Lev Jakovlevics Rohlin
| Lev Jakovlevics Rohlin | |
 | |
| Született | 1947. június 6. Aral |
| Elhunyt | 1998. július 3. (51 évesen) Klokovo |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | az Állami Duma képviselője |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | emberölés |
| Sírhelye | Trojekurovszkoje temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lev Jakovlevics Rohlin témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lev Jakovlevics Rohlin (oroszul: Лев Яковлевич Рохлин; Aral, 1947. július 6. – Klokovo, 1998. július 3.) orosz altábornagy, politikus.
Családja
[szerkesztés]Apját 1948-ban letartóztatták és a Gulagra vitték. Anyja később három gyermekével Taskentbe költözött.
Tanulmányai
[szerkesztés]- Taskenti Összfegyvernemi Parancsnoki Katonai Főiskola (1970)
- Frunze Összfegyvernemi Parancsnoki Akadémia
- Vezérkari Akadémia (1993)
Pályafutása
[szerkesztés]Iskoláit kiváló eredménnyel végezte el, majd a szakaszparancsnoki beosztástói a hadtestparancsnoki pozícióig minden szinten tapasztalatokat szerzett a szovjet, majd az orosz hadseregben.
Első tiszti beosztását a Német Demokratikus Köztársaság-ban, a Wurzen melletti szovjet helyőrségben kapta. Ezután szolgált a sarkköri alakulatoknál, majd szolgált a Leningrádi, Turkesztáni és a Kaukázuson-túli Katonai Körzet különböző egységeinél és magasabbegységeinél.
1982–1984 között Afganisztánban ezred-, majd hadosztályparancsnok volt.
A Szovjetunió felbomlása után végezte el a Vezérkari Akadémiát elvégzését, ezt követően a volgográdi 8. hadtest parancsnokává nevezték ki. 1994. december 1-től 1995 februárjáig a 8. hadtest parancsnokaként részt vett az első csecsen háborúban. Sikeresen, csapatai lehető legkisebb veszteségével vett részt Groznij elfoglalásában. Ez utóbbi teljesítményéért felterjesztették az Oroszország Hőse kitüntető címre, amit visszautasított, mondván, hogy a polgárháború nem hoz dicsőséget a katonai vezetők számára, az szerencsétlenség minden résztvevő számára.
Ezután a politika felé fordult, és az 1995. évi parlamenti választásokon a Nas Dom Rosszija nevű tömörülés színeiben bejutott az Állami Dumába, majd 1996-ban a Védelmi Bizottság elnökévé választották. Határozott küzdelmet folytatott a hadseregben eluralkodó korrupció ellen. 1997 szeptemberében kilépett parlamenti frakciójából. 1998. május 20-án a rendkívül szókimondó tábornokot leváltották a Védelmi Bizottság elnöki tisztségéből. Ekkor saját politikai mozgalmat hozott létre „a hadsereg, a hadiipar és a hadtudomány támogatására” együtt olyan személyiségekkel, mint mint a korábbi védelmi miniszter, Igor Nyikolajevics Rogyionov, a volt KGB-főnök, Vlagyimir Alekszandrovics Krjucskov vagy a Légideszant-csapatok volt parancsnoka, Vlagyimir Acsalov tábornok.
1998. július 2-áról 3-ára virradó éjjel, a Moszkva melletti nyaralójában – a hivatalos vizsgálat szerint – a felesége családi viszályt követően lelőtte. A feleségét letartóztatták, majd hosszú vizsgálati fogságot követően felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték.
A tábornok halála körül sok volt a rejtély. A gyilkosság napján a nyaraló közelében egy kiégett gépkocsit találtak, benne három összeégett holttesttel. A 2010-es évek elején több írás is megjelent arról, hogy a Borisz Jelcin elhatalmasodó alkoholizmusa miatt gyengülő vezetés ellen a tábornok katonai puccsot tervezett, amihez sikerült megnyernie a hadsereg több elégedetlenkedő vezetőjét, és ezért gyilkoltatták meg.
Forrás
[szerkesztés]- ↑ Tömösváry: Tömösváry Zsigmond: A hagymakupolák árnyékában: Egy katonadiplomata visszaemlékezései. Budapest: Zrínyi. 2018. 374–375. o. ISBN 978 963 327 728 7
