Wurzen (Szászország)
Wurzen | |||
Az régi tanácsház | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Németország | ||
Tartomány | Szászország | ||
Járás | Lipcse járás | ||
Polgármester | Marcel Buchta | ||
Irányítószám | 04808 | ||
Körzethívószám |
| ||
Testvérvárosok | Lista | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 16 715 fő (2023. dec. 31.)[1] | ||
Népsűrűség | 242,11 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 124 m | ||
Terület | 69,04 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
é. sz. 51° 22′ 00″, k. h. 12° 43′ 60″51.366667°N 12.733333°EKoordináták: é. sz. 51° 22′ 00″, k. h. 12° 43′ 60″51.366667°N 12.733333°E | |||
Elhelyezkedése Lipcse járás térképén | |||
Wurzen weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Wurzen témájú médiaállományokat. | |||
Wurzen város Németországban, azon belül Szászország tartományban. Lakosainak száma 16 715 fő (2023. december 31.).[1] Wurzen Lossatal, Wermsdorf, Grimma, Trebsen/Mulde, Bennewitz és Thallwitz községekkel határos.
A „Wurzen” név valószínűleg a szláv „wǫrcь” vagy „wǫrce” szóból származik, ami „magasságot” jelent.
Története
[szerkesztés]Wurzent először I. Ottó egyik dokumentuma említi 961-ben Vurcine néven mint Civitas. A város fejlődése a 15. és 16. században érte el tetőpontját, amikor ideiglenesen itt tartózkodtak a meißeni püspökök, akik jelentős építkezési tevékenységet végeztek (kastély, székesegyház bővítése, Szent Vencel városi templom). 1581-ben Wurzent beiktatták a Szász Választófejedelemségbe. 1570 és 1659 között boszorkányüldözések voltak. Az 1637-es harmincéves háború során a svédek kifosztották a várost, és szinte teljesen leégett. Az északi háború, de különösen a hétéves háború és a napóleoni háborúk is a város elsorvadását okozták.
Wurzent 1838. július 31-én csatlakozták a Lipcse–Drezda-vasútvonalhoz és így a német vasúthálózathoz. Németország első vasúti hídja épült a Mulde folyó felett.
1924 és 1946 között járás jogú város, majd 1952 és 1994 között járási székhely volt.
1943 októberétől 1945 áprilisáig Wurzen számos amerikai légitámadást élt át, több mint 40 halálos áldozattal. Az amerikai csapatok 1945. április 24-én érték el Wurzent. A város nem pusztult tovább.[2] A jaltai konferencia döntéseinek megfelelően az amerikai csapatok 1945. július 1. és július 4. között kivonultak a meghódított területekről.
Az új híd a Mulde folyó felett építése 2004-ben kezdődött, és 2007-ben adták át a forgalomnak.
A városnézései
[szerkesztés]- Wurzen (az eredeti város)
- Dehnitz
- Nemt
- Roitzsch
- Kühren
- Burkartshain
- Birkenhof
- Kornhain
- Mühlbach
- Nitzschka
- Oelschütz
- Pyrna
- Sachsendorf
- Streuben
- Trebelshain
- Wäldgen
Népesség
[szerkesztés]A település népességének változása:
Lakosok száma | 16 364 | 16 220 | 16 154 | 16 238 | 16 614 | 16 715 |
2015 | 2017 | 2019 | 2021 | 2022 | 2023 |
Híres wurzeniek
[szerkesztés]- Magnus Gottfried Lichtwer (1719–1783), költő
- Joachim Ringelnatz (1883–1934), író, kabarettista és festő
Képek
[szerkesztés]-
A kastély
-
Dóm St. Marien
-
Wenzeslaikirche
-
Nemt
-
Sachsendorf
-
Nitzschka
-
Joachim Ringelnatz szülőhaza
-
A kultúrtörténeti múzeum
-
Szent Szív templom (Herz-Jesu-Kirche)
-
A volt posta
-
Torony a városi parkban
-
Elsa Brändström
-
A víztorony Wurzenben
-
A víztorony Roitzschban
-
Bismarck-torony Dehnitzben
-
Elefánt kút Kührenben
-
A legrégebbi működő vasúti híd Németországban 1838-ból Kornhain közelében
-
Az új hídt a Mulde folyó felett.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Wurzen című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- Hivatalos oldal (német)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Alle politisch selbständigen Gemeinden mit ausgewählten Merkmalen am 31.12.2023 (német nyelven). Szövetségi Statisztikai Hivatal, 2024. október 28. (Hozzáférés: 2024. november 16.)
- ↑ Ruth Gleinig, Oliver Igel (Bearb.): Orte des Erinnerns. Gedenkzeichen, Gedenkstätten und Museen zur Diktatur in SBZ und DDR. Szerkesztette: Annette Kaminsky. Ch. Links, Berlin, 2., átdolgozott és bővített kiadás. 2007, ISBN 978-3-86153-443-3, 383. oldal