Ugrás a tartalomhoz

Lozère

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Lozère (megye) szócikkből átirányítva)
Lozère
Lozère címere
Lozère címere		 Lozère zászlaja
Lozère zászlaja
Közigazgatás
Ország Franciaország
RégióOkcitánia
MegyeszékhelyMende
NévadóMont Lozère
AlprefektúrákFlorac
Kerületek2
Kantonok25
Önkormányzati együttműködés23
Helyi önkormányzatok185
A közgyűlés elnökeJean-Paul Pourquier
Terület5167 km²
Népesség
Teljes népesség76 519 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség15 fő/km²
Lozère tanácsának weboldala
Lozère prefektúrájának weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lozère témájú médiaállományokat.

Lozère (IPA: [lɔˈzɛʁ]; okcitánul: Losera) francia megye (département) 2016. január 1-től Okcitánia, korábban Languedoc-Roussillon régióban, a Francia-középhegység déli részén. Székhelye (prefektúrája) Mende. A megye nagyrészt a történelmi Gévaudan tartomány területén fekszik és az ország legkisebb lélekszámú és legritkábban lakott megyéje (népsűrűsége 15 fő/km²).

Természetföldrajz

[szerkesztés]
A Truc de Balduc 1104 m magas csúcsa

Lozère a Francia-középhegység (Massif Central) déli, legnagyobb átlagmagasságú részén terül el. Területén ered a Loire, a Lot, a Tarn és az Allier. Déli részén a Cévennek vonulata magasodik, melytől északra nagy karsztfennsíkok (causse-ok) terülnek el (a legnagyobbak a Causse de Sauveterre és a Causse de Méjean), melyeket a Tarn több száz méter mélyre bevágódott szurdokvölgye választ el egymástól. A Lot-folyó völgye a megye központja, itt terül el a legjelentősebb település, Mende városa is. A Lot-tól északra Felső-Gévaudanban a Margeride-hegység gránitvonulata húzódik, mely 1551 m-ig magasodik (Truc de Fortunio). A Margeride-et nyugatról a Truyère és a Colagne völgye választja el az Aubrac-hegység vulkanikus eredetű fennsíkjától (melynek legmagasabb pontja az 1469 m magas Mailhebiau).

A megye területének 45%-át erdő borítja, melynek 70%-a tűlevelű fafajták alkotják [1]. Az erdők 80%-a magántulajdonban van. A leginkább erdősült területeket a Cévennekben találjuk, a Margeride-hegységben csak a vonulat gerincének környékén jellemzőek. A legnagyobb összefüggő erdőterület a Mercoire-erdőség, a Lozère-hegytől északra.

A megye egyike az ország leginkább hegyvidéki jellegű vidékeinek és ez éghajlatában is tükröződik. Telente rendszeres a havazás, a januári középhőmérséklet 1 °C, a júliusi 16 °C.

Történelem

[szerkesztés]
A megye legnagyobb erdeje a Mercoire-erdő

A mai Lozère területe a francia forradalomig Languedoc tartomány része volt Gévaudan néven, legfőbb hűbérura a mende-i püspök volt. 1790 januárjában alakult meg a megye mai területével, nevét a Lozère-hegyről kapta. Gévaudan egy részét (Saugues vidékét) Haute-Loire megyéhez csatolták. A püspökök elveszítették világi hatalmukat, 1791-ben Jean-Arnaud de Castellane püspök megtagadta az egyház polgári alkotmányára való esküt és Svájcba menekült (egy évvel később visszatért Franciaországba, ekkor elfogták és kivégezték). Az alkotmányos püspök 1794-ig Étienne Nogaret lett, majd 1802-ig megszűnt a püspökség. A forradalommal szembeszegülő papok 1792. február 26-án feltüzelték a Mende-környéki parasztokat, akik elfoglalták a várost, kiverték és Marvejolsig üldözték a katonaságot, majd elmaradt munkanapjaik kárpótlásaképpen adót vetettek ki a hazafiakra. Tíz hazafit bebörtönöztek, Nogaret püspököt túszként elfogták, bezárták a jakobinus klubot és több házat leromboltak. 1793 májusában ismét royalista felkelés tört ki Lozère és Aveyron megyékben, melyet Marc-Antoine Charrier [1], a Rendi Gyűlés egykori képviselője vezetett. A felkelést gyorsan leverték, Charriert augusztus 17-én Rodez-ban kivégezték. A megye északi, katolikus része királypárti, míg a déli, protestáns-hugenotta vidékek lakói republikánus érzelműek voltak (ez a politikai kettősség ma is megfigyelhető, a választásokon északon általában a jobboldali, délen a baloldali pártok szereznek többséget). A jakobinus terror a vidéket nagyrészt elkerülte, mindössze 40 ellenforradalmárt végeztek ki (a forradalmi megtorlást François Dalzan Delapierre közvádló vezette, aki La Malène-ban börtönöztette be Charrier lázadóit.

A 19. és a 20. században a városokba történő elvándorlás miatt a megye lakossága folyamatosan csökkent. Hanyatlásnak indult az egykor virágzó cévenneki selyemhernyó-tenyésztés is. Különösen sok lozère-i vándorolt Párizsba, valamint a Francia-középhegység peremén levő szénmedencékbe.

A második világháború idején a nehezen megközelíthető hegyvidéki területeken a dél-franciaországi ellenállás (maquis) egyik legfontosabb központja alakult ki. A nehezen megközelíthető Mont Mouchet-n 1943-1944-ben 4 ezer maquisard táborozott. A németek nem tudták felvenni a harcot a partizánokkal, így felégették Clavières, Lorcières és Paulhac-en-Margeride községeket, valamint számos hegyi tanyát.

Közigazgatás

[szerkesztés]
Lozère kerületei és kantonjai

Lozère megye közigazgatásilag két kerületre (arrondissement) oszlik, melyeknek székhelye Mende és Florac. A megye összesen 185 községét (commune) 25 kanton (canton) csoportosítja (a kantonokhoz 5-12 község tartozik). A községek az 1990-es évek óta településtársulásokba tömörülhetnek, 2008-ban 176 község 23 településtársulást (intercommunalité) alkotott.

Legnépesebb települések

[szerkesztés]

(Népességi adatok: 2011-es népszámlálás)

Gazdaság

[szerkesztés]
A megyeszékhely, Mende látképe a Mimat-hegyről

A megye gazdasága sokáig a mezőgazdaságon (túlnyomórészt az állattenyésztésen) alapult. A szarvasmarha- és a juhtartás szerepe ma is nagy, de egyre fontosabb szerepet játszik az idegenforgalom is, mely elsősorban a Tarn-szurdokvölgye és a Cévennek felé irányul. Sokan látogatják az Aven Armand és a Dargilan-barlangot is. A nehézipart Saint-Chély-d’Apcher kohászati üzeme képviseli, a hagyományos gyapjúfeldolgozás központja Mende. La Canourgue-ban 2001 óta elektronikai kábelek gyártása folyik.

A megye közlekedési szempontból sokáig elszigeteltnek számított, bár már a középkorban is fontos zarándokutak haladtak rajta keresztül. Az 1880-as évek óta vasúti összeköttetése van (ekkor épült meg a Clermont-Ferrand–Langogne vasútvonal) és az ezredfordulóra befejezték a Clermont-Ferrandot Montpellier-vel összekötő autópálya építését is, mely a megye nyugati részén halad át. Mende-ban repülőtér is található.

Vízierőművek

[szerkesztés]
A Villefort-i víztározó

Bányászat

[szerkesztés]

Ma már nem működő bányák

[szerkesztés]

Nevezetességek

[szerkesztés]
Sainte-Enimie és a Tarn szurdokvölgye

Természeti látványosságok

[szerkesztés]
A Déroc-vízesés télen
Sainte-Eulalie - bölényrezervátum

Épített örökség

[szerkesztés]
Tournel várának romjai
Luc várának romjai
Baume-kastély (Prinsuéjols)
Florac kastélya
Saint-Saturnin várkastélya
Lanuéjols - római mauzóleum
  • Egyéb építészeti emlékek
    • Le Malzieu-Ville és Marvejols épen maradt középkori városfalai
    • La Garde-Guérin épségben maradt középkori település
    • A megyében számos 16-18. századi műemlék gazdasági- és lakóépület található

Lásd még

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Populations légales 2021

További információk

[szerkesztés]
  • Wikimedia Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Lozère témájú kategóriát.
  • Bencze Imre–Katona Sándor: Francia föld - francia nép (Gondolat, 1970)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lozère&oldid=27518720”