Ugrás a tartalomhoz

Leo McCarey

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Leo McCarey
SzületettThomas Leo McCarey
1898. október 3.[1][2][3][4][5]
Los Angeles
Elhunyt1969. július 5. (70 évesen)[1][2][3][4][6]
Santa Monica
Állampolgárságaamerikai
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
Halál okatüdőtágulat
SírhelyeHoly Cross Cemetery
Rendezői pályafutása
Aktív évek1921–1962
Díjai
Oscar-díjak
Legjobb rendező
Kár volt hazudni (1938)
A magam útját járom (1945)
Legjobb eredeti történet
A magam útját járom (1945)
Golden Globe-díjak
Legjobb rendező
A magam útját járom (1945)

A Wikimédia Commons tartalmaz Leo McCarey témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Leo McCarey (Los Angeles, Kalifornia, 1898. október 3.Santa Monica, Kalifornia, 1969. július 5.) háromszoros Oscar-díjas amerikai filmrendező, filmproducer, forgatókönyvíró.

Élete során közel 200 film gyártásában működött közre, főleg vígjátékokban. A francia rendező Jean Renoir egyszer azt mondta: „McCarey jobban megértette az embereket, mint a többi hollywoodi rendező.”

Karrierje

[szerkesztés]

Los Angelesben született 1898-ban. A Dél-Kaliforniai Egyetemen szerzett jogi diplomát, és a filmiparban kezdett el dolgozni rendezőasszisztensként Tod Browning mellett. 1923-ban Hal Roach megbízására forgatókönyveket kezdett írni vígjátéksorozatokhoz, de több rövidfilm rendezőjeként és producereként is közreműködött. McCarey fedezte fel a Stan és Pan párost, megteremtve a filmtörténelem egyik legsikeresebb és legtartósabb komédiai duóját. Igaz csak három rövidfilmjüket rendezett, de sok más produkciójuknak ő írta a forgatókönyvét.

A hangosfilm korszak betörésekor számos filmsztárral dolgozott együtt: Gloria Swanson (Indiszkrét, 1931.), Marx fivérek (Kacsaleves, 1933), Mae West (A kilencvenes évek szépe, 1934). 1938-ban megnyerte az Oscar-díjat legjobb rendezői kategóriában az Irene Dunne és Cary Grant főszereplésével készült a Kár volt hazudni című vígjátékkal. Ez a film adott hatalmas löketet Grant pályafutásának is.

McCarey hívő katolikus volt, akit erősen foglalkoztatták a társadalmi kérdések is. A '40-es években a munkái komolyabbá és konzervatívabbá váltak. 1944-ben rendezte A magam útját járomot, amely egy vállalkozószellemű papról, a fiatal Chuck O’Malley (Bing Crosby) atyáról szólt. A film elhozta második rendezői Oscarját, és a legjobb adaptált forgatókönyvért is kitüntették McCareyt. E filmmel és a Szent Mary harangjaival - amit saját produkciós vállalata gyártott - McCarey 1944. legjobban kereső emberévé vált az Egyesült Államokban.

A Koreai háború után rendezett antikommunista mozija, My Son John (1952) nem lett túl sikeres. Öt évvel később ismét sikerfilmet rendez Félévente randevú címmel, amely a saját 1939-es Szerelmi történetének adaptációja. Szintén sikeres az 1958-as Paul Newman és Joanne Woodward főszereplésével készült vígjáték, a Rally 'Round the Flag, Boys! is. Utolsó filmjét, a vallásos témájú Satan Never Sleepset 1962-ben forgatta.

Halála

[szerkesztés]

70 évesen hunyt el 1969-ben. A Holy Cross temetőben helyezték örök nyugalomra a kaliforniai Culver Cityben.

Jelentősebb díjak és jelölések

[szerkesztés]

Fontosabb filmjei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Encyclopædia Universalis (francia nyelven). Encyclopædia Britannica Inc., 1968. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Leo_McCarey című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információ

[szerkesztés]