michiko Kakutani (1955. január 9. –) amerikai író és irodalomkritikus.
  26. ↑ Kakutani, Michiko. „Love and Ambition in a Cruel New World”, The New York Times, 2013. február 21. (Hozzáférés: 2018. november 13.) 
  27. ↑ Hamid, Mohsin. „To Fight India, We Fought Ourselves”, The New York Times, 2013. február 21. (Hozzáférés: 2018. november 13.) 
  28. ↑ "Paying for Pakistan" Dawn 7 May 2007
  29. ↑ Hamid, Mohsin. „Why Do They Hate Us?”, The Washington Post , 2007. július 22. (Hozzáférés: 2018. november 13.) 
  30. ↑ "Flailing, But Not Yet Failing" The International Herald Tribune 18 March 2009
  31. ↑ Mian, Zain R.: Willing representatives: Mohsin Hamid and Pakistani literature abroad (angol nyelven). Herald Magazine , 2019. január 19. [2020. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 6.)
  32. ↑ "How I Solved It: New York or Lahore?" The New Yorker 10 May 2017
  33. ↑ The Pathos of Exile (2003. augusztus 18.) [halott link]
  34. ↑ "My Reluctant Fundamentalist" Archiválva 2009. április 8-i dátummal a Wayback Machine-ben. Powells Original Essays
  35. ↑ „Mohsin Hamid: A Muslim novelist's eye on U.S. And Europe”, The New York Times , 2007. október 12. 

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Mohsin Hamid című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mohsin_Hamid&oldid=27568523”