Liska József

Liska József
1935–1940 körül
Született	1883. április 6. Resicabánya
Elhunyt	1967. március 20. (83 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Simonfay Margit (1917–)
Foglalkozása	villamosmérnök, egyetemi tanár
Iskolái	Magyar Királyi József Műegyetem (–1904)
Kitüntetései	Kossuth-díj ezüst fokozata Munka Vörös Zászló érdemrendje
Sírhelye	Farkasréti temető (1/6-1-79/80)
A Wikimédia Commons tartalmaz Liska József témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Liska József (Resicabánya, 1883. április 6. – Budapest, 1967. március 20.), magyar villamosmérnök, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja, „a villamos gépek professzora".

Életpályájának kezdete

Liska József 24 évesen

1883. április 6-án született Resicabányán. Apja kohómérnök, édesanyja tisztviselő család gyermeke volt. Liska József először a helyi iskolát végezte el, majd 1900-ig a fehértemplomi gimnáziumba járt. Műszaki tanulmányait a bécsi műegyetemen kezdte, majd a Budapesti Műegyetemen fejezte be, ahol gépészmérnöki diplomát kapott 1904-ben. Elektrotechnikát Karlsruhében tanult oly sikerrel, hogy egy év alatt szerezte meg kitűnő minősítéssel az elektromérnöki oklevelet. Kötelező katonaévei után laborasszisztensként sokat foglalkozott a villamos gépek szénkeféivel, s e témából írt értekezésével („A dinamókefék súrlódása”) doktori oklevelet szerzett.

Liska az iparban

Gazdag tapasztalatait 1908-tól itthon hasznosította. A Ganz Villamossági Részvénytársaságban helyezkedett el próbatermi mérnökként, majd 1914-ig a számítási osztályon dolgozott. Közben cikkei jelentek meg a szinkron- és egyenáramú gépek, valamint a fékmágnesek témájában. A „Nagyfeszültségű egyenáramú motoroknak a nagyvasúti lokomotívokon való alkalmazása” című dolgozatával elnyerte a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Zipernowsky-díját. Ganz gyári működésének az első világháború vetett véget, melynek során katonai szolgálatot teljesített a cs. és kir. 6. vártüzér ezred kötelékében.

1921-től 1939-ig a Villamossági és Műszaki Rt., illetve a Villamossági és Ipari Rt. igazgatójaként végzett tevékenységét kell megemlíteni. Előbbinél a transzformátor gyártást szervezte meg, utóbbinál ugyanezt korszerűsítette, és 60 kV feszültséghatárig kiterjesztette, továbbá bevezette a kapcsolóberendezések gyártását és kis-, és középfeszültségű szabadvezeték-hálózatra építését. Tervezett transzformátorállomásokat és elosztóhálózatokat közép- és kisfeszültségre. Az ő műszaki irányítása alatt cége részt vett a Budapest-Hegyeshalom vasútvonal villamosításában.

Egyetemi és tudományos pályafutása

A Karlsruhéban szerzett doktori oklevelének honosítása után 1914-től a József Nándor Műszaki Egyetem magántanára. 1921-ben Reisinger-díjban részesül, majd 1926-ban rendkívüli tanári címet kapott. 1937-ben a Műegyetem II. Elektrotechnika Tanszékének helyettes tanára lett. Ettől kezdve rendszeresen tartott előadásokat, majd 1939-ben nyilvános rendes tanári meghívást kapott a Műegyetemtől, ahol egyetemi professzorként működött, az 1938-ban elhunyt Söpkéz Sándor professzor utódaként. Ekkor ipari vezetői tevékenységét befejezve teljesen az oktatásnak szentelte az életét. 1942-ben a II. Elektrotechnika Tanszéket beolvasztották a Villamos gépek és mérések tanszékbe, Liska professzort az összevont tanszék vezetőjévé nevezték ki, a nyugállományba vonult Pöschl Imre professzor utódaként.

Szakirodalmi tevékenységéhez tartozik az Elektrotechnika lapnál 1919-1922 között végzett szerkesztői, majd főszerkesztői munkája.

Az Elektrotechnikai Egyesületnek 1922-ben főtitkára, majd évtizedeken keresztül társelnöke, 1961-től pedig tiszteletbeli elnöke volt.

1943-ban nagy sikerű előadássorozatot tartott a „Transzformátorok üzemi sajátosságai” címmel. Ebben az időben a Gépészmérnöki Kar dékánja volt. 1944-ben számos egyetemi hallgatón és oktatón, illetve üldözöttön segített. A háború után Verebélў professzorral vállvetve szorgalmazta a Műegyetemen a romok eltakarítását, a tudományos munka és oktatás megkezdését.

1945-ben megjelent első könyve Villamos gépek vektorábrái címmel, majd 1948-ban élete fő művének, a „Villamos gépek” sorozatának első része (I. Transzformátorok). Ezt 1951-ig még további négy rész (II. Egyenáramú gépek, III. Szinkrongépek, IV. Aszinkron gépek, V. Szerkezettan) követte. E sorozatot egészíti ki az 1953-ban illetve 1955-ben megjelent „Váltakozó áramok elmélete” és a „Villamos áramkörök vektorábrái”.

A Magyar Tudományos Tanács 1949-ben a kiemelkedő tudományos munkát végzők sorába emelte.

Az 1950–51. év Liska professzor egyetemi pályafutásának fontos állomása. A Villamosmérnöki Kar első dékánjaként megvetette a modern elektrotechnikai oktatás alapjait.

Az MTA 1951-ben a „műszaki tudományok doktorává” nyilvánította. Akadémiai székfoglaló előadását a Szinkronizált indukciós motorok címmel tartotta. Műveiben a tudományos következetesség, rendszerezettség, precizitás érthetőséggel, tömörséggel és gyakorlati szemlélettel párosul.

Liska József érdemeit a tudományos élet és a kormányzat több alkalommal is elismerte. 1951-től az MTA doktora, 1958-tól levelező tagja. Éveken át az Akadémia Erősáramú Villamos Bizottságának elnöke.

1954-ben a Kossuth-díj ezüst fokozatát kapta meg. A Műegyetem 1955-ben aranydiplomával ismerte el, nyugdíjba vonulásakor díszdoktorává avatta.

1967-ben hunyt el. A magyar tudományos élet, az erősáramú elektrotechnika és ipar, a felsőoktatás és sok-sok tanítványa hálával emlékezik rá. Tankönyvei a villamos gépek felépítésének, működésének és a tervezési módszerek alapjainak ma is legjobb magyar nyelvű összefoglalói.

Emlékezete

1987. március 15. óta a jászberényi Erősáramú Szakközépiskola (azonosító száma OM 201765) Liska József nevét viselte, rövid neve „Liska Középiskola” volt. 2012. május 30-i alapítással az iskola az Egri főegyházmegye kezelésébe került, neve Liska József Katolikus Erősáramú Szakközépiskola, Gimnázium és Kollégium-ra változott. A fenntartó 2013. szeptember 1-jéi hatállyal az iskola jogutód nélküli megszüntetéséről döntött, a megszűnés dátuma 2013. december 5. Az egyházi kezelésű iskola jelenleg (2021) Szent József Katolikus Elektronikai Technikum, Gimnázium és Kollégium néven működik.

Díjak, kitüntetések

• 1913 – Magyar Elektrotechnikai Egyesület Zipernowsky-díja
• 1953 – Munka Érdemrend
• 1954 – Kossuth-díj ezüst fokozata
• 1954 – BME-aranydiploma
• 1958 – A Munka Vörös Zászló Érdemrendje
• 1961 – Munka Érdemrend
• 1964 – BME-gyémántoklevél

Főbb művei

• Nagyfeszültségű egyenáramú motorok nagyvasúti lokomotívokban való alkalmazása (Elektrotechnika, 1913)
• Szinkronizált indukciós motorok gerjesztése (Székfoglaló. A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának közleményei, 25. 1960)
• Villamosgépek vektorábrái (Budapest, 1945)
• Váltakozó áramok elmélete (Retter Gyulával, Budapest, 1953)
• Villamosgépek (I–V. Budapest, 1948–60)

Források

• https://web.archive.org/web/20071225175724/http://www.jaszbereny.hu/liska/nevado.htm
• Magyar életrajzi lexikon
• Sitkei Gyula: A magyar elektrotechnika nagy alakjai (Energetikai Kiadó Kht., 2005)