Matricum flóravidék

A Matricum flóravidék (Ősmátra flóravidék) Pannonicum flóratartomány északi, a Dunakanyar andezit-vonulataitól a Zempléni-hegységig terjedő hegyvidéki területeit felölelő flóravidéke.

Jellemzői

Növényzetét a kettősség jellemzi: a 800–900 m magasságot is elérő tetők, az északias lejtők és a szurdokvölgyek sok szempontból a Kárpátokat idézik, az alacsonyabb felszíneken és a déli lejtőkön azonban a pannon flóra a jellemző. A változatos földtani és kőzettani felépítésű hegyvidéket zárt erdőtakaró borítja. Az alacsonyabb hegyek uralkodó erdőtársulása a cseres-tölgyes, a magasabb régióké a gyertyános-tölgyes.

750–800 m között a bükk uralkodik: a hegyvidéki bükkösök (montán bükkös) elegyetlen állományai a 800 m fölötti fennsíkokon és a 900 m körüli tetőkön, az elegyes bükkösök (szubmontán bükkös) az alacsonyabb, északi lejtőkön. Az alacsonyabban fekvő, száraz, bázikus talajokon molyhos-, illetve kocsánytalan tölgyesek, illetve sziklai erdők, a sekély váztalajokon sziklagyepek, pusztafüves lejtők alakultak ki.

Felszíne

Felszínének nagy többségét három csoportba:

harmadkori törmelékes üledékek,
andezites, illetve savanyú vulkanitok,
mészkövek

közé sorolható kőzetek borítják. Az idősebb törmelékes üledékek, bázikus vulkanitok stb. jelentősége jóval kisebb, illetve alárendelt.

Éghajlatát két fő tényező befolyásolja:

kárpáti hatás;
kontinentális hatás (nyári esőmaximummal).

Növényzete

Az éghajlat kettősségének köszönhető a Matricum flóravidék növényzetének kettős jellege:

magasabb hegyeken és északi lejtőkön kárpáti jellegű növényzet;
alacsonyabb hegyeken és déli lejtőkön kontinentális-pannóniai, melegkedvelő növényzet.

A növényzet jellegzetes, kárpáti elemei:

pirosló hunyor (Helleborus purpurascens),
moldvai sisakvirág (Aconitum moldavicum),
tátrai hölgymál (Hieracium bupleuroides ssp. tatrae),
ikrás fogasír (Dentaria glandulosa),
halványsárga repcsény (Erysimum pallidiflorum),
német szegfű (Dianthus plumarius ssp. praecox).

Elterjedt zonális társulások:

200–400 m: cseres-tölgyesek
400–600 m: gyertyános tölgyesek
600–800 m: szubmontán bükkösök
800–1000 m: montán bükkösök

Főleg a délnek néző oldalakon fordulnak elő a melegkedvelő tölgyesek. Kivágásuk után a helyükön változatos gyeptársulások fejlődtek ki. A legeltetésre nem használt gyepeket rendszerint mediterrán cserjések (Berberidion) verik fel.

Flórajárásai

Magyarországon az alábbi (részben a szomszédos országokba is átnyúló) flórajárásokat különítjük el:

Tokajense flórajárás (Zempléni-hegység);
Tornense flórajárás (Aggteleki-karszt és környezete);
Borsodense flórajárás (Bükk-vidék);
Agriense flórajárás (Mátra);
Neogradense flórajárás (Börzsöny és Cserhát).

A szomszédos országokban a felosztás némiképp eltér a nálunk használatostól. Így például a Karancs-Medves-vidék a magyar felosztás szerint az Agriense flórajárás része, Szlovákiában viszont a Felvidék határos területeivel együtt Ipoly-Rimai árok (Ipel'sko-Rimavská brázda) flórajárásaként különböztetik meg.

Források