Magyar irredentizmus
 |
Ebben a szócikkben egyes szerkesztők szerint sérül a Wikipédia egyik alappillérének számító, úgynevezett semleges nézőpont elve (a vita részleteihez lásd a vitalapot). | Ha nincs indoklás sem itt a sablonban, sem a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont! |
A magyar irredentizmus a két világháború között Magyarországon kialakult irredentista irányzat és mozgalom, amelynek célja az 1920-as trianoni béke felülvizsgálata Nagy-Magyarország helyreállításának eszménye alapján.
Az 1930-as évek erős irredentizmusa arra késztette az ország vezetését, hogy szövetséget kössön a Hitler vezette náci Németországgal , hogy megvalósítsák a területi követeléseket. A második világháborúban való részvétel az I. világháború után elvesztett területek visszaszerzésének szándékában történt.[1]
Okok
[szerkesztés]
Az első világháború után az Osztrák–Magyar Monarchia utódállama két köztársaságra, Ausztriára és Magyarországra korlátozódott. Míg előbbi jelentős területekről kényszerült lemondani Olaszország, és Lengyelország javára, elismerték Csehszlovákia és Jugoszlávia függetlenségét a Királyi Magyarország rovására, amely több mint ezer éve volt e területek birtokosa. Ezzel fel kellett adnia a Földközi-tengerre való kijutását is, amely már évszázadok óta fennállt. Ezen kívül Erdély a benne lakó hárommillió magyarral Románia része, míg a Felvidék és Kárpátalja több mint egymillió magyarral maga Szlovákia lett, amely a cseh és morva területekkel Csehszlovákia alapját képezte.
A trianoni békeszerződés Magyarországot sújtotta legkegyetlenebbül az ún. „nagy háború” után, amikor területe 72%-át elveszítette az összes szomszédos ország, a mai Ausztria, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia, Horvátország és Szlovénia javára, míg népessége 20,8 millióról 7 millióra csökkent.
A háború utáni első időszak
[szerkesztés]
1920. március 1-jén IV. Károly magyar király Horthy Miklóst nevezte ki kormányzónak, nem választással került hatalomra, gyakorlatilag korlátlan, egyes vélemények szerint diktatúra fejeként. Innen számítható a hivatalossá vált „magyar irredentizmus”, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia 1921-ben megalakították a kisantantot, hogy felvértezzék magukat a magyar revizionizmus és a Habsburg-restauráció ellen.
A Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája, vagy rövidebben (Magyar) Területvédő Liga (TEVÉL) az első világháború végén a Károlyi Mihály-kormány segítségével alakult országos politikai propagandaszervezet volt, amely a történelmi Magyarország területi egységének megóvását tűzte zászlajára. Első elnöke lóci Lóczy Lajos, akinek a lemondását követően gróf széki Teleki Pál a második, majd Urmánczy Nándor lett a harmadik elnöke. Az 1920-as évek közepén a központosítás és az átszervezések jegyében be nem olvasztották a Magyar Nemzeti Szövetségbe. 1921. szeptember 16-án megalakult a szintén irredenta Honvédelmi Párt, melynek az elnöke Urmánczy, a korelnöke Persay Ferenc lett; mindketten jeles tagjai volt a megszűnt TEVÉL-nek.[2]
A második világháború felé: a Felvidék részleges visszatérése
[szerkesztés]
1938-ig nem merült fel konkrét esély az Edvard Beneš-féle hamisítások által félrevezetett, győztes antanthatalmak elfogult képviselői által kijelölt határok revíziójára, de az év végén, amikor az Anschluss révén Ausztria egyesült a hitleri Harmadik Birodalommal, a Müncheni egyezményben megítélt szudétavidékkel együtt, nálunk is újjáéledt az irredentizmus. Amikor az első Szlovákia, a Jozef Tiso alatt megalakult náci bábállam létrejött, az első bécsi döntés értelmében Horthy parancsot adott az ország déli, magyar többségű részének visszafoglalására. Bár több mint 50 000 katonával zajlott,[3] az invázió békés volt, mivel a döntés értelmében a fasiszta Szlovákia vissza kellett hogy adja a Kárpátaljai régiót, illetve egyes déli területeit Magyarországnak.
A második világháború
[szerkesztés]A semlegességtől a második bécsi döntésig
[szerkesztés]Magyarország, semlegességét kinyilatkoztatva a konfliktus elején, 1940 tavaszán csatlakozott a tengelyhatalmakhoz, úgy, hogy a negyedik lett a fent említett hatalmak között, s a harmadik Európában Németország és Olaszország után. Moszkva Romániának adott ultimátuma és Besszarábia, Észak-Bukovina, és a Hertz-vidék Szovjetunió által történt megszállása után, Magyarország is mozgásba lendült, jóvátételi követelését elkezdve, mivel Románia Erdélyt húsz évvel azelőtt bekebelezte. Németország irányítása alatt egy kompromisszumos megoldás kínálkozott: Magyarország megszállja Észak-Erdélyt, Kolozsvár fővárossal. Ezt ratifikálta a második bécsi döntés, 1940. augusztus 30-án.
A Barbarossa hadművelet
[szerkesztés]
Magyarország a Barbarossa hadművelet keretében visszaszerezte a Jugoszlávia által megszállt területeit, valamint egy 178 000 fős kontingenssel támogatta a Szovjetunió elleni német inváziót. Horthy csapatait megtizedelték a betegségek, a kemény hideg és a partizánok támadásai. Csak a Sztálingrádi csata 50 000 magyar halálát okozta, összesen 98 000 fő soha nem tért haza; vagy elesett, vagy a Vörös Hadsereg fogságába esett.
Horthy bukása, az ország megszállásai
[szerkesztés]Miután a tengelyhatalmakat a Szovjetunió visszaszorította, előbb a német vérontás nélkül, majd a szovjet hadsereg megszállta Magyarországot. Horthy hatalmát megdöntötték, s menekülnie kellett. Kikiáltották a népköztársaságot, azonnal szembefordultak a németekkel, akik megakadályozták, hogy Horthy visszakerüljön a hatalomba. A tengelyhatalmak és Horthy veresége az intézményes irredentizmus végét is jelentette Magyarországon.
A békefeltételek
[szerkesztés]A második világháború „Nagy-Magyarországa” hivatalosan csak 1947-ben, a Párizsi békeszerződésekkel ért véget, amelyek a visszaszerzett területeket ismét elcsatolták, sőt még újabb három magyar falut is átadtak Csehszlovákiának.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Balogh S. Éva (1983. spring). „Peaceful Revision: The Diplomatic Road to War” (angol nyelven). Hungarian Studies Review 10 (1), 43–51. o. ISSN 1705-8422.
- ↑ Budapesti Hírlap, 1921. október (41. évfolyam, 218–244. szám) 1921-10-18 / 232. szám
- ↑ Az archív adatok szerint a magyar államtól a németek azt követelték, hogy emelje fel a csapatok létszámát 90-100 000 főre[forrás?]
- ↑ 1947-es párizsi békeszerződés, avagy a trianoni határok visszaállítása – 1947. február 10. (60 éve). Anno történelmi magazin. [2007. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 2.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Irredentismo ungherese című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Martin Gilbert: The Second World War (1989) olasz nyelvű fordítása: La grande storia della seconda guerra mondiale, Collezione Le Scie, Mondadori, Milánó, I. kiadás, 1990 (A második világháború nagy története)
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]